147243. lajstromszámú szabadalom • Széles hangsávú hangszóró
Megjelent 1960. július 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.243. SZÁM 21. a2 . 1—14. OSZTÁLY — HU—110. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Széles hangsávú hangszóró Vadásztölténygyár, Székesfehérvár Feltaláló: Huszty Dénes oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. február 19. A műszaki fejlődés Oly hangszórók megvalósítását kívánja meg, amelyek mély és magas hangok visszaadására egyaránt alkalmasak. Az ilyen ún. széles hangsávú hangszórók tervezésénél az utóbbi években egyre inkább tért hódított az az elv, hogy a hangok átvitelét lehetőleg egyetlen lengőtekercs által működtetett membránnal vagy membránrendszerrel valósítsák meg. A mély és magas hangok visszaadásának egy hangszóróval megvalósítandó megoldása ellentétes követelmények kielégítését kívánja meg, ami nehézsége miatt a megoldások keresését és azok nagyszámú változatát eredményezte. Az: idők folyamán javasolt ismert megoldások lényegében véve három jellemző csoportba sorolhatók, amelyeket a találmánnyal való összehasonlítás céljából a csatolt rajz 1—3. ábrái szemléltetnek vázlatosan. Az; ábrákon a kúppalástszerű nagy membránrészt —a—, az osztott kis membránrészt —b—, a központosítót ^c—, a rugózó gyűrűs membránrészt —d— és a lengőtekercset —e— jelöli. Mindegyik megoldás abból a felismerésből indul ki, hogy növekvő frekvencián a membrán anyagában terjedő tranzverzális rezgés csillapodása és véges terjedési sebessége miatt, a legnagyobb amplitúdójú, gyűrű alakú sugárzó elem egyre inkább a lengőtekercs sugara által meghatározott legkisebb méretre szűkül össze. Ebből kifolyólag, amint a jellemzésként szemléltetett csoportoknál is látható, a feladat kettős: a legnagyobb amplitúdójú — tehát a lengőtekercs közelébe eső — membránméret növelése, amire jellemző kiviteli példák a 2. és 3. ábrákon láthatók; illetőleg a membránnak a lengőtekercsen kívül eső részeinek teljes vagy részleges leválasztása beiktatott rugózó elemek segítségével, annak érdekében, hogy a rendszer mechanikai impedanciáját a szükségletnek megfelelően lehessen kialakítani. Mindhárom megoldási csoport közös hátránya, hogy a —c— központosító tárcsa (pille) mechanikai impedanciája, amely növekvő frekvencián jelentős terhelést eredményez, az indirekt analógia alapján felrajzolható helyettesítő mechahikai rendszerben párhuzamos impedanciaként jelentkezik és megnöveli a rendszer terhelését. A találmány e hátrányt kiküszöböli és annak megoldására alkalmas példaképpeni kivitelt a 4. ábra szemlélteti. Az előző ábrák kapcsán már felsorolt alkatrészek azonos jelölése alapján látható a 4. ábrán, hogy a találmány szerint a membránrendszer egyébként összefüggő részeit, éspedig az —a— és —b— .membránrészeket. —d— rugózó gyűrűhullám vagy hullámok közbeiktatásával két részre osztjuk és a —c— központosítót a rugózó —d— hullámon kívül csatlakoztatjuk az —a— membránhoz. E megoldás révén lényegében a —c— központosítót is rugózó hullám választja el az —e— lengőtekercstől. A leírt megoldás szerinti rugózó gyűrűhullám beiktatásával és a —c— központosítónak ezen kívüli csatlakoztatásával elérjük, hogy növekvő frekvencián a központosító tárcsa mechanikai impedanciájából keletkező terhelés hátrányos hatása teljes biztonsággal ki van küszöbölve. A —d— rugózó gyűrűhullámot célszerűen az —a— membrán anyagában alakítjuk ki, amely merevebb lévén, növekvő frekvencián hatásosabban választja szét a két meimbránrészt, ül. választja el a —c— központosítót. Az elválasztó —d— rugózás egy vagy több gyűrűhullámmal is kialakítható. A —b— membránrész dómszerűen van kialakítva, ami elősegíti a membránrendszer középrészének dugattyúszerű mozgását nagyobb frekvenciák esetében is. A —b— membránrész az —e— lengőtekercs gyűrűjével folyamatosan összefüggő kialakítású. A membránrendszer —a— és —b—• részeit elválasztó —d— rugózó gyűrűk rugóállandója úgy választandó meg, hogy mély frekvencián mindkét membrárirész azonos fázisban mozogjon.
