147005. lajstromszámú szabadalom • Kotróműves rakodógép darabos anyagokhoz
Megjelent: I960, május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 147.005. SZÁM 5. d. 12. OSZTÁLY — JE—149. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Kotróműves rakodógép darabos anyagokhoz Bányászati Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Ilyes Zoltán bányagépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. november 8. A találmány a kotrólapátos (terelőkaros) rakodógépek körébe tartozik, amilyeneket főleg darabos bányatermékek rakodására használnak. Ilyen gépek fő alkatrészei a gép helyváltoztatását lehetővé tevő, hernyótalpas futómű; az anyagrakás széle alá ihatoló „eke"; az anyagot két oldalról az eke középvonala felé terelő egy-egy kotrómű; az összekotort anyagot az elszállító járműre felrakó, végnélküli szállítószalag. Az ismert rakodógépeknél mindegyik kotrómű lényeges eleme a kotrólapát, mely meghatározott zárt pályán mozgatott függélyes lapból áll. Ez a lapát az eke oldalsó szélénél az anyagrakásba hatol és a körzetébe eső anyagrészt a rakásból kikotorja, majd ebből az eke középvonala táján kilép és a rakástól bizonyos távolságban fekvő pályaszakaszon visszatér az oldalsó behatolási helyre. A visszatérés alatt a lapát nem végez hasznos munkát, sőt sok esetben a félresodort anyagrészeket annak széléig kotorja, ahol azok útban vannak és a kotrómunka tisztaságát rontják. Az ismert kotróművek mozgató mechanizmusa forgattyús hajtómű, mely csuklós rudazattal akként kapcsolatos, hogy a kotrólapátok az egyik (a rakástól távolabb fekvő) végpontjuk körül lengő mozgást végeznek, miközben a lengéspont körpályán kering. A találmány feladata a lapátok említett üresjárásának gyakorlatilag teljes megszüntetésével a rakodógép teljesítményének és ezzel együtt hatásfokának megnövelése és a felsorolt hátrányok kiküszöbölésével a rakodási munka minőségének megjavítása. A találmány szerint evégből a kotrólapátot nem a végén, hanem a közepén ágyazzuk, mely pont körül a lapát nem leng, mint eddig, hanem teljes körülfordulást végez, miközben annak középpontja körpályán kering. E kettős mozgatás eredményeképpen a most már kétkarú lapát mindkét karja felváltva dolgozik és az üresjárás (a lapátok oldalsó helyzetében) minimális. A lapát mindkét vége különleges zárt görbét ír le, melyet úgy tervezünk meg, hogy annak a gép felé eső szakasza helymegtakarítás végett lehetőleg: lapos legyen. A kotrómű előírt mozgatását különféle vezérlőművekkel érhetjük el, melyek néhányát a rajzok példaképpen, vázlatosan tüntetik fel. Az 1. ábra az első megoldást mutatja. A 2. ábra a kotrólapát forgástengelyének keringő mozgását vezérlő pályát szemlélteti. A 3. ábra a második megoldás képe. A 4. ábra a kotrólapát mindegyik végpontjának pályáját mutatja. Az 5. ábra a harmadik megoldás képe. A 6. ábra a 4. ábrához hasonló pályadiagram. Az 1. és 2. ábrát tekintve, az M motor az 1 kúpkerékpár útján a 2 tengelyt és az utóbbira erősített 3 fedőtárcsát forgatja. A 3 fedőtárcsa egy szélső pontjában forgathatóan ágyazzuk a találmány szerinti kétkarú 4 kotrólapát 5 tengelyét, mely a 3 fedőtárcsa alatt kétszer derékszögben meg van hajlítva és görgőben végződik, mely a 6 vezérlő kényszerpályában fut. E pályának a 2. ábra szerinti, önmagába visszatérő hurkolt alakja van és annak a 2. ábra A—A vonala szerinti négy metszete látható az 1. ábrán. A 3 fedőtárcsa célja, hogy elfedje a 7 ekelemez 8 nyílását, melyre az 5 lapáttengely körmozgása végett van szükség. Miközben az 5 tengely a 2 tengely körül 360°-kal elfordul, azt a 6 vezérlőpálya minden teljes keringés alatt fél körülfordulásra kényszeríti a saját középvonala körül. A 2 tengely mindkét fordulata alatt, tehát a 4 kotrólapátnak először az egyik, majd a másik karja végez anyagterelő munkát, miközben a mindenkori ellenkező oldali kar üresen jár. A 2. ábrán teljes vonallal kihúzott kör az 5 lapáttengely keringési pályája. A 3. és 4. ábrát tekintve, az 1—5 elemek hasonlók mint az 1. ábrán, de most a 4 lapát két végén ágyazunk egy-egy 9 görgőt, melyek köz-.
