147091. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható elektronikus osztó
Megjelent: 1960. június 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.091. SZÁM 21. a4 . 21—35. OSZTÁLY — EE—616. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Szabályozható elektronikus osztó Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Szondi József kutató, budapesti lakos A bejelentés napja: 1958. december 29. Direktcsatolású erősítőkben különbözőképpen lehet megoldani az; erősítendő jel leosztását. Mindegyik megoldásra jellemző, hogy az osztó szabályozó szerve (potenciométer, változtatható ellenállás) ekvipotencionális pontok között van elhelyezve abból a célból, hogy ezen szabályozó osztótag leszed őkarjának a mozgatása ne okozzon egyenfeszültségváltozást az osztó mögött álló erősítőfokozat számára. További jellemzője e megoldásoknak az, hogy az osztóban általában elektroncsövet alkalmaznak. Ezek a megoldások két főcsoportra különíthetők el és ezeket a mellékelt l/a. és 1/íb. ábrán mutatjuk be. Az l/a. ábrán bemutatott kapcsolás minimális osztás mellett az osztófokozatra adott jel 0,8—0,9 részét viszi át; a maximális osztás mértékét pedig az, osztófokozat második csöve és annak katódellenállása által együttesen szolgáltatott impedanciának az osztóban alkalmazott potenciométer értékéhez való viszonya szabja meg. A második cső katódjában jelentkező ez az impedancia általában l/S nagyságrendű szokott lenni, ahol (S) a cső meredeksége mA/Volt-ban, az impedanciaérték pedig általában 100 Ohm nagyságrendű. Széles frekvenciasáv átvitele érdekében a potenciométert 1—2 kOhm nagyságúra választják és ilyen érték mellett az elérhető osztási arány 1 : 10, ami mellett még fellép a már említett nem-kívánatos kezdeti osztás is az elölírt 0,8—0,9 arányban. Ez tehát az egész erősítő működése szempontjából 10—20% kényszerű erősítés-veszteséget jelent. Az lb ábrán bemutatott másik megoldás a kényszerű erősítés-veszteség kiküszöbölésére irányul és ezen túlmenőleg még mint erősítőfokozat is felfogható. E megoldásnak azonban az a hátránya, hogy nem éri el az alkalmazott csővel egyébként elérhető maximális AB-faktort, ami alatt az erősítés-sávszélesség-szorzat alakjában kifejezett jellemzőt értjük. A második cső ugyanis földeltrácsú erősítőként fogható fel, amelynek a vezérlése a katódban történik. Ha az első és második katód rövidre van zárva — azaz az osztás minimális —, akkor a második cső bemenőimpedanciája terheli az első — follower — cső kimenőimpedanciáját, aminek következtében az első cső feszültségátvitele körülbelül csak 50%-os lesz. így a második erősítőfokozatra a valóságos vezéiiőfeszültségnek csak mintegy a fele hat. Maximális leosztás esetén, — ha tehát a két katód között a potenciométer maximális értéke van elhelyezve — a második cső katód-szórtkapacitása hátrányosan befolyásolja a frekveneiarnenetet, A találmány tárgyát képező megoldás, amely egyen-, valamint igen magas frekvenciájú váltófeszültségek erősítésére egyaránt alkalmas, a 2. ábrán bemutatott lehető kiviteli alak szerint a következő: A (Vi) cső földeltkatódú erősítőkapcsolásban működik, a {V2) cső pedig anódkövető kapcsolású, amelynek visszacsatolása egyenfeszültségtől kezdve az igen magas frekvenciájú váltóifeszültségekig azonos értékű, mert egy egyenfeszültséget, is átvivő, s egyben frekvenciafüggetlen kompenzált osztóval (C, Rgi, Rg2) történik. A (V2) cső anódján megjelenő impedancia megközelítőleg l/S és a cső anódfeszültsége úgy van megválasztva, hogy a nyugalmi anódáram által okozott feszültségesés az (Ra?) anódellenálláson azonos a (Vi) cső anódjában elhelyezett (Rai) ellenálláson fellépő feszültségeséssel, így a (Vi) cső anódja azonos potenciálon lévén a (V2) cső anódjával, a (Pi) potenciométer két vége ekvipotencionális pontokra csatlakozik. Külső vezérlőjel hiányában a kimeneten a (Pi) potenciométer leszedőkar-állásátói függetlenül azonos feszültség jelenik meg. Külső vezérlőjel alkalmazása esetén a potenciométer leszedőkarjának bal szélső helyzetében a beadott egyen- vagy váltófeszültségi jel a (Vj) cső maximális, erősítésével kerül továbbításra, míg a potenciométer leszedőkarjának jobb szélső helyzetében a felerősített jel leosztódik a (Pj) potenciométer valósa-
