146353. lajstromszámú szabadalom • Vonóshangszer, különösen hegedű és eljárás annak előállítására

/ Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.353. SZÁM 51. c. 1—12. OSZTÁLY — ME—320. ALAPSZÁM Vonóshangszer, különösen hegedű és eljárás annak előállítására Meissner János nyugdíjas, Budapest A bejelentés napja: 1958. január 9. Stradivari és a többi klasszikus hegedűkészítő mesterek vonóshangszereinek • vizsgálata és tanulmányozása arra a felismerésre vezetett, hogy a hangszer testének mint rezonátor-szekrénynek olyan kialiakításúnak kell lennie, hogy a tetőlap és a fenéklap egyes részei a húrok megszólaltatása által keltett rezgéseket harmonikusan továbbítsák és minden irányú hangsugárzást biztosítsanak. E felismerésnek megfelelően, a találmány szerint, a vonóshangszerek tető- és fenéklapját koncentrikus körökkel történő bevágás vagy karcolás, vagy berakás útján rezgést fokozó sávokra osztjuk. Az alsó és felső részén egy-egy ilyen koncentrikus körrendszert veszünk fel, amelyeknél a lap belső homorulatát, illetve külső domborulatát és a két felület között a lap vastagságát úgy alakítjuk ki, hogy a két körrendszerhez tartozó lap-részek a szélei felé keskenyedő, továbbá konvex és konkáv felületekkel határolt optikai lencse alakjának feleljenek meg. A két körrendszer közötti területet olyan ellipszoid részekkel egészítjük ki, amely ellipszoidnak a két fókusza a két körrendszer középpontja, kistengelye pedig a fuga síkjára merőleges és a két körrendszer legnagyobb köreinek érintkező pontján átmenő egyenesbe esik, a mérete pedig a két legnagyobb kör sugarával egyenlő. A két körrendszerrel és az azt összekötő ellipszoiddal megkapjuk a hangszer tető- és fenéklapjainak homorú és domború részét, amelyeken túl a káváig a lapok vízszintes síkba mennék át. « A két körrendszert alkotó gyűrűk szélességét egy olyan alapméretnek megfelelően választjuk, amely alapméretet normál hegedű esetében a fuga síkja és a gerenda közötti távolság fele határoz meg. Ez az alapméret 11 milliméter. Így normál hegedűnél a fuga és gerenda közötti távolság kétszer 11, vagyis 22 milliméter, más vonóshangszereknél ez a távolság 11 milliméter egész számú többszöröse. Ugyancsak normál hegedűknél a tető-és fenéklapnak a domború, illetve homorú részre terjedő fugahossza az alapméret harminckétszerese. A körrendszerek középpontja a fuga két szélső pontjától nyolcszoros alapméret távolságra van. A tető- és fenéklap megszerkesztési módját a rajzban példaként normál hegedű esetére szemlélteti. A találmány szerint a megszerkesztéshez a lap középvonalával párhuzamosan meghúzzuk a ge-renda vonalát, kétszer tizenegy mm-re, ez az 1 távolság tehát az adott esetben az alapméret kétszerese. Ezután a középvonalra rámérjük a 2 fuga hosszát, mely az alapméret barminckétszerese. A fuga így az adott esetben háromszázötvenkettő mm. A fugának a két végpontja a 3 és 4 pontok, mely a kávánál van. Az 5 gerenda hosszát a fugára merőleges középsíktól számítva jobbra és balra a* alapméret tizenkétszeresére, vagyis egyszázharminckettő mm-re, összesen kettőszázhatvannégy mm-re vesszük. Így kapjuk az 5 gerenda 6 és 7 végpontjait. A fuga 3 és 4 végétől a fugára rámérjük az alapméret nyolcszorosát és így kapjuk a hangszerlap 8 és 9 középpontjait, melyek a rezgést fokozó körgyűrűk, illetve az ezt meghatározó körök középpontjai lesznek. A középpontok körül pl. nyolc kört húzunk, az alapméretnek megfelelő sugár növekedéssel. Ily módon tizenegy min szélességű gyűrűsávokat kapunk. A két körrendszer felrajzolása után felrajzoljuk az ellipszoid határvonalát, amelynek a két fókusza ugyancsak 8 és 9 pontok, tehát a két körrendszer egy-egy középpontja lesz. A fuga középpontján át a fuga síkjára merőleges egyenesre a síktól kétoldalt felmérjük az alapméret négyszeresét, azaz negyvennégy-negyvennégy mm-t. Ez lesz a 10 kistengely két fele. így kapjuk a kistengely 11 és 12 végpontjait. Ezen adatok segítségével megrajzoljuk a 3 ellipszist. A hangszerlap alsó homorulata megfelel egy körívnek, melynek sugara' az ellipszoid középponti jánál az alapméret nyolcszorosa. A. két körrends?er közéopontián átmenő, a fugára merőleges síkban a hangszerlapok alsó homorulatát úgy kapjuk, hogv meghúzzuk a körrendszereikhez tartozó legnagyobb köröknek a fugára merőleges egyenesbe eső 14 és 15 átmérőjét, melyek 16 és 17, illetve 18 és 19 végpontjain át a fuga hosszával egyenlő sugárral a 20 és 21 köríveket húzunk. Ez adja a homorulatát a tető- és fenéklapnak, amelyre felvisszük a lapok vastagságát, oly módon,