146776. lajstromszámú szabadalom • Acélgyártási eljárás

Ű Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.776. SZÁM 18. b. 8-23. OSZTÁLY — AE—91. ALAPSZÁM Acélgyártási eljárás ARBED, Acieries Réunies de Burbach—Eich—Dudelange, S. A. Luxemburgban (Luxemburg nagyhercegség) Feltaláló: Metz Paul mérnök, Dudelange (Luxemburg nagyhercegség) A bejelentés napja: 1959. február 3. Luxemburgi elsőbbsége: 1958. február 3. A találmány tárgya acélgyártási eljárás, amely a foszfortartalmú nyersvasat konverterben oxidáló gáz vagy gázkeverék befúvásával finomítja. Ismeretes, hogy az eredeti Thomas acélgyártási eljárásban a foszfortól való megtisztítás mindaddig nem megy végbe vagy nem fejeződik be, amíg a szén teljesen nem oxidálódott. Ennek az ismeretes hátránynak fennforgása következtében a vaskohászok nem képesek az olvadékot olyan mértékben, amint az kívánatos lenne, a foszfortól megtisztítani és egyúttal nagy széntartalmú acélokat előállítaiii. Eddig már számos eljárást hoztak javaslatba, amelyeknek az lett volna a feladatuk, hogy ezt a hátrányt kiküszöböljék úgy, hogy a' foszfortól való megtisztítás még a széntelenítés előtt, vagy akár azzal egyidejűleg fejeződjék be. Az eljárások legnagyobb részének azonban az a hátránya, hogy a konvertálási művelet időtartamát megnyújtják, aminek következtében nagyobb berendezéseket kell létesíteni. Ezzel együtt jár a beruházási és gyártási költségek növekedése. Javasolták továbbá azt is, hogy a nyersvasat az eredeti Thomas eljárás szerint kezeljék, amíg annak szén tartalma 0,4% nem lesz, majd a körte megdöntése után, tiszta oxigénnek oldalt elhelyezett fúvókával az olvadékra való befúvása közben folytassak a konvertálást és végül azzal fejezzék be a műveletet, hogy a. körte újbóli felállítása után, néhány másodpercen át a fenéklapon át végezzék a befúvást. Ily módon elérték azt, hogy körülbelül 0,02% foszfor és 0,04-től 0,05% széntartalmú acélt kaptak. Ennek az eljárásnak mindazonáltal még mindig vannak előnytelen oldalai. A körtének utolsó felállítása alkalmából bekövetkező nagymértékű salakfelihabzást elkerülendő, az eljárás első szakaszát addig kell folytatni, amíg a széntartalom meglehetősen csekély lesz. A művelet végén az olvadék széntartalma különben is viszonylag csekély és ennek folytán az így nyert acélt csak bizonyos gyártási célokra lehet felhasználni. Végül pedig a szóban forgó eljárás gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kétszeri lesalakozást. A találmány szerinti eljárás ezeket a hátrányokat kiküszöböli. Lényege abban van, hogy a művelet első szakaszában, amikor a fenéklapon át végzik a befúvást, a konvertálást az olvadéknak körülbelül 1,5—0,7% széntartalmáig folytatják, továbbá abban, hogy á művelet második szakaszában, amikor a befúvást felülről végzik, a befúvott oxigénben szuszpendált állapotban levő, por alakú meszet adagolnak. Csekély szilíciumtartalmú nyersvas esetében az első műveleti szakaszt mész adagolása nélkül lehet lefolytatni, mert ebben. az esetben az előző adagból visszamaradt salak elégséges ahhoz, hogy a kicsapódást megakadályozza. Ezzel szemben, ha az említettnél nagyobb, pl. 0,25-—0,30% sziliciuimtartalmú nyersvasat fúvatunk, a művelet első szakaszában meszet kell adagolnunk. A találmány értelmében az első szakaszban a meszet akár a szokásos módon, darabok, akár a befúvótt szél. segítségével a fenéklapon keresztül por, akár porból 'sajtolt brikett alakjában adagolhatjuk. Szükség esetén hasznos lehet, a második szakasz során vasércet, vasoxidot, vagy pedig sziliciumtartalmú terméket adagolni. Ezt akár a szokásos módon, akár pedig a befúvó tt szél segítségével por alakjában adagolhatjuk. Megállapítottuk, hogy a két szakasznak leírt kombinációja, és a por alakú mésznek a második szakaszban végzett adagolása azzal az eredménynyel jár, hogy gyorsítják a foszfortól való megtisztítást és ennek következtében lehetővé teszik, hogy a műveletet nagyobb széntartalom mellett végezzük be. Hasonlóképpen azt is megállapítottuk, hogy a találmány szerinti eljárással csökkenteni lehet a