147252. lajstromszámú szabadalom • Mágneses tapadó érintkezőjű elektromos kapcsoló

• Megjelent 1960. július 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.252. SZÁM 21. c. 28-41. OSZTÁLY — KI-415. ALAPSZÁM Mágneses tapadó érintkezőjű elektromos kapcsoló Feltalálók: Kiss Jenő gépészmérnök, Markovics László elektrotechnikus, Mesteri István gépésztechnikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. március 27. Ismeretes, hogy az elektromos iparban alkalmazott irányváltó kapcsolók, pillanat kapcsolók, automata berendezési elektromos kapcsolók áramzáró vagy nyitó érintkezői mechanikus nyomással feküsznek fel egymásra, kisebb teljesítményű kapcsolásnál pontszerű, nagy teljesítmény esetén felületi érintkezéssel. Az érintkezést vagy bontást kézi vagy gépi, nagyobb teljesítmény esetén elektromágneses vezérlésű szerkezettel eszközlik. A mechanikai felületre való nyomásnak, még rugalmas felfüggesztésű érintkezők esetén is hátrányai vannak. Az érintkező felületek nem feküsznek fel pontosan egymásra és nagyobb feszültség esetén ívképződés indul meg, ami nagy számú kapcsolás esetén, az érintkező felületek gyors tönkremenetelét okozza. Nedves, párás helyeken fellép a tapadó érintkezőknél a felületi korrózió is, ami a csúszó érintkezők esetén csökkenthető ugyan, de az ilyen kiképzésű kapcsolók nagy terjedelműek és mechanikai üzemeltetésük bonyolult. A technika haladása megköveteli és előírja az anyagigény csökkentését és a gyakorlatban már egyes területeken kialakuló miniatürizálást. Az üzembiztos gyors zárást és nyitást, az érintkező felületek tökéletes szikramentes áramátvezetését, valamint a méretek jelentős csökkentését teszi lehetővé és biztosítja a bejelentés szerinti kapcsoló, amely elvileg is újszerű módon oldja meg a feladatokat. A találmány szerinti eljárással az érintkező felületek tapadását mágnestérrel eszközöljük, melynek létesítésére bármely permanens mágnest vagy elektromágnest alkalmazunk. A mágnestér hatására a mágnesezhető1

alapanyagú, jól vezető fémmel bevont felületű érintkezők egyrészt nagy erővel tapadnak egymáshoz, ami a mechanikai hibák következtében előálló áramkör megszakító leválást, ami pl. automatizálásnál káros következményeket von maga után. 100%-osan megakadályozza, másrészt a mágnestér hatására az áramfolyamat hatásfoka is megnő, mert a mágnestér hatására csökken az átmeneti ellenállás és így kisebb felületű és méretű kapcsolók képezhetők ki ugyanazon teljesítmény kapcsolására. A találmány szerinti eljárás felhasználásával működő kapcsolók egy példaképpeni kiviteli alakját vázolják az ábrák, amelyek egy háromfázisú irányváltó kapcsolót ismertetnek permanens mágneses érintkezőkkel. Az 1. ábra felülnézetben a 2. ábra oldalnézetben vázolja az elvi elrendezést. Az —1— műanyagból készült házban rögzítve vannak a négy sarkon a négyszög keresztmetszetű permanens mágnes rudacskák —2—, —3—, —4— és —5—, a —2— és —3— azonos, a szembenálló —4— és —5— ellentétes polaritással. A négy pólus közül a —3— és —4— egymással nem-mágneses fém érintkezővel, pl. réz összekötő híd —6— által elektromosan össze van kapcsolva, míg a —2— és —5— egymástól, valamint a —3— és —4— érintkező rudacskáktól is elektromosan el vannak szigetelve. A földeléstől eltekintve, három villamos vezeték csatlakozik a háromfázisú áramra, az első a —2—, a második a —4— ési a harmadik az —5— érintkezőkre hegesztett vagy forrasztott csavaros rögzítésű —8— csatlakozókra. Az egymással szembenálló mágnesek közötti térben nyer elhelyezést egy henger alakú permanens mágneses —7— kapcsoló rudacska. . Ez a kapcsoló rudacska természetesen más alakú és nem permanens mágnes anyagú, pl. lágyvas, nikkel, kobalt stb. lehet. Jelen esetben a —7— permanens mágnes rudacska pólusai az álló mágnesek pólusaival ellentétes értékűek. Úgy az álló mágnesek, mint a kapcsoló mágnes rudacska érintkező' felületei párhuzamosan és felületileg egy síkban vannak kiképezve és a jó áramvezetés céljából jól vezető réteggel, pl. ezüst, réz vannak bevonva. A —7— kapcsoló rudacska hosszmérete úgy van kiképezve, hogy az álló mágnesek érintkezők felületei közötti —1— térnél rövidebb és így az egyik póluspáron való érintkezés esetén a másik póluspártól —x— távolság választja el. Érintkezés esetén az ellentétes póluspárokon a mágneses vonzás következtében, minden mechanikai hatástól független, nagyértékű tapadó erő jelentkezik és a mágneses erőtér ellen-