147287. lajstromszámú szabadalom • Eljárás főként gyógyászati célra használható poliszacharidok biológiai szintézisére

Megjelent: 1960. július 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.287. SZÁM 12. o. 5-10. OSZTÁLY - SE—783. ALAPSZÁM Eljárás főként gyógyászati célra használható poliszacharidok biológiai szintézisére VEB Serum-Werk Bernburg cég, Bernburg/S., (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Dr. Behrens Ulrich és Ringpfeil Manfred vegyész, leipzigi lakosok A bejelentés napja: 1957. szeptember 12. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. március 18. A találmány tárgyát dextrán, elsősorban gyógyászati célra, vérpótlószerek készítésére közvetlenül felhasználható dextrán biológiai szintézis útján történő előállítására szolgáló eljárás képeli. A gyógyászati célokra szolgáló tartósított vérkészítmények jelentősége ma már annyira közismertté vált, hogy közelebbi magyarázatot itt nem is igényel. E készítmények mellett azonban fokozódó jelentőséget nyernek azok az eljárások is, amelyek csupán a vérkeringésben résztvevő folyadék térfogatának egyszerű kiegészítését célozzák, olyan mesterségesen előállított oldatok alkalmazásával, amelyeknek ozmózisos nyomása és/vagy fiziológiai tulajdonságai olyanok, hogy a még meglevő vérmennyiséget fiziológiai ártalmak okozása nélkül tudják átmenetileg kiegészíteni. A szakmai és a szabadalmi irodalomban már eddig is számos ilyen irányú javaslattal találkozhatunk, ezek sorában zselatinoldatok mellett főként a polivinilpirrolidon és a dextrán oldatai jelentősek gyakorlati szempontból. A dextrán tudvalevőleg szacharózból képződik a dextránszukráz enzim hatására; ilyen úton azonban polimolekuláris állapotú termék jön létre, olyan molakula-eloszlási viszonyakkal, hogy ennek következtében a kapott terméknek csupán csekély része alkalmas gyógyászati felhasználásra. Ismeretesek különféle javaslatok, amelyek a gyógyászati felihasználásra alkalmas rész savas vagy alkalikus közegben végzett hidrolízises depolimerizáció, vagy mechanikai hatások (ultrahang) és más egyéb módszerek segítségével történő megnövelésére irányultak. Mindezeknek az ismert eljárásoknak közös hátránya azonban, hogy csupán ki nem, elégítő termelési hányaddal adnak gyógyászati célra felhasználható terméket, az eljárások gyakorlati kivitele pedig általában nehézkes és költséges. Az újabb irodalmi adatok szerint ezt a hátrányt oly módon igyekeztek kiküszöbölni, hogy tiszta dextránszukráz enzimkészítményt állítottak elő in vitro a megfelelő mikroorganizmusokból és ezt katalizátorként használták fel, szacharózoldat megfelelő körülmények közötti, indító (starter) reagensként alkalmazott kismolekulájú dextránnal irányított polimerizáció útján történő átalakítására. Ezzel az eljárással sikerült ugyan a régebbi módszerekhez képest megnövelt hozamot elérni a gyógyászatilag közvetlenül felhasználható dextránban, az irányított polimerizáció katalizátoraként kifogástalanul felhasználható dextránszukráz-oldat előállítása azonban jelentős nehézségekkel jár. A jelen találmány kiküszöböli az összes eddig említett nehézségeket és nagy hozamot biztosít gyógyászati célra közvetlenül felhasználható dextránban. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy fermentumtermelő mikroorganizmusokkal, különösen a Leuconosoe mesonteroides aktív törzseivel irányított szintézist indítunk el úgy, hogy oltótenyészeteket (inokulumot) készítünk olyan táptalajon, amely szénforrásként kizárólag olyan szerves vegyületeket tartalmaz, amelyek 'biztosítják a baktérium nagyfokú virulenciáját és optimális dextranképző képességét, azonban anélkül, hogy — szemben a maltóz- és izomaltózsorozat vagy a szacharóz cukraival, melyeket eddig a célra használtak — a dextránszintézis indítószereiként hatnának vagy a szóban;

forgó f érmen tumrendszer hatására indítószereket felépíteni képesek lennének. Ilyen non-starter-jellegű anyagok pl. a szerves savak és a C2—C4 szénatomszámú alkoholok. Az így keletkező inokulumokba azután szacharóztartalmú szintézis-tápoldatokat oltunk be, mely tápoldat, szükség esetén, indítószert is tartalmazhat. Ezt az oldatot a szokásos módon fermentáljuk és feldolgozzuk. A találmány szerinti eljárás más, tehát nem gyógyászati célokra való polimolekuláris dextránfrakciók előállítására is alkalmazható, azzal a különbséggel, hogy ez esetben az inokulumot olyan szacharóz-táptalajra oltjuk át, amely más, a gyógyászati dextrántból eltérő dextránfrakciók