146862. lajstromszámú szabadalom • Elektróda elektroncsövekhez, főleg elektronsugárral dolgozó elektroncsövekhez

Megjelent: 1960. május 3L ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.862. SZÁM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE—268. ALAPSZÁM Elektróda elektroncsövekhez, főleg elektronsugárral dolgozó elektroncsövekhez Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltaláló: Winter Ernő mérnök, a Távközlési Kutató Intézet 2. sz. laboratóriumának munkatársa, budapesti lakos A bejelentés napja: 1955. március 16. Találmányunk tárgya egy tagból épült anód és rács, főleg elektronsugárral dolgozó elektroncsö­vekhez. , Elektroncsöveknél, így különösen elektronsugár­ral dolgozó elektroncsöveknél, pl. olyan elektron­csőnél, mint amilyet a „Nagymeredekségű erősítő­cső" c. 146 103 lajstromszámú (EE—266 a. sz.) sza­badalmunkban leírtunk szükség van arra, hogy a rács, pl. a vezérlőrács és az anóda a lehető leg­közelebb legyenek egymáshoz. Hivatkozott bejelen­tésünkben pl. azért van szükség erre, hogy a ve­zérlőrácsnak a virtuális katóda kialakításához szük­séges effektív feszültségét könnyebben szabályoz­hassuk, hiszen ezen elektróda effektív feszültsége akár 100 Volt is kell, hagy legyen, míg a tény­leges feszültsége nem lehet nagyobb a szokásos negatív előfeszültségnél. Ilyen esetékben mennél közelebb van a cső anódája, annál könnyebben ér­hetjük ezt el. Természetesen nemcsak ebben az esetben lehet erre a közelségre szükség, hanem pl. ultrarövidhullámú csövek esetében is. Találmá­nyunkat tehát ilyen tekintetben nem korlátozzuk. Találmányunk értelmében a kitűzött célt úgy érhetjük el, ha. az anódát és a rácsot egy tagból készítjük. Találmányunkat részletesebben az alábbi leírás és a mellékelt ábrák kapcsán magyarázzuk. Az ábrákon azonos számok azonos alkatrészeket jelölnek. Az 1. ábra a találmányunk szerinti elektróda egyik példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel. (2) jelöli az elektróda anódrészét, amely egy, pl. molibdénből, vagy nikkelből készült lemez. E le­mezt egyik felén olymódon látjuk el szigetelő, pl. SÍO2, AI2O3 vagy BeO bevonattal (3), hogy az anódlemez egy része, pl. az (5) hely ne legyen bevonva. Ezután a szigetelő bevonatra egy fém, pl. molibdén-, vagy nikkel- (4) réteget viszünk fel. Ez képezi a rácsot. Az anód kivezetését (6)-tal, a rács kivezetését (7)-tel jelöltük. A 2a. és 2b. ábrák a találmányunk szerinti elekt­róda egy másik példaképpeni kiviteli alakját tün­tetik fel, a 2a. ábra metszetben, a 2b. ábra pedig alulnézetben. Ez a kivitel az 1. ábra szerintitől abban különbözik, hogy a (4) rács az anódhoz (2) képest igen kicsiny. Két félből áll, amelyek egy­mással pl. a 2b. ábra szerint vannak összekötve és közösen a (7) kivezetővel ellátva. A 3. ábra egy kisebb elektródát mutat be példaképpen, amelynél a (2) anódrész kiképzése az előző1 ábrák szerintitől eltérő, míg a (4) rácsrész kiképzése ha­sonló lehet a 2b. ábra szerintivel. A szigetelő bevonat, pl. az SÍO2 az ismeretes párologtatási módszerrel vihető fel, felvihető azon­ban szerves sziliciumvegyületék, pl. tetraetilszilikát elégetése útján nyert Si02 füst lecsapatása útján is. Felvihető ezenkívül a szigetelő bevonat kata­foretikus úton. AI2O3 esetében azt előállíthatjuk pl. oly módon, mint azt a 142 508 sz. magyar sza­badalmunkban leírtuk, ill. a képződő Al203-t mindjárt le is csaphatjuk a (2) lemez megfelelő helyeire. A (4) fémbevonatot célszerűen párolog­tatás útján viaszuk fel. Gondosan kell ügyelni arra, hogy a szigetelőréteg tisztasága olyan legyen, hogy az tökéletes szigetelést biztosítson, tehát a (2) és (4) elekródarészek között átvezetés ne legyen. Megjegyezzük, hogy az. ábrák csupán példakép­peniek és azok nem jelentenék semmiféle korlá­tozást sem a találmányunk szerinti elektróda mé­reteire, sem az egyes elektródarészek vastagságá­nak viszonya, sem pedig a szigetelő (3) bevonat és ezzel együtt a (4) elektródarész alakját illetően sem. Az ábrázolt esetekben a (2) elektródarész elsősorban az (5) helyen, amely akár résszerű, akár lyukszerű kiképzésű lehet, fogja anódfunkcióját betölteni. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektróda elektroncsövekhez, főleg elektron­sugárral dolgozó elektroncsöveikhez, azzal jelle­mezve, hogy azt egy egytagból álló, szigetelő­anyaggal egymástól elválasztott rács és anóda képezi. 2. Az 1. igénypont szerinti elektróda kiviteli alakja, jellemezve a következő elektródarészekkel: \

Next

/
Oldalképek
Tartalom