146561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés járművek futási tulajdonságainak vizsgálatára

Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.561. SZÁM 20. d. 21—22. OSZTÁLY — DE-284. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés járművek futási tulajdonságainak vizsgálatára Destek Miklós oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. december 31. A találmány járművek futási tulajdonságainak vizsgálatára való eljárás és berendezés. Mint ismeretes, a járműipar régi igénye oly vizsgálati eljárás, illetőleg berendezés, amellyel rugózott járművek, különösen vasúti kocsik futási tulajdonságai objektíven megállapíthatók és ennek alapján oly rugózás dolgozható ki, amelynek alkalmazásával a járművel szállított személyek utazás okozta kifáradása minimálisra csökken. A futási tulajdonságokat lényegében a tömegeloszlás., a rugóállandók, a csillapítási jellemző stb., vagyis a jármű lengéstani értékei határozzak meg, amelyeknek kísérleti megállapítására mind ez ideig kétféle eljárást használtak. Az egyik eljárás értelmében a vizsgálandó járművet a lehetőség határán belül ismert pályán előre meghatározott különféle sebességgel járatták és a rugózó mozgásokkal kapcsolatban méréseket végeztek. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az eljárás a mérési adatok összehasonlítása szempontjából számos tényezőt szükségképpen figyelmen kívül hagy. Ezek közül legfontosabbak magának a pályának időközben esetleg bekövetkezett változásai. E nehézségek kiküszöbölése végett dolgozták" ki tulajdonképpen a második eljárást, amely abban állt, hogy a jármű kerékéit a pálya jellemzők szerint megválasztott igénybevételeknek teszik ki és a rugózási tulajdonságokat így próbaállomáson vizsgálják. Ez az eljárás azonban különösen vasúti kocsik esetén a mozgásba hozandó jelentős tömegek miatt robusztus kísérleti berendezést tett szükségessé, amely nemcsak a befektetési költségek, hanem a beállítás és átállítás nehézkessége miatt sem volt alkalmas széleskörű használatra. A találmány célja e nehézségek kiküszöbölése, nevezetesen oly eljárás és berendezés kidolgozása, amellyel járművek, különösen vasúti kocsik rugózási tulajdonságai vontatás nélkül, próbaállomáson kissúlyú és könnyen kezelhető szerkezetek útján objektíven és egyszerűen 'megállapíthatók. A találmány alapja az a felismerés, hogy a rugózási tulajdonságok vizsgálatához nincs szükség a jármű teljes tömegének mozgatására, hanem elég, ha mindössze azt a tömeget hozzuk mozgásba, amely a jármű futóműje és kocsiszekrénye közé iktatott valamely vizsgálandó, visszatérítő erővel rendelkező hordlépcsőnek a futóművel ellentétes végén hat. Ez esetben ugyanis a vizsgálóberendezés csak a visszatérítő erővel rendelkező hordlépcső nyugalmi és kitérített helyzete között a visszatérítő erőben mutatkozó különbséget állítja elő. Ez^ zel nemcsak a vizsgálathoz szükséges teljesítmény csökken nagyságrendileg, de a kísérlet foganatosítása is lényegesen egyszerűbbé válik. Az ismert eljárással ellentétben a járművet nem kell a pálya okozta ütéseket reprodukáló excentrikus hengerekből álló berendezésre helyezni. Ehelyett mindössze arról kell gondoskodni, hogy a vizsgált hordlépcsőnek a futóművel ellentétes végén a jármű rugózását kiváltó erőhatások lépjenek föl, amelyeknek természetszerűleg már csak a hordlépcsőtől a járműszekrény felé eső súly- és tömegerőt kell leküzdeniök. Nyilvánvaló, hogy ez a jármű összsúlyának lényegesen kisebb részét teszi ki. A találmány szerinti eljárás tehát futóműből és járműszekrényből, valamint a futómű és a járműszekrény közé iktatott legalább egy visszatérítő erővel rendelkező hordlépcsőből álló járművek mint lengő rendszerek, különösen vasúti kocsik lengéseinek vizsgálatára irányul, amelynél a lengő rendszert önmagában ismert módon szabályozható frekvenciájú és nagyságú mechanikai impulzusokkal gerjesztjük. A találmány fentiek értelmében mármost abban van, hogy az impulzusokat a. visszatérítő erővel rendelkező hordlépcsőnek a futóművel ellentétes végére adjuk. A gerjesztési viszonyok áttekinthetőbbekké válnak, ha az impulzusokat a futómű legalább egyik kerékpárjának függőleges tengely síkjában adjuk. Ha a hordlépcsőbe rugó is van iktatva, az impulzusokat a hordlépcső legalább egyik rugójának rugózási síkjában adhatjuk és ezzel a gerjesztési -viszonyokat még áttekinthetőbbé tehetjük. A találmány szerinti eljárás foganatosításához oly lengésgerjesztő berendezést alkalmazhatunk, amelynek a találmány értelmében mechanikai impulzust adó kimenete, ezt működtető és erőforráshoz csatlakoztatható menesztő szerve, valamint a kimeneti impulzusok nagyságának és frekvenciájának szabályozása végett a menesztő szerv és az erőforrás közé iktatott vezérlő rendszere van,. Viszonylag könnyen kezelhető és egyszerű szerke-