147211. lajstromszámú szabadalom • Acélgyártási eljárás
Megjelent 1960. július 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.211. SZÁM 18. b. 1—3. OSZTÁLY — AE-92. ALAPSZÁM Acélgyártási eljárás ARBED, Aciéries Réunies de Burbach-Eich-Dudelange, S. A., Luxemburgban (Luxemburgi nagyhercegség) CENTRE NATIONAL DE RECHERCHES METALLURGIQUES Liege-ben (Belgium) Feltalálók: Metz Paul, Dudelange (Luxemburgi nagyhercegség), Diecker Alfréd, Hergenrath (Belgium) A bejelentés napja: 1959. február 9. Luxemburgi elsőbbsége: 1958. február 12. A találmány tárgya acélgyártási eljárás, amely a nyersvasat a konverterben, vagy forgó kemencében levegőbefúvással finomítja. A különböző acélgyártási eljárások szerint szilárd anyagokat, mint például meszet kell adagolni, hogy ezáltal a myersvaisiban levő szennyeződés, főként foszfor és szilícium, salakosítható legyen. A szilárd anyagokat adagoló eljárás mind teljes egészében, mind részleteiben gyakorlatilag ismeretes. Ezt oly módon végzik, hogy a szóban forgó anyagokat igen finom szemcséjű aprított állapotban, a finomítás elvégzése előtt, oxidáló gázban, vagy gázkeverékben szuszpendált állapotba hozzák, majd így a konverter felett az olvadék felületére vagy anyagába lövelik. Az adagolásnak ez a módja nagy előnyöket rejt magában, ugyanis segítségével olyan problémát oldhatunk meg, amelyet azelőtt megoldhatatlannak tartottak, tudniillik azt, hogy a széntelenítéssel egyidejűleg, vagy pedig egyenesen ennek bekövetkezte előtt tisztítsuk meg az olvadékot a foszfortól. Ez a probléma azonban bonyolultabb, mint ahogy az első pillanatra látszik: ha ennek az egyszerű és tiszta eljárásnak alkalmazása lehetővé teszi a jelzett nehézségek kiküszöbölését, ami önmagában véve igen kedvező eredmény, bizonyos körülményeket mégis figyelembe kell vennünk, hogy a fent említett eljárást követő finomítási művelet ne járjon olyan hátrányokkal, amelyek azután meghiúsítják annak gazdaságosságát. Jelen találmánynak célja az, hogy felderítse és megszabja azokat a feltételeket, amelyek mellett a szóban forgó eljárás a gazdaságosság szempontjából előnyösen alkalmazható, például azzal, hogy elkerüljük az eljárás időtartamának túlzott elnyújtását és hűtőanyagként ásványok helyett aprított ócskavasat használunk, ami gyakran igen előnyös. A találmány szerinti eljárás lényegét az jellemzi, hogy az általa felhasznált salakképző anyagok mennyisége legfeljebb annyi, mint amennyi az eddig ismert és jelenleg alkalmazott eljárásokban szükséges a nyersvasnak foszfortól és sziliciumtól való megtisztításához, továbbá az is, hogy a műveletnek abban az első szakaszában, amelynek időtartama legalább is egyenlő az egész konvertálási folyamat időtartama 55%-ával és amelynek folyamán a felülről befúvótt oxidáló gáz mennyisége megfelel annak az oxigénmennyiségnek, amely legalább 55%-a a finomításhoz szükséges oxigénmennyiségnek, az oxidáló gáz; köbméterére eső, beadagolt salakképző anyagok pedig; legfeljebb 80%-át teszik ki annak az átlagos salakképző anyagmennyiségnek, amelyet az oxjdáló gáz köbméterére számítva, a művelet hátralevő részében beadagolnak. Megállapítást nyert, hogy a salakképző anyagok mennyiségét előnyösen korlátozni lehet annak az anyagmennyiségnek 80%-ára, amely az, eddig ismert és jelenleg alkalmazott eljárásokban szükséges az eljárásnak alávetett nyersvas foszforjának és szilíciumának elsalakosításához. Míg az eddig ismert eljárásokban a 2% foszfort és 0,3% szilíciumot tartalmazó Thomas-vas tonnájára 115—125 kg meszet használnak, addig a találmány szerinti eljárásban a vas tonnájára előnyösen csak 92—100 kg meszet kell felhasználni. Hasonlóképpen az. eddig ismert eljárásokban a 0,2% foszfort és 1,3% szilíciumot tartalmazó hematit vas tonnájára 70—80 kg meszet kell használni, ezzel szemben a találmány szerinti eljárásbánban nyersvas-tonnánként legfeljebb 56—64 kg mész kerül felhasználásra.
