147296. lajstromszámú szabadalom • Meridián meghatározására is alkalmas geodéziai szögmérőműszer
Megjelent 1960. július 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.296. SZÁM 42. c. 5—9.. OSZTÁLY — TA—438. ALAPSZÁM Meridián meghatározására is alkalmas geodéziai szögmérőműszer Feltaláló: dr. Ing. h. c. Tárczy-Hornoch Antal, akadémikus, egy. tanár Sopron A bejelentés napja: 1958. június 4. Geodéziai méréseknél — nagy előny, ha az egyes háromszög- vagy sokszögoldalaknak az északi iránnyal bezárt szögét meg tudjuk adni. Ez a mágnestűvel felszerelt műszerekkel elvileg könnyen lehetséges, azonban a mágneses észak ingadozása, az ún. variáció és a fokozott vasmentességi követelmény a műszerrel és megfigyelővel szemben nagy hátrányokat jelent. Ennek ellenére — az előbb említett előnyök miatt — újabban ismét és egyre gyakrabban találkozunk ilyen busszolával felszerelt teodolitokkal. Egy másik irányzat arra törekszik, hogy az egyes oldalakat — korlátozottabb, egy-két percnyi pontosságnyi követelmény mellett — gyorsan a csillagászati észak szerint tudjuk tájékozni. Hogy ennek sokszögeléseknél jelentősége van, a következő egyszerű példa mutatja. Tételezzünk egy 100 oldalból álló nyújtott sokszögvonalat fel, amelynek minden oldala 100 m hosszú. Ha egy oldal irányában + 2'-nyi hibát ejtünk, ez 100 m-re ± 6 cm-t ad. Minden oldalnál így + 6 cm elcsavarodási hiba keletkezik; minthogy azonban ezek véletlen jellegűek a teljes elcsavarodási hiba ±6f 100 = + 60 cm lesz. Ha ugyanezen sokszögvonalban az egyes szögeket ± 10"-nyi hibával mérjük meg, az elcsavarodási hiba az ismert io" irroö~ ,, l . . /'ns= „ 10 000 m / —-— képlet szerint mégis 2,85 m-t ad. Az ok ez utóbbi esetben az, hogy a szögmérési hibák a következő oldalakban halmozódnak, míg az előbbi esetben minden oldal irányszögét az előbbiektől függetlenül határozzuk meg, s így az előző oldalak irányszögének hibái nem érvényesülnek. Az utóbbi két évtizedben több ilyen meridiánkereső jelent meg a szakirodalomban. A legjelentősebb a Wild-féle meridiánkereső (Schweizerische Zeitschrift für Vermessiungswesen und Kulturtechnik, 1942. év, 205 s köv. old.), amellyel kb. 0,5'-es pontosságot lehet elérni, de amely a távcső objektivere külön előtét-prizmák felszerelését kívánja meg, s csak éjjel és csak az északi félgömbön használható. A találmány szerinti, az alábbiakban ismertetendő egyszerű meridiánkereső csak a szálkereszt megfelelő kialakítását és egy megfelelő táblázat elkészítését kívánja meg. Elve a következőkön alapul. Az 1. ábra Pß Csi Z ún. pozíciós háromszögéből következik (z a csillag zenittávolsága, s a deklinációja, A az azimutja, t az időszög): cos = sin f sm ' cos Cp cos ° COS T 1. Ebből z-nek x szerinti változása: — sin z dz = — cos <p cos 5 sin x dt illetőleg: dz cos <p cos s sin x áx sin z Minthogy azonban: sin x sin z sin A cos s es így sin A cos 8 sin T sin z sin A azért 4.-nek 2. be való helyettesítése után: dz = sin A cos <P dt 2. 3. 4. 5. Ha azonban a csillag pályája momentáni ériintőjének a vízszintessel bezárt r] szögét akarjuk, úgy ez: dz nds 6. ds és dt között azonban az 1. ábra differenciális gömbháromszöge szerint a következő összefüggés áll fönn. ds = dx cos s 6a. Ebből ds dt = cos s és így 5.-ből (la) ábra, amely a gömb középpontjából szemlélve adja a háromszöget: dz dz sin A cos <?> sin rí = ~7~ = ~ r = „ 7. ds dt cosö cosö Ennek segítségével 7.-ből számítható az A azimut:
