147205. lajstromszámú szabadalom • Beállítószerkezet szerszámgépek forgó szerszámaihoz

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.205. SZÁM 49. a. 54—65. OSZTÁLY — AA—380. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Beáíiítószerkezet szerszámgépek forgó szerszámaihoz Általános Géptervező Iroda, Budapest Feltaláló: Sas Menyhért gépészmérnök, Budapesten A bejelentés napja: 1958. július 23. Forgó szerszámokkal dolgozó szerszámgépeknél, különösen többorsós megmunkálásoknál gyakran előfordul, hogy az alkalmazott fúrók vagy marók egymáshoz viszonyított hosszának pontosan meghatározottnak kell lenni. Az eddigi gyakorlat szerint a szükséges hosszban beállított szerszámokat a tokmány rögzítette. Ennek a rögzítési módnak igen nagy hátránya az, hogy a tokmány nyitása után a beállított helyzet elmozdul. Ugyancsak elmozdulhat a szerszám akkor is, amikor a tokmány nincs teljesen megszorított állapotban és túlterhelés lép fel. A találmány szerinti beáíiítószerkezet mentes az isimért rögzítési módok hátrányaitól, és igen egyszerű módon teszi lehetővé a szerszám hosszának pontos és biztos beállítását. E pontos beállítás lehetővé tételére a találmány szerinti beáíiítószerkezet fúróhüvelyére csavarmenettel két tároasztógyűrű csatlakoztatható, amely támasztógyűrűk egy ütköző- vagy támasztószervet fognak közre. Ez a támasztószerv a fúróhüvely oldalain keresztül kialakított hosszanti nyíláson nyúlik át és a fúrőhüvelyböl kinyúló mindkét végét a támasztógyűrűk rögzítik a kívánt helyzetben. A szerszám ütköztethető ily módon közvetlenül a támasztószervhez, azonban célszerű azt a szorítóhüveiy furatában elhelyezett, és a támasztószervhez kapcsolódó •metszőtesten keresztül ütköztetni. Ily módon elérhető az, hogy a menesztőtest alsó részének hasítékába benyúló száerszámvégre a fúróhüvely a forgatónyomatékot a menesztőtesten keresztül viszi át, ami a szorítópofákat nagymértékben tehermentesíti. A találmány egy példakénti kiviteli alakiát a rajz kapcsán ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a beáíiítószerkezet hosszmetszetét mutatja egy belógott csigafúróval. A. 2. ábra ugyancsak hosszmetszet, de metszősíkja az 1. ábra metszősíkjához képest hossztengelye körül 90"-kal elfordított helyzetű, a 3. ábra pedig a beállítószerkezetnek az A—A vonal szerinti metszete. A rajzon fel nem tüntetett fúrótengelyre az —1— hüvely ismert módon, pl. a —2— Morsekúpon át kapcsolódik. Az —1— fúróhüvely —3— furatában a —4— menesztőtest van elhelyezve, amelynek —5— hasítékán át a —6— ütközővagy támasztószerv, példánkban ék nyúlik. Az —1— fúróhüvely oldalfalában —7— kivágás van, amelyen keresztül a —6— ék mindkét oldalra benyúlik, és két végével a —8— és —9— támasztógyűrűk beesztergált belső felületére támaszkodik. A —8— és —9— támasztógyűrűk az —1— fúróhüvelyre csavarmenettel csatlakoznak. A —11— szerszámot az —1— fúróhüvelyben elhelyezett —10— szorítóhüvely a szokásos módon rögzíti. A —11— szerszám vége a —4— menesztőtest megfelelően kialakított alsó végéhez támaszkodik. A rajzon feltüntetett kiviteli alaknál a szerszám végén menesztőlap van, így a —4— menesztőtest alsó végén hasíték van kiképezve, amelybe a szerszám vége befeküdhet. Az —1— fúróhüvelyre csavarható —8— és —9— anyák helyzetétől függ a —6 —ék elhelyezkedése. A —11— szerszámnak a heállítószerkezetbe való helyezésekor azt alulról felfelé a —4— menesztőtesten át a —G— ékhez ütköztetjük, miáltal helyzetét pontosan biztosítjuk. A —10— szorítóhüvely lazítása után a szerszám a beállítószerkezetből kivehető, és oda ugyanabba a helyzetbe egy mozdulattal visszahelyezhető. A találmány szerinti beáíiítószerkezet megvalósítja a menesztőlapos szerszámok biztos és pontos befogását. Igen lényeges előnye a találmány szerinti szerkezetnek az, hogy a szerszám hosszának beállítása a kívülről hozzáférhető — 8— és —9— támasztógyűrűk egyszerű elforgatásával történik. A megszorított támasztógyűrűk a —9— éket szilárdan rögzítik és egymás kicsavarodás elleni biztosítását is megvalósítják.