147132. lajstromszámú szabadalom • Védőburkolattal ellátott hőszigetelés, hővezetékek, elsősorban hőtávvezetékek részére és eljárás annak készítésére

Megjelent: 1960. július 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.132. SZÁM 36. b. 1—6. OSZTÁLY — KU-307. ALAPSZÁM Védőburkolattal ellátott hőszigetelés hővezetékek, elsősorban hőtávvezetékek részére és eljárás annak készítésére Kúti Jenő, Földes János és dr. Darvas Pál gépészmérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1959. június 5. Hővezetőket, hőtáwezetéket, mint ismeretes, hőszigetelő anyagok valamelyikével (salakgyapot, üvegfonal sfcb.) szokták burkolni. A hőszigetelő anyagot a nedvesség és egyéb mechanikai hatások ellen kátránypapírral vagy hasonló vízszigetelő anyaggal, vagy ha tartósabb burkolatot kívánnak, akkor alumínium lemezzel, horganyzott, vagy festett bádoglemezzel borítják. A kátránypapír burkolat nem elég tartós és nem tetszetős, úgyhogy oly helyeken, ahol szépészeti szempontok mérvadók (pl. közterület), nem igen alkalmazzák, a vases fémlemezeik viszont igen költségesek. Ujabban folynak kísérletek PVC műanyag burkolat alkalmazására, mely bár olcsóbb a fémlemeznél, azonban az a hátránya, hogy a PVC aránylag alacsony hőmérsékleten (kb. 60 C°) már lágyul, s ezért nem nyújt kellő védelmet a szigetelő anyagnak és emellett még mindig költséges. A találmány szerinti hőszigetelésnél a szokásos szigetelőréteget műanyagbevonatú papírlemezzel burkoljuk. A kb. 0,5—1,5 mm vastag keménypapírt oly műanyaggal (pl. polivilidén) vonjuk be, amely csak kb. 110 C° fölött lágyul és —15, —20 C° hideget is kibírja. Általában elegendő, ha a lemezen csak kívül van bevonat, de oly esetekben, amikor tartani kell a csővezeték gyakrabban előforduló esetleges meghibásodásától, akkor célszerű a belső felületét is ily réteggel ellátni. A keménypapírnak védőréteggel történő bevonása gépi úton az általában ismeretes módon melegen való ráhengerléssel történik. A védőréteg vastagsága mindössze néhány tized mm, minthogy azonban ez a réteg igen rugalmas, ezért kellő biztonságot nyújt. A találmány szerinti védőlemeznek a csőre való felerősítése többféle módon lehetséges. Példaképp kétféle eljárást ismertetünk. Az egyiknél a lemezt oly szélesre szabjuk, hogy néhány cm-rel hosszabb legyen, mint a csövezettek szigetelésének kerülete. A lemezt úgy helyezzük pl. egy vízszintes vezetékre, hogy a szélei alulra kerüljenek, de a lemezvégeket nem lapoliuk át, hanem sugárirányban egymás mellé lefelé hajlítjuk, majd az így keletkező, egymás mellett levő lemezvégződéseiket dróttal, esetleg műanyagfonallal összevarjuk, vagy drótkapoccsal összefűzzük. A keresztirányban az egyes lemezek összeerősítése úgy történik, hogy a lemezek átlapolással kerülnek fel a vezetékre. Az átlapolt helyeken drót vagy műanyagfonal átkötéseket alkalmazunk. Célszerű az átkötés helyén a jobb rögzítés érdekében körbefutó hornyokat alkalmazni. Ezen hornyokat előre is lehet a lemezbe elkészíteni. A másik eljárás szerint mind hossz-, mind keresztirányiban a lemezek oly méretűek, hogy átlapolás nincs, hanem az élek épp hogy érintkeznek és a két szélt úgy kötjük össze egymással, hogy a szélekre néhány cm széles műanyag-szalagot helyezünk, amelyet a műanyagbevonatra ráhegesztünk vagy ráragasztunk. A 'hegesztés történhetik villanypákával vagy lánggal hevített pákával. Ez utóbbi főleg oly helyeken ikerül alkalmazásra, ahol nincs megfelelő áramforrás a villanyhegesztéshez. A találmány szerinti burkolatnak további előnye, hogy azzal légmentes zárás biztosítható, s így a találmány szerint a szigetelő anyagban is megtakarítást lehet elérni azzal, hogy a védőburkolatot nem helyezzük fel közvetlenül a szigetelőanyagra, hanem 1—2 cm vastag légréteget hagyunk a kettő közt. A vonatkozó számítások azt mutatták, hogy pl. 1 cm vastag légréteg révén kb. 25—30% szigetelőanyag megtakarítása érhető el. E szigetelőanyagmegtakarításnak további jelentősége az, hogy az össz-súly is csökken, vagyis a tartozásnál is mutatkozik 'megtakarítás és a védőburkolat is kisebb átmérőjű lesz, tehát ezen a területen is van némi anyagmegtakarítás. A légréteg biztosítása elérhető, hogy a szigetelőanyagra megfelelő távolságra (kb. méterenként) papír, keménypapír, műanyag vagy más hőszigetelő-anyag gyűrűket helyezünk el a légrétegnek megfelelő vastagságban, s erre borítjuk rá a védőlemezt. De' megoldható a légréteg kialakítása olyképpen is, hogy a légréteg vastagságának megfelelő vastag papír, műanyag vagy hasonló anyagból készült lemezcsíkot, vagy zsinórt magasemelkedésű csavarvonalban körültekerünk a szigetelőanyagon s erre fektetjük rá a védőlemezt.