146560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóz-triacetát stabilizálására
Q Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.560. SZÁM 12. o. 5—10. OSZTÁLY - CE-303. ALAPSZÁM Eljárás eellulóz-triacetát stabilizálására Institut für Chemie und Technologie der Plaste, Leipzig (NDK) A bejelentés napja: 1958. június 13. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. augusztus 26. Ismeretes, hogy a cellulóz-származékok — abban az esetben is, ha előállításuk során a leggondosabban végzik a stabilizáláshoz szükséges műveleteket — fény vagy hő mindkettő hatására még nedvesség kizárása esetén lebomlást szenvednek. E lebomlás sebességére az is bizonyos befolyással van, hogy a cellulózr-származék öregedése milyen alakban történik, vagyis hogy az anyag eredeti rostos alakjában, vagy oldatból újból kicsapott állapotban, vagy pedig tetszőlegesen alakított használati tárgyakként vol1>e kitéve a lebontást okozó hatásnak. A lebomlás a cellulóz^származék külső megjelenésének változásában, az anyag elszíneződésében nyilvánul meg, de megnyilvánul ez a lebomlási folyamat az anyag mechanikai és dielektromos tulajdonságainak megváltozásában, elsősorban pedig viszkozitásának csökkenésében is. A eellulóz-triacetát esetében — ez az anyag a rostos alak megtartásával történő aeetilezés esetén 62,5% ecetsav-tartalmat mutat, amely rövid ideig tartó hidrolízis után 60,5—61,5%-ra csökken, oldatból való kicsapással történő előállítás esetén pedig szintén kib. ilyen fokban van észterezve — a lebomlás levegő jelenlétében acetátcsoportok lehasadása és emellett oxigén adszorpciója útján megy végbe. Valószínű, hogy a hasadási termék savassága is gyorsítólag hat a további lebomlásra. Valószínűleg ez a körülmény az egyik oka annak, hogy eddig legtöbbnyire a szerves bázisok ill. aminszerű anyagok körébe tartozó szereket alkalmazták a eellulóz-triacetát stabilizálására. Egyes ilyen anyagok semlegesítő hatásuk mellett oxidációt gátló hatást is mutatnak. Ilyen eddig ismert stabilizálószerekként alifás és aromás aminvegyületek, mint pl. a karbamid és helyettesítési termékei, a naftilamin, a difenilamin, továbbá az azin-, oxazin- és tiazin-csoportbeli szerves színezékek, kéntartalmú vegyületek, mint a tiokarbamid és származékai, vagy a tiodifanilamin említhetők. Javasolták már továbbá kéndioxidot lehasító vegyületek, mint pl. nátriumhidrogénszuliit, szabad ÓH-csoportot tartalmazó aromás .vegyületek, mint a fenolok, naftolok, tiazolok, oxibenzolok, valamint az indol és származékai alkalmazását is. Azt találtuk, hogy az R,N /Rs y \ R2 ^ X R4 általános képletű szerves ónvegyületek kiváló eredménnyel alkalmazhatók az említett határok közötti fokban észterezett eellulóz-triacetát hőés/vagy fényhatások elleni stabilizálására. A fenti képletben Rt és R2 azonos vagy különböző aril-osoportokat, főként fenil-, benzil-, difenil-, alkilfenil- vagy hasonló gyököket jelentenek, R3 és R4 pedig vagy ugyanazok, mint Rí és R2 , vagy pedig egymással azonos vagy egymástól különböző egybázisú savgyökök lehetnek, vagy együttesen egy kétbázisú savgyököt képezhetnek. Lehetséges továbbá olyan származék is, amelyben R3 ugyanaz, mint Rí és/vagy R 2 , R4 pedig egy —S„ (Rí R2 R3) csoportot jelent. Az ilyen ónvegyületeket 0,5—2,0% mennyiségben adjuk a filmmé vagy fröccsöntő-masszává feldolgozásra kerülő cellulóz-triacetáthoz. Az ilyen újszerű stabilizátorok legfontosabb képviselői közül a difenil—ónacetát, a difenil-ónditiodipropionát, az óntetrafenil és a hexafenil-disztannán említhetők példaként. Míg a közönséges eellulóz-triacetát filmek 160 C° hőmérsékletű levegőn való 20 órai tárolás alatt elridegedés közben tornára színeződnek, addig az említett aril-ónvegyületekkel készített filmek ilyen körülmények között teljesen színtelenek maradnak és megtartják mechanikai szilárdságukat. Hasonló módon stabilizálhatók a eellulóz-triacetát filmek 180 és 200 C° hőmérsékleti határok között Vtaló 5—6 órai igénybevételre is. Az ilyen filmek és fröccsöntő-masszák viszkozitásának vizsgálata során kitűnt, hogy a viszkozitás az igénybevétel során a stabilizálatlan filmével ellentétben egyáltalán nem csökkent.
