146589. lajstromszámú szabadalom • Levegő-mintavevő készülék

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.589. SZÁM 42. i. 3—20. OSZTÁLY- FI-106. ALAPSZÁM Levegő-mintavevő készülék Firma János tervező, Budapest A bejelentés napja: 1957. január 26. A gyakorlatban sokszor van szükség arra, hogy egy helyiség levegőjének iminőségét megállapítsuk, így pl. műhelyek, bányák, vagy niás munkahelyek levegőjének minőségét egészségügyi szempontból kell vizsgálat tárgyává tenni, bizonyos munkáknál pedig azt kell vizsgálni, hogy a levegő megfelel-e az ott elvégzendő művelet követelményeinek. Hajók, repülőgépeik és más járművek raktárhelyiségeinek és más részeinek levegőjét is szokták időnként gondosan megvizsgálni. A levegő minőségének megállapítása végett a helyiség, kamra stb. levegőjéből mintát kell venni és ezt a minta-légmennyiséget vizsgálják, meg a kívánt szempontból. E célra a leggyakoribb eljárás az, hogy a levegőt két vagy több, folyadékkal telt edényen szívatják át és a folyadékokban bekövetkező fizikai vagy kémiai változásokból következtetnek a levegő minőiségére. Ez a következtetés azonban csaik akkor helyes, ha pontosan lehet meghatározni azt a légmennyiséget, amely az edényeken áthaladt; ezeket az edényeket a szákmában impinger-eknek szokták nevezni. A levegőnek a vizsgálati edényeken való átszívatását eddig tökéletlen, kézi módszerekkel végeztéik, ami nehézkes, megbízhatatlan és pontatlan. A találmány célja az, hogy ez az átszívás önműködően, mindig pontosan és gépesítve történjék, a szükséges leolvasásokat pedig gyorsan, kényelmesen és ugyancsák pontosan lehessen eszközölni. A találmány lehetővé teszi azt, hogy a készüléket bizonyos percenkénti légmennyiségre állítsuk be, majd pedig megindítsuk és bizonyos idő után a készüléket leállítva nagyon pontosan lehet leolvasni a készülék műszerlapjain az átszívott légmennyiség tényleges értékét, továbbá a működési időt másodpercekben, amiből az átszívott levegő térfogatát egyszerűen és pontosan kiszámíthatjuk, vagy táblázatból leolvashatjuk. E működésmód, ill. cél elérése végett a műszer zárt tokjában szivattyú van, amely előnyösen elektromos hajtású oly módon, hogy azt hálózati árammal vagy a készülék saját akkumulátorával lehet üzemben tartam, és ez a szivattyú á levegőt mérőperemen szívja át, amely a tényleges levegőmennyiség pontos megállapítását számlapos műszer segítségével teszi lehetővé; tartalmaz még a készülék egy szelepet, előnyösen tűszelepet, amellyel a légmennyiség kívánt értékét lehet beállítani. A találmány további részleteit a csatolt rajzzal kapcsolatosan magyarázzuk meg, amely a találmány példaképpen választott kiviteli alakját az 1. ábrán vázlatos oldalnézetben mutatja, de a készülék tokfalának eltávolításával; mivel pedig e rajz kapcsán a működésmód megmagyarázása nehéz lenne, a 2. ábra a legfontosabb alkatrészeket működési vázlatban szemlélteti. A készüléknek —1— szivattyúja van, amely elvileg bármilyen kialakítású lehet, de a rajz azt az előnyös és bevált kivitelt szemlélteti, amelynél rugalmas osőniembrán szivattyút alkalmazunk elektromágnes hajtással. Az elektromágnes csak az 1. ábrán látható és azt 2-vel jelöltük. Az elektromágnes gerjesztésére lüktető egyenáramot használunk. Amikor az elektroimágnes gerjed, a membránszivattyút összenyomja, az áramszünet pillanataiban pedig a szivattyú rugalmasan kitágul. Ilyen módon a szivattyú ütemesen mozog és egy szívó-, valamint egy nyomószelep segítségével a —4— csőből szívja a levegőt, amelyet a —3— csövön át távolít el. Az említett edényekből (impinger-ekből) jövő levegő az —5— csatlakozá"son át lép be a készülék —13— tokjának belsejébe és a —6— mérőperemibe áramlik. A mérőperem működésének pontossáiga érdekében előtte és utána kellő hosszúságú és vastagságú, egyenes csődarab van, ami mérőperemeknél szokásos. A mérőperem elhagyása után a levegő — úgy amint a nyilak mutatják — U-alakban megfordulva a —7— tűszelepihez áramlik, amely a —7a:— fogantyúval pontosan beállítható. A tűszelepen áthaladt levegő a —8— kiegyenlítő tartályon áramlik át, amely a szivattyú ütemes működése okozta nyomáshullámZiásokat egyenlíti ki, majd a levegő a szivattyún át távozik a készülékből. A mérőpereim által létesített nyomáskülönbség a —Q— műszer mutatóját működteti, amely a —10— cső'révén a 'mérőperem vákuum-oldalával, a —11— oső révén pedig a torlónyomás keletkezésének helyével kapcsolódik. Ha ez a két cső működik, akkor a —9— műszer mutatóját a-