147320. lajstromszámú szabadalom • Oxidkatóda és eljárás annak formálására

Megjeleni: 1960. július 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.320. SZÁM - 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE—507. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÄLMÄNY Oxidkatóda és eljárás annak formálására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltaláló: Ecker Árpád mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. november 25. A fémes magra felvitt oxidkatódmasszáknál, különösen indirekt fűtésű katódák esetén gyakran az a hátrányos jelenség lép fel, hogy a már aktivált katódmassza leporlik. Ez a jelenség a katód emisszióját teszi tönkre, s ezáltal az egész elektroncső idő előtti kimerüléséhez vezet. Ogy találtuk, hogy ez a káros jelenség teljesen megszűnik, és ezenfelül a katóda emissziós tulajdonságai is megjavulnak abban az esetben, ha az emissziós bevonat felső rétegét kemény, sima felületű, nem porlékony, de ugyanakkor porózus védőréteggé alakítjuk át. Megfigyeléseink szerint a védőréteg simasága egyenletes emissziós tulajdonságokat biztosít, a nem»porlékonyság megnöveli a katóda élettartamát, ugyanakkor zörgésmentességet is biztosít, végül ezen védőréteg porozitása a fémbáriumnak az egész emissziós réteg felületén kellő mennyiségben való jelenlétét segíti elő. Találmányunk tárgya ezek szerint oly oxidkatóda, amely a fentiekben körülírt védőréteggel van ellátva. E védőréteg kialakítása és a katóda emissziós tulajdonságainak megjavítása végett egy az eddigiektől eltérő formálást alkalmazunk. Mint ismeretes, a formálás (aging) során a szivattyúzásnál megkezdett, de teljesen be nem fejezett aktiválást szokás befejezni, tehát tulajdonképpen e formálás során termelődik az emisszióhoz szükséges kellő mennyiségű bárium. Ezt a formálást eddig például úgy hajtották végre, hogy a katódát elektroncsőbe építve az elektroncsövet bekapcsolták, éspedig úgy, hogy a katód-fűtőtestre a normális üzemi fűtőfeszültségnél valamivel nagyobb, általában 50%-kal nagyobb fűtőfeszültséget kapcsoltak, ugyanakkor pedig az anódra a normális üzemi feszültséget, az egyes rácsokra pedig szintén ilyen pozitív feszültséget adtak, kivéve a vezérlőrácsot, amelyre például vagy 50 volt egyenáramú feszültséget, vagy kb. 70 volt váltóáramú feszültséget adtak, vagy azt is a szokásos üzemi feszültséggel működtették. Ismeretesek olyan formálások is, ahol pl. egy trióda esetében az anódra is és a vezérlőrácsra is kb. 100 voltos váltófeszültséget adtak. Ismert továbbá egy oly megoldás is, ahol különleges eszközökkel, pl. mágneses térrel gondoskodtak arról, hogy az elektronok a jelen-Levő minimális mennyiségű oxigénbe ütközve, azt ionizálják, és ezen ionokkal bombázzák a katódot. Ilyen megoldást ír le pl. a 2 434 517 sz, USA szabadalom!. Találmányunk értelmében ezzel szemben olyan formálást kell alkalmazni, amelynél a katódát nagyjából a szokásos formálási fűtőfeszültségen működtetjük. A vezérlőrácsot az említett alternatív megoldások egyike szerinti feszültségre kapcsoljuk (tehát pl. 0—70 volt váltófeszültség közötti értékekre), ugyanakkor azonban — és ez képezi találmányunk lényegét — a segédrácsra és/vagy az an ódára 200 volt fölötti váltófeszültséget kapcsolunk. Ily módon elektronbombázás jön létre a katód felé, amelyet ellenkező irányban folyó áram formájában tudunk észlelni és mérni. Ez az inverzáram típusonként változó és általában 20—50 mA között szokott lenni, tehát meglehetősen nagy. Ezen elektronboJmbázás következtében alakul ki a katódfelületen a már említett védőréteg. Ámbár a fentiekben találmányt csupán néhány példa kapcsán ismertettük, ezekre a példákra nem korlátozzuk magunkat, annál is inkább, mert az egyes elektroncső-típusoknál rnás-<más feszültségi értékeket kell vennünk a megfelelő hatás elérése céljából, ezeknek mégis az a közös jellemzőjük, hogy a segédrács és/vagy az anóda szokatlanul magas, 200 volt fölötti váltófeszültséget kap. Szabadalmi igénypontok: 1. Oxidkatóda fémes magon helyetfoglaló emiszsziós hevonattal, különösen indirekt fűtésű katóda, azzal jellemezve, hogy emisszi.ós rétege magából az emissziós anyagból kialakított porózus védőréteggel van ellátva. 2. Eljárás az 1. igénypont szerinti oxidkatóda előállítására, ahol a katódát elektroncsőbe építve