147079. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas- és acélalkatrészek galvanikus fémbevonására
o Megjelent 1960. július 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.079. SZÁM 48. a. 1-16. OSZTÁLY - AA—376.. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás vas- és acélalkatrészek galvanikus fémbevonására Altalános Géptervező Iroda Feltalálók: Széki Pálma vegyészmérnök, dr. Eöllős Zoltánné vegyészmérnök és Neményi Izidor gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. július 12. A vas- és acélalkatrészek galvanikus fémbevonáeának kettős célja van, egyrészt 1. az alapfém megvédése a rozsdásodástól, másrészt 2. a tetszetős (dekoratív) külső fokozása. Egyik legelterjedtebb fémbevonó eljárás a galvanikus Cu+Ni+Cr bevonat. A szabványok a különféle igénybevételnek megfelelően háromféle rétegvastagságot írnak elő, éspedig a) belső használatra, mechanikai igénybevétel nélkül 10 ß, Mindebből az következik, hogy az a) típusú bevonatra felület m2 -ként b) típusú bevonatra felület m2 -ként c) típusú bevonatra felület m2 -ként a trópusi bevonatra felület m2 -ként 0,267 kg Cu és 0,267 kg Ni szükséges. Minthogy a Cu, különösen pedig a Ni nehezen megszerezhető, költséges importanyag, mindazokra a vas- és acélalkatrészekre, amelyekre különleges hőkezelés (edzés, nemesítés) nincs előírva, találmányunk szerint előnyösen oly fémlbevonási eljárás alkalmazható, mely lényeges anyagmegtakarításokat eredményez. Találmányunk lényege, hogy a galvanizálandó vas- és acélanyagokat (alkatrészeket, munkadarabokat stb.) először túlhevített vízgőzben oxidáljuk 550—600 C°-on. E kezeléssel a darabokon jól tapadó vékony vasoxidréteg képződését idézzük elő, amely már egymagában is korrózió-védőhatású. Erre a tiszta oxidrétegre azután tetszés szerinti vékony galvanikus fémbevonatot választunk le. A galvanizálási gyakorlatban eddig csak teljesen tiszta fémfelületet láttak el fémbevonattal, az oxidmaradványokait galvanizálás előtt gondosan eltávolították. Az a felismerésünk, hogy a tiszta oxidréteg is kifogástalan, jól tapadó galvanikus fémréteggel látható el, lehetővé teszi, hogy a szabványban előírt színesfém mennyiségét nagymértékben csökkenthessük. Emellett az oxidálás után ebből Ni min 5 f-, Cr max 1 /i, b) belső használatra mechanikai igénybevétellel 20 JX, ebből Ni min 10 /JL, Cr max 1 P, c) külső használatra mérsékelt égövi viszonyoknak megfelelően mechanikai igényibevétellel 30 V-, ebből Ni min 15 \x, Cr* max 1 \x. A szabvány trópusálló kivitelt nem ír elő, de trópusi exportra kerülői alkatrészek fémbevonata kívánatos, hogy tob. kétszer olyan vastag legyen, mint a c) típusé, tehát kb 60 fx. 0,0445 kg Cu és 0,0445 kg Ni 0,089 kg Cu és 0,089 kg Ni 0,1335 kg Cu és 0,1335 kg Ni az eddig alkalmazott közbeeső műveletek, mint pl. zsírtalanítás, pácolás, stb. elhagyhatók és köz^ vétlenül, tetszés szerinti vastagságú színesfémmel, pl. Cu, Ni, Sn, Zn, stb. vonjuk be galvanikus úton; ami a fémbevonási eljárások nagymértékű leegyszerűsítését, berendezési és költségmegtakarításokat is eredményez. Találmány szerinti eljárás alkalmazásának előnyösségét igazolják az elvégzett kísérletek is, melyek eredménye meglepően azt mutatja, hogy az oxidált és vékony (5—10 fx) színesfém bevonattal ellátott vas- vagy acélalkatrészek korróziónak jobban ellenállnak, mint az eddig alkalmazott Cu + Ni + Cr bevonatú darabok. A találmányi eljárást bővebben még az alábbi kiviteli példák ismertetik: 1. példa: Kerékpár hajtókart pácolás, csiszolás, fényesltés és zsírtalanítás után 580—600 Cc -on túlhevített vízgőzben 45 percig oxidáljuk. Minden további művelet közbeiktatása nélkül megfelelő eszközzel, vagy kesztyűs kézzel galvanizáló keretre szereljük és elektrolitikus Ni fürdőben kb. 5 ix vastag Ni
