147068. lajstromszámú szabadalom • Feszítettbeton panelek huzaljainak feszítési eljárása

Megjelent: 1960. június 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.068 SZÁM 37. b. OSZTÁLY — TO—462. ALAPSZÁM Feszítettbeton panelek huzaljainak feszítési eljárása Thoma József, Gnädig Béla mérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1958. május 30. A feszítettbeton paneleknél a műszaki irodalomból jól ismert, ún. „csévélő feszítő" eljárás teszi lehetővé nagyüzemi gyártás esetén a nagyméretű „Hoyer"-rendszerű feszítőpadok kiküszöbölését. Az eljárás lényege, hogy egyedi fémsablonokra feszültség alatt levő huzalokat a fémsablon forgatása segítségével csévélnek fel. Az eddigi eljárás azonban csupán vízszintes huzalvezetést tett lehetővé és a betonozás és gőzölés után a kész elemek sablonjáról való oldását bonyolult szerkezetekkel, az elemekben bent maradó acélalkatrészekkel oldották meg. A tárgybeli rendszert példaképpen a csatolt ábrák szerinti födémpanel feszítési technológiáján mutatjuk be. Az egyes ábrák a technológia alábbi fázisait mutatják be: 1. ábra a feszítőhuzalok csévélése a sablonra, 2. ábra a felcsévélt huzalok és födémbélés-testek a sablonon, 3. ábra a feszített huzalok térbeli elrendezése, 4. ábra a sablonon nyugvó kész födémpanel keresztmetszete, 5. ábra a födémpanel oldása a sablonról, 6. ábra az előregyártott sarokorsó, 7. ábra a kész födémpanel, 8. ábra a csoportos emelés vázlata. A tárgybeli rendszernél az ún. „csévélő feszítő" eljárás módosításával, a 6. ábra szerinti sarokorsók alkalmazásával az előzőkben leírt hátrányokat küszöböltük ki. Elértük, hogy a feszítőhuzalokat megközelítőleg a nyomatéki ábrának megfelelően vezethetjük és így anyagfelhasználás és a szerkezet minősége tekintetében lényegesen előnyösebb megoldáshoz jutunk, ugyanakkor az elemeknek sablonról történő oldását igen könnyen hajthatjuk végre. A feszítettbeton tartószerkezet sorozatgyártásához az 1., 4. és 5. ábrák szerinti •—1— lehajtható oldalfalú —c— fémsablonok alkalmazása szükséges. A —c— fémsablont a csévélő forgó pad —a— tengelye körül forgatják (1. ábra). Ez; alatt a feszültség alatt tartott —f— feszítőhuzal a —e— sablonra helyezett —d— sarokorsó (6. ábra), valamint az —é— menetes terelőorsók segítségével a 3. ábra szerinti helyzetbe csévélődik fel. A 6. ábra szerinti —d— .sarokorsót a —j— menetes kúpos tüskére húzzuk rá a csévélés előtt. A —j— tüske a —k— menetes hüvelyre van rögzítve (4. ábra). Az —e— terelőorsó a —g— konzolos hüvelybe lesz a csévélés előtt behelyezve úgy, hogy a tüske hüvelyből kiálló részét bitumenes mázzal vagy fémlemez-borítással látjuk el, hogy a beton a terelőorsóhoz ne tapadjon. Az —f— feszítőhuzalt csévélés közben egy —b— állítókar segítségével vezetjük a térben (1. ábra). Miután az —f— feszítőhuzalt a 3. ábra szerint felcsévéltük és a betonozást és érlelést végrehajtottuk, az elemek sablonról történő szakítását a következőképpen végezzük: az —1— oldalak lehajtásával megkezdjük az —é— terelőorsók kicsavarását, majd a —j— kúpos acéltüskék —k— hüvelybe való behajtását (5. ábra). Ez utóbbi útján a —j— acéltüske kúpos volta miatt a 'tüske a —d— sarokorső belső felületéről elválik és az elem a sablonról leemelhető. A 6. ábra szerinti sarokorsóknak (—d—) több szerepük van. Lehetővé teszik a feszítőhuzaloknak az előírt térbeli helyzetnek megfelelő felcsévélését az orsón levő vájatok útján. Módot nyújtanak arra, hogy a feszítőhuzalok az elemek oldása után a betonszerkezetbe egyenletes nyomást adjanak át. Végül biztosítják a —j— kúpos acéltüskék segítségével a kész elemek zökkenésmentes oldását a sablonokról. A —d— sarokorsó —m— acélfülei, valamint a —n— acélhorgok lehetővé teszik, hogy az elemeket csoportosan helyezhessük el rendeltetési helyükön a megfelelő daruszerkezet segítségével (8. ábra). Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás feszítettbeton panelek huzaljainak az ismert csévélő feszítő eljárással történő feszítésére, azzal jellemezve, hogy a csévélés sarokpontjainál a panel síkjára merőleges sarokorsókat, a huzalok térbeli vezetésére pedig a sarokorsók tengelyirányától eltérő irányú terelőorsókat helyezünk el. 2. Sarokorsó az 1. igénypontban meghatározott eljáráshoz, azzal jellemezve, hogy a sarokorsó palástján a huzalok felfekvésére bemélyedések, az orsók tengelyében pedig kúpos furatok vannak.