147059. lajstromszámú szabadalom • Égésimotoros hajtóberendezés sínjárművek forgóalvázában

iviegjeieiiL. xv\ju. j umuo u. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.059. SZÁM 20. d. 29—31. OSZTÁLY — SCHI—49. ALAPSZÁM Égésimotoros hajtóberendezés sínjárművek forgóalvázában Institut für Schienenfahrzeuge, Berlin-Adlershof, Feltalálók: Klinke Georg, Berlin-Mahlsdorf, és Wächter Arthur, Wildau A bejelentés napja: 1958. október 9. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. március 5. A találmány tárgya a hajtó berendezések elhe­lyezése sín járművek forgóalvázában, akár mecha­nikai, akár pedig hidraulikai úton történik az erő­átvitel a •motorról a tengelyekre. Már igen sokféle szerkezetű motoros vasúti kocsi ismeretes, amelyek hajtása égésimotorral és ehhez tartozó hajtóművel történik. Ezeknél a mo­torkocsiknál az elrendezés legtöbbször olyan, hogy a forgóalváz kereszttartója a motort és a hajtó­művet (sebességváltót) egymástól elválasztja, ez a tartó tehát a motor és a hajtómű között van. Ennél a megoldásnál azonban a motor és a sebes­ségváltó, valamint ez utóbbi és a tengely haj tómű közötti erőátviteli szervek elkészítése nehézségek­kel jár, amelyek kiküszöbölése csak igen nagy ráfordításokkal (befektetési költségekkel) lehet­séges. A forgóalváz jo futási tulajdonságait biztosító szerkezeti elemek ugyanis a fent említett kivitel­nél legtöbbször nem alkalmazhatók, ami többek között oda vezetett, hogy viszonylag igen magas elhelyezésű forgáscsapokat kellett alkalmazni. Az ilyen szerkezeteknél azonban főleg indulásnál és erős fékezésnél a forgóalváz tengelyeinél egymástól eltérő tengelynyomások adódnak, miáltal a forgó­alváz billenősre hajlamos. Ha viszont a szerkezet olyan, hogy a forgáscsap mély elhelyezésű, akkor kereszttartót és az úgynevezett bölcsőt csak bo­nyolult szerkezettel és nehéz kivitelben sikerül elkészíteni. További hátrány, hogy a megállapított illetve szabványosított méretek betartása is ne­hézségeket okoz, amennyiben pl. a tengelytávolság ismert módon 4,5 m-nél nagyobb nem lehet. Ismeretesek már forgáscsap nélküli forgóalvázak, amelyek célja az említett erőátviteli szerveknek egymással és a kereszttartóval való hátrányos kereszteződésének elkerülése, melyeknél mélyen elhelyezett átvivő alkatrészeket alkalmaznak a vontatásnál és fékezésnél keletkező erők felvéte­lére. Ezeknél a forgóalvázoknál azonban nemcsak a középen egyébként elhelyezkedő forgáscsap, ha­nem a függesztő mérleg is hiányzik, a kocsi­szekrény és a forgóalváz közötti forgáspont tehát ideális ugyan, de ezek a szerkezetek nem alkal­masak arra, hogy teljes mértékben helyettesítsék a forgáscsappal és mérleggel ellátott kiviteleket. A forgáscsap nélküli forgóalvázak ugyanis nem teszik lehetővé a forgóalváz és a kocsiszekrény közötti oldalirányú játékot, vagy rugózásuk túl­ságosan kemény, ami főleg motorkocsiknál nagyon hátrányos. Általában véve megállapítható tehát, hogy ezekkel az ideális forgáspontú alvázakkal a motoros sínjárművek megkívánt jó futási tulaj­donságait nem lehet elérni. A jelen találmány célja a nagyobb teljesítményű haj főegységeket is a forgóalvázban olyképp' el­helyezni, hogy a jármű megkívánt jó futását biz­tosító szerkezeti részek nehézség nélkül legyenek beépíthetők, emellett pedig a teljes szerkezethez beleértve az erőátviteli részeket is, jól lehessen hozzáférni. Célja továbbá a találmánynak, hogy lehetőleg a teljes kocsiszekrénymagasság az utasok elhelyezésére vagy más szállítási célokra rendel­kezésre álljon, ami azt jelenti, hogy a hajtó be­rendezés részei nem nyúlnak túl a motorkocsi padlóján. E célokat a találmány értelmében olyképp érjük el, hogy a szükséges hajtóteljesítményt két ön­magában is teljes berendezéssel létesítjük, e be­rendezések mindegyike tehát motorból, sebesség­váltóból és tengelyhajtóműből áll. Ha a beren­dezést ily módon két részre osztjuk, akkor azt érjük el, hogy egyik motorhoz és egyik sebesség­váltóhoz sem tartoznak oly alkatrészek, amelyek összeköttetést létesítenének a forgóalváz közepén át, mert mindkét berendezés motorja és sebesség­váltója az egyik tengely két oldalán helyezkedik el. A teljesítményt a sebességváltóról a közte és a motor között levő tengelyhajtóműre visszük át, de ez utóbbi a forgóalváz közepének másik olda­lán is lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom