146986. lajstromszámú szabadalom • Feszültségstabilizáló elrendezés, elsősorban nagyfrekvenciás váltófeszültségek nagymértékű stabilizálására

Megjelent: 1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.986. SZÄM 21. c. 67. OSZTÁLY — EE—650. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY * Feszültségstabilizáló elrendezés, elsősorban nagyfrekvenciás váltófeszültségek nagymértékű stabilizálására Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Súlyán Béla kutatóteehnikus, Budapest A bejelentés napja: 1959. március 31. Az elektronikában gyakran felmerülő probléma a yáltófeszültségek stabilizálása. Különösen ä ke ós Mc frekvenciarendű váltófeszültségek stabilizá­lása jelent különböző eredményességgel megoldott problémát, ami vagy abban az alakban jelenik mqg, hogy egy és ugyanazon frekvenciájú váltó­feszültséget kell azonos feszültségértéken tartani, vagy abban az értelemben, hogy valamely váltó­feszültségforrás — pl. egy szignálgenerátor — kü­lönböző1 frekvenciákon szolgáltatott kimenőfeszült­sége számára kell állandó szintet biztosítani. A nagyfrekvenciás feszültségek értékingadozá­sát egyrészt a feszültségelőállító' oszcillátoron be­lüli, 'másrészt azon kívüli tényezők okozzák. Az előbbi csoportba tartozik pl. az oszcillátorcső öreg­bedése, az oszcillátor hőfüggő alkatelemeinék hő­mérsékletingadozás folytán beálló értékváltozása, az utóbbi csoportba sorolhatok viszont különösen az elektroncsöves oszcillátor tápfeszültségének a hálózati feszültség ingadozásából eredő változása, a rezgőkör terhelés-külöinbözőségéből eredő ki­menőfeszültség-ingadozás stb. A találmány tárgyát képező' megoldás úgy az oszcillátorköriben, mint. a tápfeszültség áramkörei­ben beálló változások ellenére, nemkülönben a váltófeszültségi kimenetre adott terheléstől függet­lenül állandó nagyfrekvenciás kimenőfeszültséget szolgáltat, — értve „nagyfrekvencia" alatt e talál­mány keretei között 1 kc/sec feletti frekvenciát; ezenfelül az elrendezés egyenfeszültségű kimene­téről — azonos váltófeszültségű terhelés esetén — állandó egyenfeszültség is levehető. A találmány alapjául szolgáló megoldást — és egyben a találmány egyik lőhető kiviteli alakját — az 1. ábra mutatja. Az itt ábrázolt elrendezés lényegileg három egységre bontható fel: I. egy magában véve ismert anódpótló a (V5) és (Ve) referenciafeszültséget szolgáltató, (V2) erősítő- és (Vi) áteresztő-csövekkel; III. egy magában véve ugyancsak isimert megoldású csőoszcillátor a (V3) csővel, végül a II. stabilizáló-, szabályozó- és egyen­irányító-egység a i(V<i) egyenirányítócsövet tartal­mazza az e kivitelben.a cső1 köréhez tartozó (R'j) és (Rí) ellenállásokból képezett feszültségosztóval és a (Ci) kondenzátorral. A találmány szerinti ezen elrendezésiben a (V3) oszcillátorcső anódja a (Ci) kondenzátoron keresz­tül a (V4) egyenirányító dióda katódjára csatla-•. kőzik, s az itt jelentkező szabályozó-egyenfeszült­ség a potenciométerként kiképezett (R'i) osztótag leszedőjéről az anódpótló-egység (V2) erősítőcsöves nek rácsára jut. Az elrendezés (UJ£) és (U*£,) ki­menetéről a földhöz képest közvetlenül, illetve , transzformátoros kicsatolással nagyfrekvenciás vál­tófeszültség, az (UQO) kimenetről pedig — állandó váltófeszültségi terhelés mellett — stabil egyen­feszültség vehető le. Az elrendezés .találmányszerű működése abban foglalható össze, hogy a nagyfrekvenciás kimenő­feszültséggel aranyos olyan szabályozó egyen­feszültséget állít elő, amely a nagyfrekvenciás ki­menőfeszültség — és állandó terhelés esetén egy egyenfeszültség — állandóságát erediményező egyensúlyi helyzetet biztosít a következők szerint: A (V3) oszcillátorcső által tériméit nagyfrekven­ciás feszültségből — (UgS) — keletkező és a (V4) egyenirányító dióda katód ja és a (Ci) konden­zártor csatlakozópontján megjelenő (U«) szabályozó egyenfeszültség arányos a nagyfrekvenciás feszült­séggel és megközelítőleg egyenlő annak csúcsérté­kével: (u=)^ y2"-(u«j). Ezen túlmenően az (U) nagyfrekvenciás feszültség bizonyos határokon belül függvénye a (Vi) át­eresztőcső katódfeszültségének, illetve — ami ezzel egyenlő — a (V3) oszcillátorcső (UQ) ahódfeszült­ségének: (U^) = c(Uű ), . ahol c egy konstans.

Next

/
Oldalképek
Tartalom