146623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidraulikus úton szállított vagy szilárd részeinek deponiában való elhelyezésére és hozzátartozó berendezés, főleg hőerőművek részére

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.623. SZÁM 1. a. 1—14. OSZTÁLY — PE—338. ALAPSZÁM Eljárás hidraulikus úton szállított zagy szilárd részeinek deponiában való elhelye­zésére és hozzátartozó berendezés, főleg hőerőművek részére Petroczky Ferenc, gépésztechnikus, Kazincbarcika, Tóth Jenő, gépésztechnikus, Miskolc, Varga István, főmérnök, Kazincbarcika, Gibolya Sándor, lakatos, Kazincbarcika és Szmerek Árpád, gépész­mérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1958. szeptember 12. Hőerőművek igen nagy mennyiségben termel­nek használhatatlan anyagokat, főleg salakot és hamut, amelyet úgynevezett hányóban vagy de­póniában kell elhelyezni. Ezeknek a meddő anya­goknak a hányóra vagy depóniára való juttatására legolcsóbb a hidraulikus szállítás, vagyis a sala­kot és hamut vízzel keverik és zagy alakjában, csőben szállítják a depóniára. Ezt az ismert eljá­rást szemlélteti a rajz 1. ábrája, amely világosan mutatja, hogy az —1— csőben érkező —2— zagy elhelyezésére, annak folyós állapota miatt, —-3— földtöltéssel körülvett medence szükséges. A me­dencében a zagy alkotórészeinek (főleg salak és víz) különválasztása derítéssel jön létre, mely cél­ból a zagyot felduzzasztják annyira, hogy a —4— víz szintje a —3— földtöltés vagy gát —5— ko­rönamagasságát kb. félméterrel megközelíti, a —6— szilárd részek leülepednek és a vizet a füg­gőleges —9— csövön valamint —8—• bujtató csa­tornán át elvezetik a —10— övárokba. A —3— gát vagy körtöltés úgy készítendő, hogy megfeleljen a hidroszatikai nyomás, a hullámverés és az áz­tató hatás okozta igen erős igénybevételnek. Ta­pasztalat szerint a salak fajlagos tárolási költsége ezzel az ismert eljárással kb. 3—5 forint köbmé­terenként. A találmány célja ezt a viszonylag igen magas költséget lényegesen, kb. harmadára csökkenteni, aminek nemzetgazdasági szempontból rendkívül nagy jelentősége van, egyrészt mert a tárolandó salak mennyisége igen nagy, másrészt pedig azért, mert a találmánnyal természetesen bár­minő más hidraulikus úton szállított meddő anya­got, tehát nemcsak salakot lehet a hányóra vagy vagy depóniára juttatni. A fenti cél elérése végett lehetővé tesszük azt, hogy a tárolt salaknak vagy más meddő anyagnak elméletileg bárminő magassága esetén is az alkal­mazott körgát az eddiginél lényegesen kisebb ma­gasságú és kisebb keresztmetszetű legyen, sőt gát helyett kisméretű árok is alkalmazható. Ha mégis gátat alkalmazunk, az anyag úgy tárolható a ta­lálmány szerint, hogy a halmaz magassága jóval nagyobb, mint a gátrendszer magassága. A találmány lényege az, hogy a depónia fölé szállított zagyot a létesítendő vagy létesített anyaghalmaz fölött elosztva engedjük ki a cső­ből vagy csövekből olyképp, hogy annak víztar­talma, vagy legalább a víztartalom legnagyobb része lefelé és oldalirányban elfollyon. Az 1. ábra szerinti ismert megoldással ellentétben tehát a zagy neim egy helyen áramlik ki egyetlen vastag sugárban, hanem sok kis sugárban, a depónia te­rülete felett elosztva ömlik ki; ezáltal a zagy víz­tartalmának legnagyobb része oldalirányban és le­felé azonnal elfolyik, tehát egy kisméretű és ol­csón elkészíthető árokban vagy alacsony gát mel­lett felfogható és elvezethető, a szilárd részek pe­dig azonnal oly mértékben víztelenednek, hogy mint szilárd test viselkedve helyükön maradnak. Az így visszamaradt szilárd anyag földnedves ál­lapotban a lerakódás folyamata alatt kúp vagy kúpsor alakot vesz fel. A fenti eljárás megvalósítására a csatolt rajzok két példaképpeni berendezést szemléltetnek. A 2. ábra szerint az —1— csővezetéken érkező —2— zagy egy —11— szórókeréken át áramlik ki, ame­lyet maga a zagy tarthat forgásban (Segner kerék), vagy használhatunk a forgatásra —-12— motort ill. gépi hajtóművet is. A —11—• szórókerék a zagyát szétpermetezi, miáltal az egységnyi vízszintes fe­lületre eső vízterhelés oly kicsi, hogy a zagyban levő salak (vagy más szilárd anyag) tovább öm­leni nem tud, hanem a leesés helyén marad és a víz lefelé és oldalirányban távozik, részben a halmaz tetején folyva, részben pedig a salakon mint szűrőn át. Így jut a víz a halmaz melletti —14— árokba, amelyet — úgy amint a rajz mu­tatja, — egy egészen kisméretű —13— gát határol, de lehet a halmaz mellett gát nélkül is árkot ké­szíteni a víz felfogása végett. Nyilvánvaló a fentiekből, hogy a találmány sze­rinti egyszerű eszközzel, a zagynak vízszintes fe­lületen való elosztásával elérhetjük azt, hogynin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom