146854. lajstromszámú szabadalom • Sugárvédett gamma-besugárzó berendezés

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.854. SZÁM «-21. g. 17—21. OSZTÁLY — BO-674. ALAPSZÁM Sugárvédett gamma-besugárzó berendezés Dr. Bozóky László fizikus, Budapest A bejelentés napja: 1958. július 21. A találmány olyan besugárzó berendezés orvosi, főleg mélytherápiás, és esetleg tudományos célokra, melynek sugárforrása valamilyen radioaktív anyag, pl. kobaltizotóp, vagy céziumizotóp. Ilyen berendezések ismeretesek és azokat, ha sugárforrásuk radioaktív kobaltizotóp, kobalt­ágyúiknak szokás nevezni. E berendezések meg­szerkesztésénél a sugárvédelemre nagy gondot kell fordítani, mert pl. 200 Curie aktivitású kobalt­izotóp sugárzása kb. 400 g rádiuménak felel .meg, tehát védelem híján már percekig tartó behatás esetén is életveszélyes. Ezért az eddig ismeretes kobalt-ágyúk besugárzófejét igen vastag ólom­burkolattal látták el és benne az izotópot, rend­szerint ólomtárcsán, akként helyezték el, hogy a besugárzási helyzetbe ezen ólomtárcsának a be­sugárzófejből kinyúló tengelye segélyével való el­forgatásával volt juttatható. A besugárzófej azon­ban így is sok száz kilogramm súlyúra adódott és ezért mozgatására, illetve beállítására nagy erők voltak szükségesek és a szerkezetet igen gondo­san kellett elkészíteni és kezelni, nehogy a súlyos fej véletlenül a betegre esve, azt megölje. A be­sugárzófejből a védelem dacára is kilépő sugárzás intenzitása pedig egyáltalán nem volt elhanyagol­ható. A beteg beállítása, illetve a besugárzófejnek a beteghez képest megfelelő helyzetbe való hoza­tala stb. pedig az ismert berendezéseknél elég sok időt vesz igénybe, és ezalatt a besugárzófejből a védetem dacára is nem elhanyagolható erős­séggel kilépői sugárzásnak úgy a beteg mint a kezelőorvos ki van téve. A találmány szerinti berendezés célja fenti hát­rányok kiküszöbölése és egyik alapgondolata az, hogy egyszerűbb, gyorsabb- és könnyebb a legfel­jebb mintegy 100 kg súlyú beteget a helytálló besugárzófejhez képest beállítani, mint fordítva, másik alapgondolata pedig az, hogy a sugárforrást képező anyagot a besugárzófejből eltávolíthatóan akként kell elrendezni, hogy az a besugárzófejben csak a tényleges besugárzás időtartama alatt, egyébként pedig igen jó sugárvédelmet biztosító helyen legyen, miáltal a besugárzási helyiségben a sugárforrás e helyzetében a dózisteljesítmény a háttérsugárzás szintjére vihető le. Enneik megfelelően a találmány szerinti beren­dezés az azt tartalmazó helyiség falához vagy esetleg mennyezetéhez; megfelelő tartószerv útján helytállóan erősített olyan besugárzófejet tartal­maz, melybe a sugárforrás a tartószerven át a ha­tályos sugárvédelmet biztosítóan kialakított táro­lási helyéről, pl. falból, esetleg mennyezetből, hoz­ható és a sugárforrásnak a besugárzófejbe való hozatalára és onnan a sugárvédelmet biztosító tá­rolási helyzetébe való vitelére alkalmas, célszerűen távvezérelt, illetve távolból működtetett, szervékkel van ellátva. Az ilyen berendezéshez viszont olyan kezelőasztal vagy szék tartozik, cmely úgy oldal­irányban, mint magasságirányban könnyű beállí­tást tesz lehetővé. Ez pl. kerekeken gördíthető olyan asztal lehet, mely magasságirányban a fog­orvosi székeknél használatoshoz hasonló hidrau­likus emelőszerkezettel állítható. A gyakorlatban legcélszerűbb, ha a besugárzófej az azt tartalmazó helyiség megfelelő vastagságú és pl. betonból készült falához vagy az abba illesz­tett vagy ahhoz illeszkedő betonpilléréhez rögzí­tett és belőlük a kellő távolságra kinyúló csőhöz van erősítve, melyet megfelelő átmérőjű, ólom­bélést tartalmazó második fémcső, célszerűen acél­cső vesz körül. A belső csőben a sugárforrás a sugárvédelmet biztosító tárolási helyzetéből a be­sugárzófejbe vihető és onnan újból kihúzható. Víz­szintes tartócső esetén ehhez csak csekély súrlódó erők leküzdésére lévén szükség, a sugárforrás mozgatása közvetlenül vagy célszerűbben közvetve kézi erővel, tehát igen megbízhatóan történhet. Igen alkalmasnak bizonyult a gyakorlatban a sugár­forrásnak kézi erővel előzőleg felemelt súly segé­lyével való mozgatása. Ekkor ugyanis e mozga­tást a nehézségi erő, tehát a legmegbízhatóbb erő végzi, mely a sugárforrásra hajlékony erőátviteli szerv útján adódik át. Igen célszerű továbbá az egyébként rendszerint nagyjából szokásos alkatú

Next

/
Oldalképek
Tartalom