147123. lajstromszámú szabadalom • Ózonelőállító készülék
Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 147.123. SZÁM 30. i. OSZTÁLY — KO—1181. ALAPSZÁM Ózonelőállító készülék Feltalálók: Kocsis László főmérnök és Kovács István igazgató, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1957. május 27. A találmány tárgya egy, vagy több — síkfelületű elektródapárt és közte levő szigetelőlemezt tartalmazó — cellákból álló ózonelőállító készülék, azzal jellemezve, hogy benne az ózonizálandó közeg, pl. levegő, vagy oxigén részecskéi a cellában egymással párhuzamosan haladnak és a szigetelőlemez áttörések nélküli folytonos sík lap. Az eddig ismert síkfelületű ipari ózonelőállító készülékeknél az elektródák kerületén áramlik be az ózonizálandó közeg, amelynek részei egymással nem párhuzamosan, hanem radiálisán központ felé tartva áramolnak, az ózon pedig a szigetelőlap közepén levő lyukon keresztül távozik el. Az ilyen készülékekhez csak teljesen sík felületű, minőségi üveglapok használhatók, amelyek ezenkívül a lyukak elkészítése érdekében jól forgácsolhatok is. Ezeknek az eddig használatos ózonelőállító készülékeknek a gyártása tehát költséges volt, egyrészt bonyolultabb felépítésük, másrészt a cellák szigetelőanyagaként általában alkalmazott üveggel szemben támasztott minőségi követelmények miatt, nem beszélve arról, a már említett követelményről, hogy az ózonnak a cella közepéről való elvezetése céljából az üveglapokat külön megmunkálással, középen furatokkal kellett ellátni. A találmány értelmében az eddig ismert készülékek hátrányai kiküszöbölhetők úgy, hogy .az ózonizálandó közeg részei a cella egyik végétől a másikig egymással párhuzamosan áramolnak. A találmány szerinti készülékeknél az átáramlás a cella belsejében egyenletes sebességgel történik, mert a keresztmetszet végig egyenlő, szemben az ismert radiális levegőáramlású elrendezéssel, amelynél az áramlási sebesség a cella különböző helyein különböző és így az optimális áramlási sebességet nem lehet betartani. Az egyenletes sebességű párhuzamos átáramlás kedvezőbb áramlási viszonyokat biztosít, így ez nagyobb teljesítményt nyújt, ugyanazon helyszükséglet mellett. Az új készülék szigetelőlemezei több — két vagy három — vékonyabb táblából állnak, ami lehetővé teszi az eddig használt különleges minőségű üveglap helyett az általában használatos minőségű olcsóbb, vékonyabb táblaüveg (nátronüveg) alkalmazását. Az ilyen több részből álló szigetelő tábla lényegesen hajlékonyabb, mint az eddig alkalmazott vastag üvegtábla; ez a megoldás tehát a szigetelőlemez hűtését javítja és így a teljesítményt növeli. A találmány tárgyát részletesebben a csatolt rajz mutatja, amelynek 1. ábrája a találmány szerinti ózonelőállító készüléket vízszintes metszetben, az áramlás irányában; 2. ábrája egy cella alsó részét, az áramlásra merőlegesen, függőleges metszetben ; 3. ábrája pedig egy hűtőelektróda metszetét tünteti fel. Az 1. ábrán az —1— burkolatba beépített készüléknél a levegő a -—2— bemenő nyíláson áramlik be és az ózon a —3— kiömlő nyíláson keresztül távozik, —4— vízzel hűtött földelt elektródát mutat, amelyben az —5— hűtőcső van beágyazva. A 2. ábra a célszerűen két egymásnak szorított —7— üveglapból készült szigetelőtáblát mutatja, —8— pedig a —9—- nagyfeszültségű elektródától jobbra-balra helyet foglaló kisülési hézagot tünteti fel. A 2. ábra az egyik tetszés szerinti cella alsó részének függőleges metszetét tünteti fel nagyított léptékben. Ebben az —5— nyílások a —4— hűtőelektródában helyet foglaló csőkígyók metszetét jelölik. A —10— betétek arra valók, hogy az általában több, mint egy üveglapból álló —7-szigetelőlapókat megfelelően egymáshoz és a hűtött elektródához lehessen szorítani. A —11— szigetelő betétek a —4— hűtőelektródák alulról való megtámasztására szolgálnak.
