146578. lajstromszámú szabadalom • Árambevezetés önsülő szénelektródákhoz

c Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.578. SZÁM 40. c. 16. OSZTÁLY — KO—1233. ALAPSZÁM Árambevezetés önsülő szénelektródákhoz Kolosy Ernő oki. kohómérnök, Várpalota, Moskovics Ferenc kohó művezető, Várpalota, Ubrankovics István oki. vegyészmérnök, Várpalota A bejelentés napja: 1957. november 8. Elektrolízissel dolgozó alumíniumkohók nagyobb része önsülő elektródákkal működik. Az árambe­vezetés ezekhez az elektródákhoz acéltüskókkel történik. A tüskék és szén közötti kontaktus ked­vezőtlenül nagy elektromos ellenállást képez. A tüskék kezelése sok emberi munkát igényel. Tüske­húzásnál a munkatér levegője szennyeződik szu­rokgőzzel és más káros gázokkal — és az acél­tüskék alkalmazásánál egyéb hátrányok is kelet­kezhetnek. Már megkísérelték, hogy önsülő elektródákat alumíniumvezetők segítségével lássanak, el áram­mal, de ezek a kísérletek még gazdaságos meg­oldást nem értek el. Üzem kísérleteink megmu­tatták, hogy fém és szénelektróda közötti kon­taktus elektromos ellenállása jelentősen csökkent­hető, ha acél helyett alumíniumot alkalmazunk úgy, hogy az alumínium és a szén között a lehe­tőséghez képest megnöveljük a kontaktusfelületet. Ugyanis acéllal történő árambevezetésnél nincs gyakorlati lehetőség a kontaktusfelület növelésére, mivel az acél árambevezetest ki kell húzni az elektródából, mielőtt az elektrolízis munkaterébe jut, ezért a kontaktusfelület növelése felemeli az árambevezető acéltüskék kezelési költségeit. Ha alumíniumból van az áramvezetés, ezt nem kell az elektrolit munkaterébe jutása előtt kihúzni, ugyanis az alumínium elektrolízisnél nem szeny­nyez, hanem oldódik az elektrolitben. Az alumíniumvezető összesül az elektródaszén­nel és miként a szén az is oxidálódik, ezáltal jelentős gazdaságos lehetőségek adódnak a vezető és a szén közötti kontaktusfelület növelésére. Végeredményben célszerű árambevezetőként alumíniumszalagot alkalmazni. A szalag vékony legyen, 2 mm alatti vastagsággal, hogy 1 mm2 keresztmetszetre vonatkoztatva minél nagyobb kontaktusfelületet érjünk el. Az árambevezetest lehet például az elektródát köpeny szerűen körül­vevő alumíniumlemezzel is megoldani. Bebizonyo­sodott, hogy jelentős méreteket kell elérni úgy, hogy a viszonyszám a keresztszelvény kerülete és annak felülete között mm/mm2 kifejezve 0,1 felett legyen. . Ez a megoldás kombinálható a szokásos acél­tüskés eljárással. Az anódfelfüggesztést ugyanis legcélszerűbben acéltüskék segítségével lehet meg­oldani. Az ábra bemutat példaként egy, a találmány szerintii elrendezési megoldást. Az 1. ábra mutatja egy önsülő elektróda hosszmetszetét, ahol az áram­bevezetés acéltüskék mellett alumíniumszalagok­kal történik. A 2. ábra az elektróda keresztmetszete. Az ábrákon 1 az áramgyűjtősínt (vezérsín), 2 az acéltüskét, 3 az alumíniumszalagot, 4 az elektróda folyékony részét, 5 az elektróda szilárd részét, 6 az elektrolitét pl. kriolitholvadékot jelenti. Szabadalmi igénypontok: 1. Árambevezető tüskerendszer önsülő szén­elektródákhoz, melynél a tüskék alumíniumból vannak, azzal jellemezve, hogy a tüskei-kereszt­szelvény kerülete és a tüske-keresztszelvény felü­lete közti viszonyszám mm/mm2 -'ben kifejezve nagyobb' mint 0.1. 2. Az 1. igénypontban meghatározott árambe­vezető-tüske rendszer kiviteli változata, azzal jelle­mezve, hogy az alumínium-tüskék a szokványos acéltüskés megoldással kombinálva vannak. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 60229. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom