146940. lajstromszámú szabadalom • Közcsavarrögzítő szerkezet izzólámpafoglalatokhoz
Megjelent: 19R0. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEIRÄS 146.940. SZÁM 21. f. OSZTÁLY — TO-449. ALAPSZÁM Közcsavarrögzítő szerkezet izzólámpafoglalatokhoz Tóth Artúr gépészmérnök és Szika Ferenc szerkesztő A bejelentés napja: 1958. március 14. Ismeretes, hogy az izzólámpa-foglalatoknak a közcsavaron való rögzítése, biztosítása úgy van megoldva, hogy a foglalatsapkában egy csavarral állítható helyzetű anya van elrendezve, amelynek menetes furata a közcsavar felvételére szolgáló, a foglalatsapkában levő menetes furattal — legalábbis elvileg — egytengelyű. A rögzítés úgy történik, hogy a közcsavart előbb az anya menetes furatán hajtják keresztül, majd'a foglalatsapkában levő menetes furatba csavarják s ezután az anyát az állltócsavarral, a közcsavar tengelyére merőleges helyzetéből elállítják, aminek következtében az anya és a közcsavar menetei között a bef eszítés mértékétől függő súrlódás lép fel, s ez képezi a közcsavar kicsavarodását megakadályozó biztosítást. Ilyen közcsaiVarrögzítést ismertet a 143125 sz. magyar szabadalom, amelynek alapján történik az elterjedten használt foglalatok gyártása. E szabadalom szerinti foglalatoknál az anya körvonalát a menetes furat tengelyirányú nézetében körök és e körökhöz húzott érintőegyenesek képezik. Az anyának a befaszítésére, illetve üzemen kívüli tartására csavar szolgál, amely a foglalatsapkában kiképezett, a közcsavar felvételére szolgáló menetes furattal párhuzamos helyzetű, hengeres furatban foglal helyet. E csavar az anyán átmenő menetes furatba illeszkedik. Az ismertetett közcsavarrögzítéssel bíró foglalatok hibája — ami főleg az E 27 jelzésű foglalatoknál ütközik ki —, hogy a rögzítőcsavar meghúzásakor az anya deformálódhat s így a rögzítés bizonytalanná válhat. A vonatkozó szabványok előírják, hogy például az E 27 jelű foglalatnál 25 omikg nyomatékot kell kibírni az anyának. Ezt azonban a legyártott foglalatok közcsavarrögzítő' anyái biztonságosan nem bírják ki. További hátránya az említett kivitelnek, hogy az anyában és a foglalatsapkéban, levő, a közcsavar befogadására szolgáló menetes furatok egytengelyűsége a szerelés előtti helyzetben nem biztosítható könnyűszerrel. Ugyanis a feszítőcsavar és az anya egymásra merőleges helyzetű s az anyának a csavarral együtt történő elmozgatását a feszítőcsavart körülvevő hengeres furat nemi teszi lehetővé. Ha erőszakosan igyekeznek ezen elmozgatást eszközölni, akkor a foglalatsapka a feszítőcsavar befogadására szolgáló hengeres furat környezetében eltörhet. A foglalatsapka akkor is eltörhet, ha a közcsavar becsavarása után a feszítőesavart befelé hajtják az anyáiba. Ugyanis a közcsavarbiztosításnak éppen az az alapja, hogy az anya a közcsavar tengelyére merőleges síkból elmozdul a feszítőcsavar meghúzásakor. Az anya elmozdulásakor azonban szükségszerűen a feszítőcsavarnak is el kell mozdulnia az eredeti helyzetéből, azonban ennek gátat vet a feszítőcsavar befogadására szolgáló, a közcsavar tengelyével párhuzamos tengelyű hengeres furat. Ha tehát a feszítőcsavart a furat falához való érintkezés után tovább húzzák, akkor a foglalatsapka eltörhet. A törés elkerülése céljából a szerelők rendszerint a feszítőcsavart teljesen kicsavarjak az anyából, hogy így a közcsavar az anyán keresztülhajtva a foglalatsapkáiba csavarható legyen. A közcsavar becsavarása után a feszítőcsavar nem hajtható az anya furatába, éppen az előbb már említett, a foglalatsapkában kiképzett, a feszítőcsavar befogadására szolgáló furat hengeres volta miatt, de még ha ennek nem volna akadálya, akkor sem. végzik el a szerelők, mivel ez munkaidő veszteséget jelent. Így azután a közcsavar rögzítése, biztosítása elmarad, aminek hátrányos volta szakértő előtt ismeretes. Ez az eset nemcsak szórványosan áll elő, hanem a tömeggyártás jellegéiből eredően általános, így az ebből eredő hiányosságok az elterjed^ ten használt foglalatokra jellemző. Ezen hiányos^ ság miatt sok felhasználó a foglalat felszerelése előtt a közcsavar rögzítésére szolgáló szerveket kiszereli a foglalatból és anélkül illeszti azt fel a közcsavarra, amikoris a közcsavarrögzítés eleve ki van zárva. A találmány tárgyát képező közcsavarrögzítés alkalmazása révén a fenti hiányosságok elkerülhetők, mert mind mechanikai, mind szerelési szempontból kielégítő megoldást jelent. A találmány a csatolt rajzmelléklet ábráin bemutatott példakéntí. kivitel kapcsán az; alábbiakban van részletesen ismertetve. A rajz 1. ábrája a találmány szerinti közcsavarrögzítő szerkezettel bíró izzólámpa-foglalatot ábrázolja hosszmetszetben (az elektromos érintkező és az azokat hordó szervek nélkül), míg a
