147167. lajstromszámú szabadalom • Önműködő teherfékszerkezet járműfékekhez, különösen vasúti kocsik fékjeihez

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.167. SZÁM 20. f. 7—16. OSZTÁLY — SE-899. ALAPSZÁM önműködő teherfékszerkezet járműfékekhez, különösen vasúti kocsik fékjeihez SVENSKA AKTIEBOLAGET BROMSREGULATOR, Malmö (Svédország) Feltaláló: Nilsson Hjalmar Ragnar, Malmö (Svédország) A bejelentés napja: 1959. február 24. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. február 24. A vasutak teher forgalmával kapcsolatban támasztott és mindinkább növekvő követelményeket kétféleképpen igyekeznek kielégíteni: Egyrészt fokozzák a tehervonatok sebességét, ami szükségessé teszi a vonatok fékezihetőségének megfelelő növelését, másrészt a megengedhető legnagyobb tengelynyomás keretein belül növelik az egyes kocsik terhelhetőségét, ami csak a kocsi önsúlyának csökkentésével érhető el. Ez a két körülmény együttesen azt eredményezi, Ihogy a fékezés kérdése viszonylag még fontosaibbá, egyúttal azonban nehezebben megoldhatóbbá is vált. Példaként megemlítjük, hogy 10 t önsúlyú és 30 t raksúlyú (vagyis teljesen megrakott kocsi esetén 40 t összsúlyú, azaz tengelyenként 20 t súlyú., jelenleg felső határnak tekinthető terhelésű) közönséges kéttengelyű teherkocsi építésékor, ha a fék teherkocsinál szokásos módon közvetlenül a kerekekre ható féktuskókkal van ellátva, az üres kocsinál érvényesülő fékhatásnak a teljesen megrakott kocsi esetén való biztosítása végett nemcsak négyszer, hanem hat-hétszer nagyoíbb fénynyomásra van szükség, minthogy a féktuskók súrlódási tényezője a féktuskóinyoimás növekedésével jelentősen csökken. Ezek a körülmények mindinkább fokozzák az olyan teherfékszerkezetek iránti érdeklődést, amelyek a teherkocsi fékrudazatának áttételi viszonyát a kocsi terhelésének mértékében önműködően és fokozat nélkül úgy változtatják, hogy a féktuskónyomás teljes fékezéskor mindig megfeleljen a kocsisúlynak. Az ilyen rendszerű teherfékszerkezetek legjobban kifejlesztett alakjánál a legtöbbször nyomólégfékhengerként kialakított fékerőforrás, valamint a fékerőt a kocsi két végére elosztó két kiegyenlítő emeltyű közül az egyik között fordító emeltyű van, amely a kocsialvázon megerősített házban van elrendezve és e házban elrendezett siklópálya mentén eltolható, valamint a kocsi terhelésének függvényében működő vezérlő berendezés útján elállítható támasztó taggal dolgozik együtt. E vezérlő berendezésbe rugó van iktatva, amelyet rudazat útján a kocsi hordrugóinak terheléséből származtatott és e terheléssel változó erő terhel, a fordító emeltyű eltolhatóan elrendezett támasztó tagja pedig" e rugó áthajlásának mértéke szerint állítódik el. Az ilyen rendszerű ismert teherfékszerkezetekben a fordító emeltyűt húzórúd a két kiegyenlítő emeltyű egyikével köti össze. A teherfékszerkezetnek szerkezeti egységként a jármű- vagy kocsialvázon alul való rögzíthetősége végett a fordító emeltyű, az eltolható támasztó tag siklópályája, a vezérlő berendezésihez tartozó rugó és a másik kiegyenlítő emeltyű fix pontja a fékhengert is hordozó közös tartón van elrendezve. Ezzel ugyan elérik, hogy a fékrudazatban fellépő fékerők reakció erőit ez a tartó teljes egészükben felveszi és a kocsi alvázban nem lépnek fel nemkívánatos igénybevételek, ugyanakkor azonban az ismert megoldások mint szerkezeti egységek súlya nagy, a kocsialvázon való elrendezésük és megerősítésük pedig még akkor is kényelmetlen, ha a kiegyenlítő emeltyűket csak a szerkezeti egység tartójának felerősítése után szerelik be. A találmány célja mindenekelőtt az ismert teherfékszerkezetek e hátrányának kiküszöbölése, de ezenkívül még további előnyök biztosítása is, így a találmány célja többek között annak megakadályozása, hogy a főfékhúzórudakban tolatáskor fellépő hirtelen erőihatások a fordító emeltyűre és az ezzel együttdolgozó tagokra átterjedjenek és kárt okozzanak. További célja a találmánynak annak lehetővé tótele. hogy fontos alkatrészek, többek között a fordító emeltyű eltolható támasztó tagját vezérlő berendezés rugója a kocsialvázon alul megerősítendő egységgel jó súly- és térkihasználás mellett üzembiztosan összeépíthető legyen. A találmányt mindenekelőtt az jellemzi, hogy a fékerőt a kocsi két végére elosztó kiegyenlítő emeltyűk egyikét fékezéskor nyomásra igénybe