147199. lajstromszámú szabadalom • Nyomtávváltó-kerékpár sínenfutó járművek részére

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.199. SZÁM 20. (^29—31. OSZTÁLY — WA-80. ALAPSZÁM Nyomtávváltó-kerékpár sínenfutó járművek részére VEB Waggonbau Niesky OL, Niesky OL. Feltalálók: Kiank Horst mérnök, Mücka bei Niesky és Hőmmel Ernst mérnök, See bei Niesky A bejelentés napja: 1958. május 29. Német Demokratikus Köztársaságbeíi elsőbbsége: 1957. június 11. A találmány nyamtávváltó-kerékpárra vonatkozik sínen futó járművek részére, mely kerékpárnak csak forgástest alkatrészei vannak és melynek tengelye állandó keresztmetszetű. Már ismeretesek ilyen fajta nyomtávváltó-kerékpárok, melyeknek az a jellemzőjük, hogy a kerekek az osztatlan és minden keresztmetszetében sértetlen tengelycsapnál tengelyirányú eltolási lelehetőség mellett egyidejűleg szabadon mozgathatóan, forgathatóan vannak ágyazva és a tengelycsappal mereven összekötött kerékagyrészek felett minden kívánt nyomtávolságban a tengelycsappal összeköthetők. Eközben tengelyirányban eltolódik egy kapcsolóház, aminek következménye, hogy az átviteli elemek kioldódnak. Az ilyenfajta nyomtávváltó-kerékpároknak azonban tekintélyes hátrányaik vannak abból a szempontból, hogy egyrészt a kerekek a tengelyen lazán vannak elrendezve és ennek megfelelően a tengelycsap és a kerék között nincs biztosítva a merev összeköttetés, másrészt nagy fordulatszámok mellett fellépő centrifugális erők maguktól kioldják az átviteli elemeket. A kapcsoló elemek kopása oly nagymértékű lasz, hogy szükségessé válik a kapcsoló peckelnek, vagy hasonló alkatrészeinek folyamatos cseréje. A találmánynak az a feladata, hogy olyan nyomtávváltó-kerékpárt alkosson, mely normál keréktárcsák alkalmazása mellett biztosítja egyrészt a kerék és a tengelycsap között a bensőséges kötést, másrészt biztosítja azt, hogy még kedvezőtlen nyomatékok esetén sem oldódjék ki a kötés. Használja ki egyidejűleg a centrifugális erőt arra, hogy a kerék és a tengely között az összeköttetés még bensőségesebbé válj ék. A találmány szerint a feladatot az által oldjuk meg, hogy egy, a tengelyre rázsugorított forgástest-alkatrészt egyidejűleg mint felfutó-, ill. tehermentesítő tárcsát képezünk ki és a nem forgathatóan ágyazott szokásos kereskedelmi minőségű kerekekre egy-egy körömkoszorú van szilárdan elhelyezve, melybe a vezetőpályával oly módon összekötött tengelykapcsolórész nyúlik bele, hogy mind a tengelykapcsolórész centrifugális ereje, mind pedig a reteszelő rugó hajtóereje azonos irányú. A kapcsolat kioldásánál a kapcsolórészt, mely csúszódarabként van kiképezve, vagy billenőemeltyűként, kör alakban kivezetik a körömkoszorúból, miközben a forgástest-alkatrészben a kapcsolata fennmarad. A körmöskapcsoló szegmensszerűen van kiképezve és az: egész kapcsoló berendezés minden oldalról rugalmas borítással van tömítve. A rajzban a találmány példaképpeni kiviteleit ábrázoltuk: Az 1. ábra egy • teljes nyomtávváltó-kerékpárt ábrázol, a 2. ábra egy fél-kerékpár hosszmetszetét mutatja, a 3. ábra a 2. és 3. ábra szerinti körmöskapcsolót, a 4. ábra a 2. és 3. ábra szerinti kapcsoló egy részét ábrázolja, az 5. ábra a találmány egy második kiyiteli alakja. Az 1., 2. és 5. ábra szerinti nyomtávváltókerékpár egy normális 1 keréktárcsából áll, melyre egy szegmensszerúen kiképzett 6 körömkoszorú van szilárdan ráerősítve, mely emellett a tengelyre szilárdan rázsugorított 2^forgástest szegmenseivel kapcsolódik. Az 5 nyomtávtartó forgathatóan van ágyazva a 2 forgástesten úgy, hogy egyidejűleg mereven belenyúlik a 6 körömkoszorúba és ezt tengelyirányú eltolás ellen biztosítja. Ha 'például — mint ahogy azt a 2. ábra mutatja — nagyobb nyomtávot kívánnak, úgy az 1 kerékabroncsokat a 2 rázsugorított forgástestek a túlemelkedő felfutósíneken tehermentesítik. A 4 kap-