146500. lajstromszámú szabadalom • Áthidaló húrtartó eszköz vonóshangszerekhez

Megjelent: 1960. április 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.500. SZÁM 51. c. 1—12. OSZTÁLY — ZE-135. ALAPSZÁM Áthidaló húrtartó eszköz vonóshangszerekhez Zelles Tivadar, szombathelyi Vasas KTSZ-tag, Szombathely A bejelentés napja: 1958. június 5. A kísérletek azt mutatják, hogy a vonóshangszerek hangszekrénye feszült állapotban van. Ennek a feszítő hatásnak szabályozhatósága célja a találmánynak. A találmány áthidaló húrtartó kar, mely használható vonóshangszarefchez, például hegedűhöz, gondonkához. Ez a megoldás lehetővé teszi a hegedű haslapjára a láb közvetítésével nehezedő nyomás fokozását, illetve annak a nyomásnak tudatos változtatását. Ismert dolog az, hogy a hangszer húrja abban a pontban, ahol a lábra fekszik, bizonyos szögben törést szenved. Ennek a törési szögnek a kisebbítése, ha a húrok feszítési erejét nem változtatjuk (ezt nem is változtathatjuk) azt eredményezi, hogy a hegedű hasfalára a láb nagyobb nyomóerővel hat. Ez a nagyobb nyomás egyrészt a hasfal anyagának tömörülését idézi elő, másrészt, mint ahogy a tapasztalat bebizonyította, a hangszekrény rezonáló képességét emeli. Természetesen nern lehet elsődleges cél minden egyes hangszernél ennek a hasfalra nehezedő, illetve az egész hangszekrényt nyomás alatt tartó erőnek a növelése. Ez nem lenne a probléma dinamikus szemlélete. A találmány fő jellemzője inkább az, hogy a fent említett lehetőségeiket kihasználva, .minden egyes adott hegedűnél a hangszerben rejlő lehetőségeket a legmesszebbmenőkig ki tudjuk használni. A hegedű „egyéniségének" legjobban megfelelő nyomási viszonyokat alakítva ki a' hangszekrényein, az áthidaló húrtartókar megfelelő beállításával, a hangszer által kiadott hang erejét, színezetét és szépségét változtatni, illetve ezen javítani tudjunk. A húr törési szögének megfelelő, illetve legjobb eredményt adó beállítása kísérlettel történik. Az . ismert húrtartó négy bevágásába a húrok be vannak akasztva. Ezzel szemben az áthidaló húrtartóra az jellemző, hogy a húrtartással egyetemlegesen áthidal, továbbá, hogy szabályozható, illetve állítható. Tehát húrt tart, áthidal és szabályoz. Általános megoldás: az áthidaló húrtartó abban különbözik az ismerttől, hogy —1— az áthidaló húrtartó karja derékszögben van kiképezve, nem fekszik fel a haslap farrészére és a derékszögű kar rövidebb szára a —2b-— bakon a —3— prizmán keresztül a gomb terére támaszkodik, ami által áthidal. Az ismert húrtartótól abban is különbözik, hogy a támaszkodási pontot szabályozással változtatni lehet, ami által a húr szöge és ezzel együtt a hangszekrényre nehezedő nyomás, továbbá a hangszín is változik. Az áthidaló húrtartó megoldása szükségessé teszi a —4— elléngerenda alkatrész alkalmazását, melyet a fokozható húrnyomás tesz szükségessé, azonkívül az —E— és —Ä— húr hangját javítja. A rajzok a találmány kiviteli alakját szemléltetik: 1. ábra összeállítási rajza az áthidaló húrtartónak, 2—15. ábrák pedig részletrajzok. Az 1. ábrában —1— a húrtartókar, —2a— és —2b— ugyanazon célt szolgáló kétféle bak, ha a —2a— bakot alkalmazzuk, akkor a húrtartókar szárának hossza 10 mm-rel rövidebb, mert a húrtartókar szárhossza a —2b— bakhoz van méretezve. Az 5. és 6. ábrában látható —3— prizma, a —4— ellengerendát a 7—9. ábrák szemléltetik három nézetben. ' Az —1— áthidaló húrtartókar, mely az ismert húrtartó felfekvő s egybeni kiinduló pontját áthidalja, mégpedig úgy, hogy e ponthoz nem ér hozzá. Az áthidaló húrtartó karjának acélszilárdságúnak kell lenni. A húrtartókar derékszögben kiképzett része teszi lehetővé az áthidalást, mégpedig úgy, hogy nem a hasfal farokrészét, hanem a beakasztógomb terét, tehát a hátsó oldallapon kapja a húr tartókar húzása által a nyomást, a derékszögben meghajlított szára által. Az ismert húrtartó beakasztógomfojára vagy ennek az eltávolított gombnak a helyére tesszük a —2a— vagy a —2b— bakot. Az áthidaló húrtartó végleges használatakor a —2a— bak kivitelezésénl fogva célszerűbb. A bak lyuggatott lapjának szükség szerinti lyukába pedig beillesztjük a —3— prizma csapját. A prizma élét —1— a húr tartókar derékszögben megtört rovátkolt felületére illesztjük. A szabályozás, illetve beállítás úgy történik, hogy a prizmát a bakon tologatással szabályozzuk, ezáltal kapjuk a kívánt nyomásszöget, a prizmán pedig a húrtartókar rovátkolt részét szabályozzuk följebb vagy lejjebb. Ez nem befolyásolja a nyomást.