147047. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kettősen rugalmas sínleerősítésre

O Megjeleni: J990 májua 'ál. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.047. SZÁM 19. a. 7—14, OSZTÁLY - SA—1135. ALAPSZÁM Eljárás kettősen rugalmas sínleerősítésre Straub Elek oki. ált. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. május 8. Számos olyan megoldás ismeretes, amikor a síneket a terhelések hatására bekövetkező süllyedések megakadályozása érdekében betonalapzatra fektetik. Ezen belül ismeretesek olyan megoldások is, amelyeknél a sínek a betonalapzatba fixen bebetonozott fabetéteken (talpfákon) fekszenek fel. A vágányszerkezet rugalmasságának biztosítására különféle anyagokat, így gumialátéteket is alkalmaznak. A szakirodalomból ismeretes és gyakorlatban alkalmazott, hasonló jellegű megoldások közös jellemzői röviden az alábbiakban foglalhatók össze: A fabetét a betotnalapzatba fixen be van építve úgy, hogy annak cseréje esetén a betonalapzatot szét. kell verni, ami költséges és műszakilag nehezen megoldható feladat, és csak a villamosforgalom lényeges zavarása mellett hajtható végre. A sín felfekvésének rugalmasságát biztosító gumialátétek minden esetben a sín talpa alatt vannak elhelyezve, ami azért kedvezőtlen, mivel a vályús sínek 18 cm széles talpa gyakorlatilag nem, sík, hanem kissé domború felület, és ennek következtében a sín talpa alatt elhelyezett rugalmas alátét nem kap egyenletesen megoszló terhelést, ami az. alátét káros deformációjára és gyors elhasználódására vezet. A sínek leerősítése a betonalapzathoz rendszerint a betonalapzatba beépített anyáscsavarok segítségével történik. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy a csavaranyák kilazulása esetén a lekötés kettős rugalmassága megszűnik és a csavarok utánhúzása csak a burkolat felbontása után végezhető el. További hátrány, hogy a csavarok, illetve a csavarfészkek cseréje csak a betonalapzat szétverése után, a villamosforgalom lényeges zavarása mellett hajtható végre. A találmány célja kiküszöbölni az eddig ismert vágánylekötések hátrányait, és lehetővé tenni egy olyan kettős rugalmasságot biztosító vágányszerkezet gyors és könnyű megépítését, melynek — szükség esetén — összes alkotóelemei a betonalapzat szétverése, ill. a forgalom lényeges zavarása nélkül kicserélhetők, és amely a találmány szerinti sínlekötési eljárás, révén, lényegesen hozzájárul a vágányhálózat állagának megóvásához, ill. élettartamának meghosszabbításához. A találmány lényege az alábbiakban foglalható össze: A 4 fabetétek az 1 betonalapzaton 3 rugalmas alátétek közvetítésével, fekszenek fel, anélkül azonban, hogy azzal egybe lennének építve. A 4 fabetétek leerősítése a betonalapzathoz, csavarmentes kapcsolattal történik, aminek mind építési, mind fenntartási szempontból döntő előnyei vannak az eddig ismert megoldásokkal szemben. Előnye, hogy az építés közben elkerülhetetlenül fellépő1

fekszínhibák még a fabetétek elhelyezése előtt rábetonozással könnyen kijavíthatok és ezzel lehetővé válik a vágány fekszínének pontos, terv szerinti kiképzése, ellentétben a betonalapzattal egybeépített fabetétes megoldással, amikor sín felfekvési helyek magasságának utólagos módosítására nincsen lehetőség, és az. építési pontatlanságok csak nagyszámú, és így a vágányszerkezetre káros hatású kiegyenlítő alátétekkel küszöbölhetők ki. További előnye, hogy a fabetétek és egyéb alkatrészek cseréje a betonalapzattól függetlenül, annak szétverése és így a forgalom lényeges zavarása nélkül végezhető el. A csavarmentes, kapcsolat azzal az előnnyel is jár, hogy a vágányszerkezetben kilazulások nem keletkeznek, és így csavarok utánhiúzására — ami burkolatban fekvő vágányszerkezeteknél csak a burkolat felbontása után végezhető el — nincsen szükség. A sínlekötés „kettősen rugalmas" elv szerint van kiképezve oly módon, hogy a felfekvés rugalmasságát az 1 betonalapzat és a 4 fabetétek közé helyezett 3 rugalmas alátét, míg a leszorítás rugalmasságát a 4 fabetétet 7 leszorító elem és a 4 fabetét felső síkja közé helyezett 5 rugalmas alátét, biztosítja. Ez a megoldás kiküszöböli azt a hátrányt, amit a vályús sín talpának doimborúsága jelent akkor, ha a rugalmas alátét közvetlenül a sín talpa alatt van elhelyezve. Ezen túlmenően lehetővé teszi a rugalmas alátétek vastagsági és felületi méreteinek olyan megválasztását, hogy az a legalkalmasabb legyen a rendkívül nagy dinamikus hatások felvételére és a rezgések elnyelésére. A 4 fabetétek leerősítése a fabetéten felfekvő 7 leszorító elem és az 1 betotnalapzatba előre beépített 9 vasbetét összehegesztése révén történik. A fa-