146536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különféle anyagokból villamos erőtér, fény vagy egyéb eneriasugárzás hatására bekövetkező gázfejlődés mérvének meghatározására

O Megjelent: 1960. április 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.536. SZÁM 12. g. OSZTÁLY — MA—781. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás különféle anyagokból villamos erőtér, fény- vagy egyéb energiasugárzás hatására bekövetkező gázfejlődés mérvének meghatározására Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Feltaláló: Földiák Gábor oki. vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. május 2. Különféle vegyületekből, elsősorban a kovalens kötésűekből, mint például a szerves vegyületekből, villamos erőtér, fény-, röntgen-, alfa-, béta-, gamma-sugárzás, neutronáramlás, protonok és más energiahordozó ionok stb., valamint ultrahangok hatására gázok fejlődhetnek. Az, hogy valamely vegyületből az említett hatásokra fejlődik-e gáz vagy sem, a vegyület összetételén kívül főként a hőmérséklettől és annak a gáznak az összetételétől függ, amellyel a vegyület az emített hatások alatt érintkezik. Az irodalomból már ismeretessé váltak villamos erőtérben változatlan összetételű gázzal vagy levegővel lefolytatott kíséretek annak megállapítására, hogy valamely a kísérletben használt rendszerből, pl. kondenzátorból fejlődik-e gáz, vagy sem. A gázfejlődés mérvének az iparban hasznosítható megállapítása azonban az ilyen kísérletekkel nem volt lehetséges. Elvétve igyekeztek ugyan mennyiségi adatként az időegységben elnyelt hidrogént megadni, az az adat azonban csak az adott kísérleti berendezésre érvényes, még -ezzel is rosszul ismételhető és az ipari gyakorlat problémáival nem hozható összefüggésbe. A találmány lehetővé teszi annak megállapítását, hogy valamely anyag bármely anyagrendszerben és bármely fentemlített hatás alatt milyen mérvben tekinthető gázfejlődés szempontjából stabilnak. A feltaláló kísérleteinek eredményei ugyanis arra vallanak, hogy valamely anyagra villamos erőtérben a találmány szerint meghatározott stabilitási értékszámok a fentemlített energiasugárzások és egyéb hatások esetére is érvényesek, tehát a különböző anyagok gázleadásra vagy gázfelvételre való hajlandóságának mérvére szinte általános érvénnyél jellemzők. A találmány a feltalálónak kutatásaiból levont ama megállapításán alapul, hogy adott esetben a gázfejlődés bekövetkezése vagy elmaradása adott hőmérsékleten elsősorban attól függ, hogy az anyagok, amelyekből gázok fejlődhetnek, milyen gáz alakú anyaggal érintkeznek. Nemes vagy iners gázzal, pl. nitrogénnel környezve, a fentemlített hatások alatt szinte valamennyi szerves vegyület gázt ad le, hidrogénnel környezve pedig a szénhidrogének egy része gázt ad le, más része gázt vesz fel. Olyan anyagok, amelyekből a fentemlített hatásokra üzemi hőmérsékleten még hidrogénnel környezve is gáz képződik, bizonyos adott célokra, pl. villamosipari szigetelőanyagul vagy atomreaktorban szerkezeti anyagul,. nem alkalmazhatók, mert viszonylag rövid idő alatt elroncsolódhatnak. Ilyen a legtöbb kovalens kötésű anyag. Legcélszerűbb volna az olyan anyagok alkalmazása, amelyek még nemes vagy iners gázzal környezve is gázfejlődés szempontjából stabilok. Ezek azonban ipari célokra egyéb szempontokból, pl. mert az adott ipari célra nagyon drágák vagy egyes fizikai vagy kémiai tulajdonságaik miatt nem eléggé megfelelők, ritkán alkalmazhatók. Ezért az iparnak meg kell elégednie olyan anyagokkal, amelyek nem teljesen stabilok, de instabilitásuk csak olyan mérvű, hogy a belőlük fejlődhető , kisebb gázmennyiség az illető alkalmazásban kárt nem okozhat. Ezért fontos, hogy az iparnak rendelkezésére álljon egy olyan eljárás, amellyel a felhasználásra kiszemelt anyagról előre megállapíthatja, hogy az gázfejlődés szempontjából milyen mérvben stabil vagy instabil. A találmány értelmében a különböző anyagoknak a fentemlített különféle hatások alatt gázleadásra vagy gázfelvételre való hajlandósága mérvét mennyiségileg jellemző abszolút számokat kapunk, ha a vizsgált anyagot egymás után különféle százalékos összetételű hidrogén + nitrogén elegyekkel környezett állapotban vetjük alá az említett hatások valamelyikének, legcélszerűbben villamos erőtér hatásának, és megállapítjuk, hogy t melyik a hidrogén -f- nitrogén elegynek az a leg-