147298. lajstromszámú szabadalom • Készülék a vasalótalp hőmérsékletének meghatározására

Megjelent 1960. július 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.298. SZÁM 42. i. 3—20., 42. k. 20—29. OSZTÁLY — TE—209. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Készülék a vasalótalp hőmérsékletének meghatározására Textilipari Minőségellenőrző Intézet, Budapest Feltalálók: Gyimesi János főmérnök, Madaras József minőségi ellenőr, Bartos József műszaki előadó Budapest A bejelentés napja: 1959. március 3. Mint ismeretes, a különböző textilanyagok vasa­lási hőhatással szemben eltérően viselkednek. Van­nak olyanok, amelyek már 100 C° alatti hőmérsék­leten meglágyulnak, ugyanakkor vannak olyanok is, amelyeknél ugyanezen hőmérsékleten nem ka­punk megfelelő vasalási hatást. Éppen ez okból ki­folyólag igen gyakori hiba forrás, hogy a konfek­cióiparban használatos vasalók — fűtési rendsze­rükre való tekinet nélkül — sokkal jobban felme­legszenek, mint amilyen hőmérsékletet a textil­anyag károsodás nélkül elbír. Ezért a vasalókat használatuk előtt és alatt is, ellenőrizni szükséges, abból a célból, hogy azok hőmérséklete biztosítja-e a kívánt hőhatást az anyag károsodása nélkül. Egyes iparágakban így a textilkikészítő iparban is ismeretesek tapintóhőmérők, amelyek lényegében felületi mérésekre alkalmas piraméterek. Ezeknél a termóelem pl. réz-konstantán-szalag, mint egy ívnek a húrja feszítő kengyelbe van erősítve. Az elem egy fogantyúba van elhelyezve, amely a mé­résnél kézüregben fekszik. Ezek a tapintó hőmérők igen előnyösek, és ked­veltek, azonban alkalmazásukat korlátozza az a tény, hogy a hőelem elég nagy, így hőkapacitása miatt sorozatmérésre nem alkalmas. Továbbá csak olyan felületek hőmérsékletének mérésére hasz­nálhatók, amelyek valamilyen gépbe vannak beé­pítve, pl. vasalógépek fémhengerei stb. és az elem illetve a mérendő felület között a biztos felfekvés elérhető. Olyan szerekezetek hőmérsékletének mé­résére, amelyeket kézierővel mozgatunk pl. vasa­lók nem alkalmasak, mivel mind a mérendő szer­kezetet, mind a tapintó hőmérőt a mérés ideje alatt kézben kell tartani, így a felületek érintkezé­se bizonytalanná válik. Ezen túlmenően a felület­nek csak egy pontját méri egyszerre, holott sok esetben kívánatos azonos felületnek több helyen való hőmérsékleti meghatározása. A konfekció iparban és a szabó iparban eddig olyan készüléket nem használtak, amellyel a vasaló hőmérsékletét objektív módon megállapíthatták volna. A háztartásoktól kezdve az ipari ruházati üzemekig a vasaló hőmérsékletét a vasalótalp nedves kézzel való érintésével szubjektív módon ítélték meg. E imódszer mindaddig kielégítőnek bizonyult, amíg a textilipar főként pamut, regene­rált cellulóz alapú, gyapjú, vagy ehhez, hasonló kevésbé hőérzékeny anyagokból állította elő a ru­házati cikkeket. Lényegesen megváltozott azonban a helyzet a szintetikus szálasanyagok elterjedésével. Mint is­meretes ezen anyagok termoplasztikus tulajdonsá­ga lényegesen szűkebb határok közé szoritotta a vasalás hőmérsékletét. E megállapítás a különböző hőérzékenységű termoplasztikus és nem termő­plasztikus alapú kevertszálú textiliákra még foko­zottabb mértékben érvényesül. Ez esetben még fontosabb, hogy a vasaló hőmérsékletét fokozottabb gonddal ellenőrizzük. A közhasználatban már vannak olyan vasalók, amelyek beépített hőszabályozóval bírnak, és bi­zonyos hőmérsékleti határokat igyekeznek betar­tani. E készülékek hátránya, hogy elég nagy hő­mérsékleti ingadozással dolgoznak, miért is hőér­zékeny anyagok vasalása esetén éppen úgy ellen­őrzésre szorulnak mint bármilyen más készülék. A találmány az ismertetett hibaforrásokat azál­tal kívánja megszüntetni, hogy megoldja a vasaló­talp hőmérsékletének műszeres ellenőrzését. A ta­lálmány szerinti készülék alkalmazása lehetővé teszi, hogy 5% tűréssel mindenkor meghatározhat­juk, a vasalótalp hőmérsékletét, illetve bármilyen textilanyagnál egyrészt meghatározhatjuk, másrészt pontosan ellenőrizhetjük a vasalási hőimérsékletét. A találmány szerinti készülék vasalótalp hőmér­sékletének meghatározására szolgál, melynek lér nyege: egy vagy több tapintó szervnek kiképzett hőelem, pl. réz-konstantán-hőelem, mely hő­kiegyenlítő fémtömbpár, ellenállás és több állású kapcsoló rendszer közbeiktatásával kapcsolatban

Next

/
Oldalképek
Tartalom