146361. lajstromszámú szabadalom • Kézi műhelyolló nem rideg anyag vágásához

Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.361. SZÁM 49. c. 10. OSZTÁLY — LE-301. ALAPSZÁM Kézi műhelyolló nem rideg anyag vágásához Lengyel Zoltán lakatos, Nyáregyháza A bejelentés napja: 1957. november 22. Magábanvéve ismeretes az. egykarú emelővel működő műhelyolló, amelyet egyedi gyártás (kísérleti, vagy kisipari gyártás, esetileg javítási munkák) alkalmával, főként lemezvágáshoz kiterjedten alkalmaznak. Ennek a közismert kézi ollónak egyszerűsége mellett azonban jelentős hátrányai vannak. A nyers lamezmunkadarabot csak nehezen lelhet az egyszer beállított irányból baloldalra elfordítani, jobbra pedig egyáltalán nem lehet, mert a vágott lemez-szegély beleütközik az ollókésekbe. Emellett a viszonylag széles kések befolyásolják a vágási vonal megfigyelését és megnehezítik a rajz szerinti pontos vágást. A vágás a lemeznek általában csak a külső részén foganatosítható, annak belsejében létesítendő kivágásokhoz a szokásos műhelyolló nem használható, tehát az ilyen feladatot csak lassan és körülményesen, hidegvágó és reszelő segítségével lehet elvégezni. Hibája továbbá az ilyen ollónak, hogy a felső ollókés rögzítése a csapon csak körülményesen állíttató kulcs segítségével, ha anyát és ellenanyát használnak, vagy különféle vastagságú alátétek alkalmazásával, ha sasszeg, vagy lehajlított végű egyszerű lágyacél-ék kerül felhasználásra. Itt és a következőkben az ollóval kapcsolatban a felső és alsó kés megnevezést azzal a feltételezéssel használjuk, hogy a kézi műhelyollót az erre szolgáló részénél fogva úgy erősítjük betonlapra, fatőkére, vagy munkapadra, esetleg úgy fogjuk satuba, amint az a kézi műhelyollóknál általában szokásos, vagyis, hogy az ollókések függőleges síkban nyílnak és a szilárdan rögzített ollókés alul, az egykarú emelővel mozgatott ollókés pedig felül van. A műhelyolló más elhelyezésénél is a kések megnevezését a fenti értelemben kell venni. A találmány szerinti kézi olló esetében a fenti hátrányok mind elesnek, mert különleges kiképzése révén a kések közé helyezett lemezt könnyű akár jobb, akár bal felé elfordítani. Ez a különleges kiképzés a következő: a felső kés körcikk alakú éle, az alsó kés felől tekintve homorúan, az alsó kés vágóéle pedig a felső felől nézve domborúan ívelt, a felső késnek a vágóéltől kiinduló oldalfelülete ettől az éltől távolodó irányban ívelt vagy elhajló kialakítású és a vágóéltől kiinduló alsó lapja a vágás síkjára hegyes szögben hajló terelősákot alkot, így jól megfigyellhető a vágási vonal is, úgyhogy ezáltal könnyű pontosan a rajz szerint vágni. A felső ollókés csekély magassága, mondhatni rúdanyagszerű szelivénykiképzése folytán a lemez — a felső ollókés szelvény-méretének megfelelő, tehát viszonylag kis átmérőjű nyílásnak valamely más módon, pl. hidegvágóval, esetleg lyukasztóval való kivágása után — az emelőkaron és felső késen áthúzható és a két ollókés közé helyezhető. Ebben a helyzetben tetszőleges ívek vághatok ki a lemezből, sőt valamely sarokpont kétoldali megközelítésével tetszőleges szögű szegletek is. Munka közben segítséget nyújt, hogy a lemez egy részét megtámasztja és vezeti az alsó késnek a forgócsap feletti, vízszintes, kiszélesedő nyúlványa. A különböző jellegű vágások lehető legkisebb erőszükséglettel járó vágásához előnyös, ha a mozgó felső késnek az álló alsó késsel való illeszkedését szabályozhatjuk, ami a találmány szerinti megoldás esetében könnyen elvégezhető. A találmány szerinti kézi -műhelyolló példaképpeni kiviteli alakját lényeges részeiben az 1., 2. és 3. ábrák szemléltetik. Az 1. ábra a kézi ollót a kezelő helye felől, elölnézetben és a 2. ábra oldalnézetben mutatja. A 3. ábrában a kések keresztmetszetét látjuk az A—A vonal mentén egymáshoz képzeletben úgy közelítve, hogy vágóéleik éppen érintkezzenek. Az olló működtetése hasonló a már ismert kéziollókéhoz, megfigyelhető azonban, hogy a lemeznek oldalirányban való elforgatásakor, amint az pl. jobb oldali külső ív vágásához szükséges, a lemeznek már vágott szegélye fennakadás nélkül felcsúszik a —6— csap körül forgó —4— felső kés elhajló —7— lapjára és így a lemez könnyen állítható a helyes, esetleg előrajzolt vágási vonalra. A lemez belsejében létesítendő kivágások céljára a lemezben más módon kialakított lyuk átbujtatható az —5— ernelő'karon és —4—• felső késen, ráfektethető az —1— alsó kés —3— vízszintesen fekvő kiszélesedő nyúlványára, ami megtámasztja és részben vezeti. Rúdanyagnak egyébként már ismert módon való vágásához az alsó késen a szükséges alakú —10— lyukak a —4— felső kés meg-