146417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1-p-tolil-szulfonil-N2-alkilkarbamidok előállítására
Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOa TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.417. SZÁM 12. o. 11—18. OSZTÁLY — GO—561. ALAPSZÁM Eljárás Ni-p-tolil-szulfonil-N2-alkilkarbamidok előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Senkariuk Vladimir vegyészmérnök 60%, Lázár Árpád vegyész (40%) A bejelentés napja: 1957. február 19. A vércukor-csökkentő hatású szulfokarbamidok előállítására több módszer található a szabadalmi szakirodalomban. (A 9688 kelet-nómet szabadalom, a 261 773, 215 241, 224 638, 227 919 számú svájci szabadalmak, a 692 360 számú angol szabadalom és a 137 316, valamint a 144 188 sz., (GO—513. a. sz.) és 144189 sz., GO—522 a. sz. magyar szabadalmak.) Ezek a vegyületek a megfelelő uretánokon keresztül állíthatók elő, amelyeket fenilgyökben helyettesített szulfonamidokból klórszénsavészterekkel való aeilezéssel nyerhetünk. Ezek az uretánok alkilaminokkial reagáltatva adják a karbamidszármazékoikat. Azt találtuk, hogy a szóban levő karbamidokat üzemileg sokkal előnyösebben állíthatjuk elő, ha a p—CH3 —C 6 H 4 —S0 2 —NH—COO—R I. képletű uretán-származékot R,_NH2 képletű aminnal (ahol R és Rí alkil-cso portot jelent) reagáltatva előállítjuk a P—CH3—C6 H 4 —S0 2 — NH—COO—R • H2 N—Rí II. képletű terméket, majd ezt hőhatással — alkoholkilépés mellett — a kívánt p—CH3 —C 6 H 4 S0 2 —NH— CO—NH—R i III. képletű vegyületté alakítjuk. A kondenzáció során keletkezett alkoholt előnyösen vákuumban eltávolítjuk. II. előállítását végezhetjük oldószer nélkül, vagy organikus oldószerben. Továbbá úgy találtuk, hogy a nyers karbaimid-származékfoól a kristályosítást zavaró alkilamin szennyezést híg savakkal, előnyösen sósavval távolíthatjuk el. Ha az uretant (I.) etanolban oldjuk, 1,05—1,1 mol alküamint alkalmazunk 1 mol, uretán-származékra számítva. Ekkor létrejön a II. addíciós termék alkoholos oldata, amelyről ledasztilláljuk az alkoholt. Ezt 'a nyers addíciós terméket nem szükséges tisztítani, hanem hőfokemeléssel, egyszerű höbontással végezhető el a reakció magában a reakció-elegyben. Mivel a hőbontás alkoholképződéssel jár, előnyös, ha ennek eltávolítására a reagáltatásnál vákuumot és keverést alkalmazunk. A fent leírt eljárással nyert nyers karbamidszármazék olvadáspontja 5—10 C°j kal magasabb, mint más eljárással nyert ugyanazon termékek olvadáspontja. A nyerstermék jobb minősége következtében a további tisztítás kevesebb veszteséggel végezhető. Szükség, esetén úgy járunk el, a vákuumdesztilláció után kapott nyers karbamid terméket lehűtjük, inajd 0,1 n. sósavval kikeverjük és így jól kristályosodó alakban kiválik a III. vegyület. Azt találtuk, hogyha a II. vegyületet hőbontás elvégzése nélkül keverjük ki 0,1 n. sósavval, akkor visszakapjuk a változatlan I. kiindulási vegyületet. Az; I. és II. vegyületek alkoholos forralásra nem érzékenyek, a III. azonban alkoholban forralva elbomlik, tehát célszerű, ha a kondenzáció során képződő alkoholt lehajtjuk. A II. termékből hőbontás útján nyert alkohol mennyisége pontosan jelzi a 'reakció menetét, illetve mutatja a reakció végét. Az 1. és 3. példákban etanolos oldatban reagáltatjuk, majd az oldószer eltávolítása után 110— 115 C°-on vákuumban bontjuk el a II. addíciós vegyületet. A 2. példában oldószer nélkül dolgoztunk. Az uretán-ömledékbe adagoltuk az alküamint. Az oldószer nélkül készült karbamid-származék olvadáspontja alacsonyabb és ezáltal az átkristályosítás nagyobb veszteséggel jár. A 4. és 5. példában az oldószer jelenlétében keletkezett II. addíciós termékről normális nyomáson ledesztilláljuk az oldószert ós nem emeljük a hőfokot a hőbontáshoz szükséges hőmérsékletre. Ekkor a kívánt reakció nem megy végbe. Mindkét esetben visszakapjuk a kiindulási anyagot. A 6. példában
