146442. lajstromszámú szabadalom • Csőpárok kiegyenlítése szimmetrikus áramkörökben
Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.442. SZÁM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE—606. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Csőpárok kiegyenlítése szimmetrikus áramkörökben Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Völgyesi László kutatómérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. december 12. Szimmetrikus áramkörökben — hídkapcsolásoknál, egyenáramú erősítőknél — azonos paraméterekkel rendelkező csőpárok használata szükséges. Mérőhidaknál pl. a két cső teljes szimmetriája szükséges ahhoz, hogy a jelzőműszeren nyugalmi helyzeten ne folyjék áram. Tökéletesen szimmetrikus csövek biztosi táa azonban — különösen oxid-katódos csövek esetében — nagyon nehéz, ezért bizonyos eljárásokat kell alkalmaznunk a csőpárok közötti eltérések kiegyenlítésére. A csőszimmetria hiányát a következő okok idézik elő: Egy trióda paraméterei az erősítési tényező (JJL), az áthatás (D) és a statikus anódáram (IA)- Ezeket a paramétereket egy bizonyos fűtő- és anódfeszültség, illetve rácselőfeszültség mellett mérjük. Ugyanazon típusú elektroncsövek paramétereit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a (JJ.) erősítési tényező általában csak néhány százalékos eltérést mutat fel, a (D) áthatás és az (1A) statikus anódáram értékei azonban igen sok esetben lényegesen eltérnek az átlagos értéktől. Ez könnyen érthető, mert a cső erősítési tényezőjét a cső geometriája határozza meg, ennek eltérései pedig modern szerkesztési és gyártási technológia alkalmazása mellett aránylag szűk határok között tarthatók. A (D) áthatás és az (IA ) statikus anódáram értékét azonban a katód-emisszió határozza meg, ami pedig oxid-Jsatóda esetében a leggondosabb gyártás mellett is jelentős eltéréseket mutathat fel. A csőpárok aszimmetriájának kiegyenlítésére kettős triódák vagy egyéb csőpárok esetén két módszer alkalmazható. Különösen hídkapcsolású csővoltmérőknél a két cső anódfeszültségét úgy egyenlíthetjük ki, hogy az anódkörben egy potenciométert alkalmazunk; a két cső kiegyenlítettsége esetén a híd diagonal ágában a feszültség nulla lévén, a mutatósműszer nullát mutat: ez a statikus anódáram szabályozásával történő ún. „nullázás". AlkaAniazható azonban hídkapcsolások kiegyenlítésére a csövek kiatód-emissziójának befolyásolása is. Ekkor a csövek fűtését a fűtőkörbe iktatott potenciométer segítségével úgy állítjuk be, hogy a fenti eredmény álljon be, vagyis a híd diagonáljában ne legyen feszültség; ez a dinamikus anódáram szabályozása. A találmány ezt a magában véve isimert két megoldást egy kapcsolásban egyesíti és azt a szimmetrikus áramköröknek a hálózati ingadozások hatásától való függetlenné tételére használja fel; a kapcsolás rajzát a mellékelt ábra mutatja be. A keittőstrióda két csőfelének anódkörében elhelyezett (Pi) potenciométer a statikus anódáram befolyásolására szolgál, tekintettel a csövek felépítésénél fellépő geometriai eltérésekre. A csövek fűtőkörébe iktatott (P2) potenciométer viszont a csövek katód-emissziójának szabályozásán keresztül a dinamikus anódáramot befolyásolja. A két potenciométer váltakozó állításával elérhető egy olyan stabil állapot, amelyben a híd a hálózati ingadozásokkal szemben teljesen érzéketlen. Ha ugyanis a két potenciométer váltakozó állítása eredményeként a két cső-fél anódárama teljesen azonossá válik, akkor a hálózati feszültség ingadozásából eredő változás következtében mindkét cső-fél anódárama szimmetrikusan változik, a két cső-fél között tehát relatív különbség nem áll elő, így a katódkörben elhelyezett műszeren a hálózati feszültség ingadozásának hatására nem folyik áram. A találmányban alkalmazott megoldás mellett teljes szimmetriát igénylő áramkörökben — pl. hídkapcsolású csővoltmérőkben — kettőstriódák vagy egyéb cső-párok válogatás nélkül felhasználhatók.
