146322. lajstromszámú szabadalom • Hídkapcsolású generátor és torzításmérő amplitudófüggetlen fázistolóval, mint frekvenciameghatározó szervvel

Megjelent: 1930. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.322. SZÁM 21. a4 . 1—13. OSZTÁLY — EE—478. ALAPSZÁM Hídkapcsolású generátor és torzításmérő amplitudofüggetlen fázistolóval, mint frekvenciameghatározó szervvel Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Szondi József kutató, Budapest A bejelentés napja: 1957. augusztus 16. A hangfrekvenciás, kimenőfeszültséget szolgáltató berendezések (hanggenerátorok) egyik kiviteli alakja az ún. RC-generátor, amely onnan kapta elnevezését, hogy frekvenciameghatározó alkotó­eleme ellenállásból —R— és kondenzátorból —C— áll, szemben más típusokkal, amelyek pl. öninduk­cióval —L— és kondenzátorral —C— határozzák meg a frekvenciát; ezek az ún. LC-oszcillátorok (generátorok). Az igen széles körben használatos RC-generátorofcnak van azonban egy olyan fogyat­kozása, ami a gyakorlati alkalmazásban komoly hátrányt jelent; erre az RC-generátorok működési módjának elvi ismertetése során utalunk a követ­kezőkben. Minden oszcillátor (generátor) két fő alkotóelemre bontható: erősítőre és az annak ki­menetéről a bemenetre csatlakozó visszacsatolási hurokra. A frekvencia meghatározó szerv —L-R­C— vagy az erősítőben, vagy a visszacsatolási hurokban nyer elhelyezést; a legtöbb esetben az utóbbi megoldást alkalmazzák. Az erősítő. a visz­szacsatolás. segítségével csak akkor szolgáltat — betáplálás nélkül — kimenőjelet, azaz csak akkor oszcillál, ha a kimenetéről a bemenetére vissza­vezetett jel nagyságban (amplitúdó) és fázisban helyesen érkezik vissza, tehát ha az erősítőn át­haladva újból önmagát tudja előállítani. A frek­venciameghatározó szervnek tehát az a feladata, hogy ezt az oszcillációhoz szükséges feltételt — egy, az általunk kívánt frekvencián — biztosítsa, tehát a visszacsatolási hurokban levő frekvencia­meghatározó szervnek kell gondoskodnia arról, hogy a jel az erősítő kimenetéről a bemenetre amplitúdó és fázis tekintetében helyesen érkezzék vissza. A hídkapcsolású RC-generátorok ezt a feladatot úgy oldják meg, hogy a visszacsatolási hurokban egy hidat alkalmaznak, amelynek kimenetét (dia­gonal) kapcsolják rá az erősítő bemenetére. Az oszcillátorkör tehát a következően van felépítve: íz erősítő kimenetére van kapcsolva a híd szem­oenálló két pontja, míg á másik két szembenálló híd-pont az erősítő bemenetére csatlakozik, tehát a jel az erősítőn keresztül ismét a kiindulási pontra, azaz az erősítő kimenetére jut. Ahhoz, hogy pl. egy százszoros erősítéssel ren­delkező erősítő oszcillátorként működjék, az szük­séges, hogy a kimeneten jelentkező feszültség — pl. 50 V — századrészét — tehát 0,5 Voltot — ve­zessünk vissza fázishelyesen az erősítő bemene^ téré és az erősítő a százszoros erősítés révén újból az 50 V kimeneti feszültséget állítsa elő. Ha már most a visszacsatolási hurokban levő ily értelmű osztás — amely működő oszcillátor esetében, min­dig egyenlő számszerű értékű az erősítő erősítésé­vel — megváltozik, akkor meg kell, hogy változ­zék az erősítő erősítése is, ami rendszerint fe­szültségingadozások, ún. „lengések" kíséretében történik. A visszacsatolási hurokban helyet fog­laló frekvenciameghatározó szervnek tehát — amely lehet hídkapcsolású is — két feladatkört kell ellátnia: meg kell határoznia a frekvenciát és akkora leosztást kell biztosítania, amekkora, az erősítő erősítése. Az eddig alkalmazott RC-generá­toroknál az a hiba áll fenn, hogy a frekvenciát meghatározó R vagy C tagok változtatása — minthogy egyben az osztás mértékét is meghatá­rozzák — kihatással van magára az osztásra is. Tehát a frekvencia változtatásakor akaratlanul is, sőt: a leggondosabb beállítás ellenére is változik a leosztás, ami az előbb említett módon az osz­cillátor kimenőfeszültségébeh rendezetlen ingado­zásokban, lengésekben jelentkezik. A találmány­ban alkalmazott megoldás ezt a hibát hivatott ki­küszöbölni. A találmány ezt a célt egy magában véve álta­lánosan ismert áramkör alkalmazásával éri el. Az áramkör a következő elemekből áll: egy elektron­cső anódjában és katódjában azonos ellenállást he­lyezünk el, és az anódot és katódot RC-taggal köt­jük össze. Ha a cső rácsát tetszés szerinti (hang) frekvenciával vezéreljük, akkor az RC-tagok közös találkozási pontja és a föld között —az RC-tagok abszolút és egymáshoz viszonyított nagyságától is független — állandó amplitúdójú, de a bemenet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom