146366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék motorolajok fáradtsági fokának gyakorlati vizsgálatára

Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.366. SZÁM 42. 1. 7-8. OSZTÁLY — NA-521. ALAPSZÁM Eljárás és készülék motorolajok fáradtsági fokának gyakorlati vizsgálatára Nagy István tudományos kutató, Budapest A bejelentés napja: 1958. február 18. Blesőégésű motorok kenőolaja bizonyos használati idő után egyrészt vegyi folyamatok, másrészt alkatrészkopások okozta anyagleválások következtében tudvalevőleg annyira elhasználódik, hogy ebben az állapotban további használatra alkalmatlan. Ilyenkor olajcserére van szükség, melynek időpontja azonban számos, részben változó tényezőtől függ, miértis az pl. gépjárműveknél a lefutott kilométerek száma alapján nem, hanem gazdaságosan csak az olaj mindenkori fáradási fokának megbízható mérésével állapítható meg. Ilyen méréseket eddig általában analitikai úton, az ún. Conradson-szám megállapításával, kevésszámú vegyi laboratóriumban, körülményes módon és nagy időveszteséggel végeztek. Azonban ismeretes már olyan hordozható készülék is, amellyel az olajvizsgálát nem analitikai úton laboratóriumban, hanem optikai úton a helyszínen, rövid idő alatt végezhető el. A „kromatoszkóp" néven megvalósított optikai gyorsvizsgáló készülék lehetővé teszi az olajcserék helyes időpontjának megállapítását a kenőolaj tényleges elhasználódásának, ill. kifáradásának mértéke alapján. Evégből a vizsgálandó olajból vett cseppnyi mintát előírt minőiségű és méretű szűrőpapírra ejtik, melyen az folt alakjában szétszivárog (ikromatografálódik). Az olajfoltot erélyes hősugárzótest (pl. megfelelő erősségű izzó) fölött megszárítják. A foltnak az olaj szennyeződésétől függően a szürkétől a feketéig változó színű középső részében helyezkednek el a szennyező üledékek. Minél több az üledék, annál sötétebb a folt középső része és annál kisebb annak fényáteresztő képessége. A foltot a készülékben átvilágítják és az áteső' fény fotocellához vagy fényelemhez jut, mely a megvilágítástól függően változó erősségű áramot gerjeszt. A fotóáram erősségét árammérő műszer, pl. mutatós galvanométer skáláján leolvashatjuk. Végeredményben tehát az árammérő műszer mutatójának kilengése az olaj fáradtságának mértéke. Az eljárást megvalósító ismert készülék a fényelemre bocsátandó fényt felerősítő (gyűjtő) és irányító optikai rendszereket tartalmaz. A szűrőpapírt, melyen a szétszivárgott olajeseppet kromatográfnak nevezik, két üveglemez közé fogják és fémtokba helyezik, melyen fémkaput vágtak ki. Utóbbi biztosítja azt, hogy az olajfoltnak mindig azonos nagyságú területe kerüljön a fénysugár útjába. Ámbár az ismertetett készülék az olaj megtakarítás szempontjából nagy segítséget nyújt, az többrendbeli tökéletesítésre szorul. A találmány célja a meglevő hiányosságok megszüntetése, így' elsősorban nern arra törekszünk, hogy az olajkifáradás abszolút mértékét állapítsuk meg, hanem megelégszünk annak relatív értékével, ami lehetővé teszi nemcsak a készüléknek, hanem a mérési eljárásnak is lényeges egyszerűsítését, A gyakorlatban ugyanis az olajfogyasztókat teljesen kielégíti a fáradtsági fok relatív értékének ismerete, mert ennek alapján az olajcsere szükséges időpontja a gyakorlat számára elegendő1 pontossággal megállapítható. Evégből a találmány szerint a vizsgálandó olajfoltot állandó fényáteresztésű mintafolttal (etalonnal) hasonlítjuk össze. Rendszerint két különböző foltot alkalmazunk, melyek egyike benzinüzemű gépek számára 2-es Conradson %-nak, másika pedig dieselolaj üzemű gépek számára 4-es Conradson %-nak felel meg. Ezek ugyanis azok a határértékek, amelyekig a fáradt olaj használata megengedhető. A mintafoltot, majd utána a mérendő foltot nem üveglapok közé helyezzük és nem alkalmazunk optikai rendszereket, hanem a foltokat a fényforrás és a fényelem közé iktatjuk be. Az egyszerűsítés eredménye az egész készülék méreteinek igen jelentős csökkenése (kb. az eddigi, térfogat egy harmadára). További egyszerűsítése-' , ket az alábbi részletes leírás kapcsán ismertetünk. A rajz a találmány szerinti készülék egyik kiviteli alakját példaképpen vázlatosan tünteti fel. Az 1. ábra a készülék hosszközép-metszete. A 2. ábra annak felülnézette és részben metszete. A 3. ábra homloknézet a kezelőgombok felől. A készülék a tégla alakú 1 tokban foglal helyet, melynek kisebb magasságú 2 nyúlványa a vetítőlámpát izzító áram 3 kábelkivezetését, a készülék üzemrekész állapotát jelző 4 parázsfénylámpát és az 5 villamos biztosítékot tartalmazza. Az 1 tok főrészében foglal helyet a 6 vetítőlámpa, efölött a három helyzetbe vízszintesen elfogatható és e