146943. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés halgazdaságok halállományának hallépcső nélküli, vízalatti, önműködő terelésére és önosztályozására

vj Megjelent: 1960. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.943. SZÁM 45. h 27—28. OSZTÁLY - TO-483. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés halgazdaságok halállományának hallépcső nélküli, vízalatti, önműködő terelésére és önosztályozására FM. Tervező Vállalat, Budapest Feltaláló: Tóth József agromérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. december 24. A halastavak ősszel lehalászásra kerülnek, amikor is a halállományt a víz lecs&polása után különböző méretű kis tavakba, ún. teleltatőtavafaba nagyság szerint osztályozva helyezik át. Az áthelyezést általában a következő munkamenetben végzik: A vizet a hizlalótónak nevezett nagy tóból lassú ütemben lecsapolják, miközben a halállomány a zsilip előtti mélyedésben, az ún. halágyban vagy a hizlalótó legmélyebb fekvésű pontján gyűlik össze. Az összegyűlt halakat hálóval még jobban összeszorítják, kézi erővel kiemelik a vízből, osztályozzák, lemérik, megszámlálják, vízzel telt tartályokban szállítóeszközre helyezik, a teleitetőtavakhoz szállítják s nagyság szerint más-más teleltetőtó vizébe öntik. E műveletek sok szakavatott munkaerőt, sok járművet igényelnek és nemcsak időben és költségben okoznak jelentékeny megterhelést, hanem a balállományra is károsak. A szárazrahúzás, többszöri szétdobálás, a balak kézbevétele, osztályozásuk és kezelésük során az állatok sérüléseket szenvednek s az ún. törés következtében járványos megbetegedésre is hajlamosakká válnak. A felsorolt műveletek, illetve hátrányaik kiküszöbölésére a feltaláló által korábban már kidolgozott és meg is valósított eljárás és berendezés a halak ama természetes tulajdonságát felhasználva, hogy áramló vízzel szemben úsznak, az apadó vizet pedig követik, elérni kívánta, az úgynevezett szöktető eljárással, hogy a halak önként osztályozzák önmagukat, és ússzanak át a hizlalótóból a nagyságrendjük befogadására rendelt teleltetőtóba. Ezt a felsőcsatornákon és táplálózsilipeken át történő tereléssel és osztályozással, a halaknák hallépesőkön szabadban történő felugratásával, költséges, ún. raktártavaik közbeiktatásával bonyolult módon és hibásan oldotta meg, és a kitűzött célt mégsem sikerült biztosítania, mert a teleltetőtó tápcsatornájába terelt halak az oszályuk számára kijelölt teleltető tóba nem úsztak be, hanem a tápcsatornából a tápzsilipen át a telaltetőtavakba áramló vízzel szembefordultak. Ellenirányú vízáramlás a tápzsilipek felől előidézhető' nem volt, mert a tápcsatorna vizének színvonala a táplált tó színvonalánál magasabb. Így a hibásnak bizonyult eljárás és berendezés alkalmazása esetén kézi erővel kellett a halakat a teleitetőtápcsatornából a teleitetőtavakba áttenni. A találmány tárgyát képező eljárás és berendezés a halak terelésére és önosztályozására nem a tápcsatornákat, hanem kizárólag a tavak lecsapolócsatomáit veszi igénybe és a halaknak ugyancsak azt a természetes tulajdonságát hasznosítja, hogy az apadó vizet követik, árral pedig szembe úsznak. Olyan eljárást és berendezést létesít, melynek segítségével a kiürítendő hizlalótó egész halállománya az apadó vizet követve, a lecsapoló— csatornában létesített halágyba úszik át; onnan a halak a lecsapolóosatornában a teleitetőtavak felől előidézett vízáramlás hatására a célszerűen kialakított rácsrendszeren, illetve osztályozószekrényéken keresztül önmagukat önként osztályozva, közvetlen vízalatti úton és minden közvetlen emberi beavatkozás nélkül, nagyságcsoportonként elkülönülten teleltető tavak lecsapolózsilipein át beúsznak a nagyságrendjük befogadására kijelölt 'teleitetőtóba, avagy a lecsapolócsatornával összeköttetésben álló kívánt vízalatti helyre. Számbavételükre a zsilipeknél fotocellás számlálók is beépíthetők. Az eddig ismert berendezéstől és eljárástól abban tér el alapvetően a találmány szerinti, hogy a halak terelésére kizárólag a lecsapócsatornát használja. Ezzel ugyanis elkerüli a különböző szintmagasságú csatornák és a teleltető tavaknál szükségképpen magasabb tápcsatorna igénybevételével járó gyakorlati és műszaki nehézségeket s a halakat a teleltető tavak lecsapolózsilipjeihez juttatja el, melyből víz kifelé áramúik, ellentétben az eddig ismert eljárással, mely a tápzsilipekhez