146501. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés gyengeminőségű nagy portartalmú szénfajták részére

Megjelent: 1960. április 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.501. SZÁM H4<300 24. a. 1—14. OSZTÁLY - GA-445. ALAPSZÁM Tüzelőberendezés gyenge minőségű nagy portartalmú szénfajták részére Vegyiparigép- és Radiátorgyár 60% és Forgó László oki. gépészmérnök 40%, Budapest Vegyiparigép- és Radiátorgyár által megnevezeti feltaláló: Gábor László oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. június 13. Gyenge minőségű( nagy víz- és hamutartalmú) szénfajták rostélyokon való eltüzelése a gyakorlatban jelentős nehézségekkel jár, különösen ha a szén szemcsézete olyan, hogy a 0—5 mm szemcsenagysága részek súlyaránya 25—30%-nál nagyobb. A nehézségek abban mutatkoznak, hogy a szénfajták nagy nedvességtartalmuk következtében nehezen gyulladnak meg, egyenlőtlen szemcsézetük folytán egyenlőtlenül égnek ki, nagy portartalom esetén a szénrétegben szigetek keletkeznek, amelyekben elégetlen szén marad vissza és ugyanakkor ún. kráterekben a kiégés gyorsan lefolyik, majd hideg levegő tódul a tűztérfoe. Az efajía szenek eltüzelésére használt vándorrostélyok számos hátrányos tulajdonsággal bírnak. Elsősorban is a nagyobb portartalom által megkívánt nagyobb szélnyomást nein lehet alkalmazni, mert a mozgó és álló rostélyrészek között a zárás nem tökéletes és ezeken a részeken aránylag sok levegő áramlik ki, ami ott különösképpen a rostély szélein a szénágy kiégését idézi elő, ahol azután a levegő nagyrésze felhasználatlanul megszökik, ezzel szemben más helyeken a szén elégetlen marad. A vándorrostélyok, egy visszatérő rostélyággal is bírnak, amely a tüzelésiben nem vesz részt, a rostélynak igen sok mozgó alkatrésze van, melyek előállítása költséges, avulása gyors. A rostélypálcákat tartó sínek a kényszerű üzemszünetekben gyorsan átmelegedhétnek, ami a rostély üzemképtelenségét vonja maga után. A rostély egyes zónái nincsenek tökéletesen elválasztva egymástól és így a levegő az egyik zónából a másikba áramolhat, úgyhogy nem lehet minden zónában tetszés 'szerinti szélnyo>mást fenntartani. A rostélynak mozgó alkatrészeit nem lehet tökéletesen lezárni, ami a levegő egy részének a salaktéren át való távozását teszi lehetővé. A nagy víztartalmú szenek begyulladása vontatott és bizonyos fűtőértéken alul már csak segédtüzelések. segélyével lehetséges. Ugyancsak lehetetlen a szén begyújtása falazatnélküli, teljesen vízzel hűtött tűztérben is. Közönséges vándorrostélynál a szén fokozatos leégése következtében a rostély vége felé már kéve-, sebb szén vesz részt az égésiben, miért <is itt a rostély fajlagos teljesítménye kisebb,, mint a rostély elején. Az alábbi találmány célja a nehézségeken jelentősen könnyíteni, gyenge minőségű és nagy portartalmú szénfajták jó hatásfokú, gazdaságos eltüzelését lehetővé tenni. Ugyanakkor a javasolt megoldás a tüzelőberendezés előállítási költségének jelentős csökkentését is lehetővé teszi. A találmány szerinti berendezés egy példaképpeni kiviteli alakját mutatja be az 1. ábra. A szén az (1) garatból a ferdén elhelyezett (2) rostélyra folyik. A rostély hajlásszöge megközelíti a szén természetes csúszási szögét és ezért aránylag kis tolóerő alkalmazásával a tűzágy teljes egészében összefüggő rétegként mozgatható a rostélyon lefelé. Az ehhez szükséges tolóerőt az (1) garat alatt elhelyezett (3) tolattyú fejti ki, amely a teljes vonallal és szaggatott vonallal ábrázolt véghelyzetek között periodikus mozgást végez. Ezt a mozgást villaimosmotorral hajtott (4) körhagyó hozza létre. A rostélyra kerülő (5) szénréteg vastagságát a függőleges síkban mozgatható (6) rétegszabályozó szabja meg. Ahhoz, hogy a teljes szénágy bizonyos adott rostélyhossz és rostélyferdeség mellett összefüggő rétegben keveredés és feltorlódás nélkül továbbítható legyen, bizonyos rétegvastagságra van szükség. Bizonyos vastagságon alul ugyanis a szénágy keresztmetszete nem elégséges, annak továbbításához szükséges tolóerő átadására és emiatt a szén ezen a helyen feltorlódik. Nyilvánvaló tehát, hogy a rostély hossza, annak a vízszinteshez való hajlásszöge és a rétegvastagság között összefüggés áll fenn. Ez az összefüggés a rostély hajlásszögének függvényében megállapítja a rétegvastagság és a rostélyhossz viszony-számát. Ilyen viszonyszám, vagy annál nagyobb viszonyszám fennforgása esetén a rostély összefüggő rétegben továbbítható, ennél kisebb viszonyszám esetén a réteg feltorlódik. Ha a rétegvastagság (m) a rostélyhossz (1) és a rostély hajlásszöge a víz-