146828. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkálibentonit előállítására

Megjelent: 1960. május 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.828. SZÁM 80. b. 12, 37. b. 1—6. OSZTÁLY — SE—460. ALAPSZÁM Eljárás alkálibentonit előállítására A Magyar Állam, mint a feltaláló: Szepesi Károly főmérnök jogutódja, Budapest A bejelentés napja: 1953. október 22. Ismeretes, hogy alkáli-földfém bentonitok ún. bentonitsajátosságokat, mint nagy viszkozitás, tixo­trópia, víztartóképesség, duzzadás stb. osak kis­mértékben mutatják az ún. alkáli-, pl. nátrium­bentonitokkal szemben. Ezért ezeket a természetes alkáliföldfém-bentonitokat ún. aktiválással kation­csere útján valamilyen nátrium-elektrolittal rész­ben nátriumbentonitokká alakítják át. Ez az el­járás az ún. aktiválás. Ilyen eljárások rendszerint bizonyos mennyiségű, szódának (Na2CC>3) a ben­tonithoz való egyszerű hozzákeveréséből állottak, azaz a megfelelő finomságra őrölt alkáliföldfém bentonitot előre megállapított mennyiségű nát­riumsóval alkalmas keverőben elkevertek szárazon, vagy esetleg vizes, szuszpenzióban, mint ahogyan a kation csere-érték analitikai meghatározásánál ez ismeretes. Ez utóbbi aktiválási mód körülményes­sége és magas költsége miatt iparilag nagyobb mennyiségben sehol sem nyert alkalmazást, főleg a víztelenítés magas költsége miatt. A bentonitok, s közelebbről a montmorillonit szerkezet, valamint az ezzel kapcsolatos kation­csere és hidratációs folyamatok vizsgálata arra a megállapításra vezetett, hogy valamennyi vizsgált különböző bentonitban található montmorillonit megfelelő állapotban közel azonos reológiai sajá­tosságokat mutat, azaz ezek a montmorillonitok alkalmas módon kezelve maximális és egyenlő reológiai sajátságokat (viszkozitás, tixotrópia) fog­nak mutatni. Ezek a sajátságok függetlenek a montmorillonitban az oktaéder helyzetű alumí­niumnak vassal és magnéziummal való helyettesí­tési mértékétől és csak a kicserélhető kationok mennyiségétől, minőségétől s a hidratációs foktól függenek. Ez utóbbiakat maximális állapotban bár­mely montmorilloniton előállíthatjuk. Az egyes bentonitokban levő montmorillonitok természetes állapotban azonban 'morfológiai és így gélszerkezeti felépítésüket tekintve, nagymértékben különbözhetnek és különböznek is egymástól. Ennélfogva aktiválás szempontjából nem rendel­keznek azonos állapotokkal. Továbbá megállapítást nyert, hogy a kationcsere folyamata, mechaniz­musa, sebessége ezen állapotoktól is függő folya­mat azonos körülmények mellett. Megállapítást nyert a vizsgálatok szerint még az a tény is, hogy a kicserélhető kationok a montmorillonitban kü­lönböző energia nívójú helyeken vannak, s így ezek kicserélhetősége nem egyforma energiabefek­tetéssel jár, azaz spontán nem történhet meg vi­szonylag rövid idő alatt valamennyi nívóban, s hasonlóképpen a montmorillonit hidratációja is számos körülménytől függő időreakció. Ezek sze­rint a kationcsere mértékére jellemző' Hofmeister­féle liotropsor csak bizonyos helyeken levő katio­nokra érvényes. A fentiek értelmében a szárazon szódával, vagy más alkálielektrolitokkal kevert bentonitoknál a kationcsere folyamata tulajdonképpen csak a ben­tonit vizes közegbe való kerülése után indul meg és a .kationcsere mértéke az időben kismérvű lesz, s a nátrium- vagy más alkáli-ionok csupán kis. energiával kötődnek meg még hosszabb idő múlva is a montmorilloniton. Ez a laza kötés már kevés kalcium vagy magnézium stb. iont tartalmazó, tehát kis és közepes keménységű vizekben is felszakad, s a nátriumionok nagyrészben ismét magnézium és kalcium stb. ionokra cserélődnek vissza, különö-, sen kisebb bentonit koncentrációjú vizes rendsze^ rekben. Azaz ily módon aktivált bentonitok vizes szuszpenziói leülepednek, s a belőlük előállított liogélek színerézist mutatnak. Hasonló, esetleg va­lamivel jobb a helyzet az ún. nedves úton aktivált bentonitoknál. Számos olyan bentonit előfordulás ismeretes, mind hazai, mind külföldi viszonylatban (román, olasz, jugoszláv, indiai, kínai, amerikai, szovjet stb.), amelyek bár magas montmorillonit tartal­múak, mégis, sem száraz, sem nedves úton nem aktiválhatok, azaz belőlük a montmorillonit tartal­muknak közel sem megfelelő reológiai sajátságú (viszkozitás, tixotrópia stb.) bentonitok nyerhetők. Ennek oka, mint már említést nyert, a bennük levő montmorillonit gélszerkezetében keresendő, azaz ezek. a xerogélek ún. „öregedett" szerkezetet mutatnak, a nagymérvű adhézió miatt a lemezkék igen erősen össze vannak tapadva, vagy idegen gélekkel, pl. vashidroxid, kovasav, organikus anya­gok, tufa, stb.) el vannak tömődve, s. ezen gél­szerkezeti felépítés miatt a kationcsere még a leg­kisebb ene-rgianívón levő kationoknál sem kö­vetkezik be teljes mértékben, s emiatt a hidra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom