146289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gáztöltésű izzólámpa előállítására

Megjelent: 1960. március 15. ORSZAGOÖ TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.289. SZÁM 21. f. 31—44. OSZTÁLY — EE—474. ALAPSZÁM Eljárás gáztöltésű izzólámpa előállítására . Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. t., Budapest Feltaláló: Lévai János mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. augusztus 6. A találmány fém izzótesttel, különösen spirál­formájú wolfram izzótesttel ellátott gáztöltésű elektromos izzólámpákra vonatkozik és ilyen izzó­lámpáknál a minőség javulását és az eladási érték megnövelését célozza a lámpában előfordulható gázkisülések messzemenő elkerülésével. Ismeretes, hogy spirálformájú wolfram izzó­testtel ellátott gáztöltésű elektromos izzólámpák­ban és főképpen duplaspirálú izzótesttel ellátott izzólámpákban a lámpa használata közben, külö­nösen bekapcsolás után, gyakran elektromos gáz­kisülések lépnek fel, amikor is azután egy teteme­sen magasabb intenzitású áram folyik a gázon ke­resztül, mint az izzószálon át. Ez az úgynevezett ívkisülés zavaró hatást gyakorolhat, minthogy az áramhozzávezetőket megolvasztja, repedéseket okozhat a lámpa állványán, megrongálja a fejet, sőt az egész izzólámpát robbanásszerűen tönkreteheti. Ezt az ívkisülésnek különösebb óvintézkedések hiá­nyában romboló hatást gyakorló hevességét a gyakorlatban rövidzárnak, vagy leívelésnek, a je­len leírásban „leívelésnek" nevezzük. A leívelés romboló hatása elleni védekező óv­intézkedésképpen ismeretes az, hogy az izzólámpa egy vagy mindkét áramhozzávezetőjenek azt a szakaszát, amelyik a fémfej és az üvegtest között vezet, olvadóbiztosítéknak képezik ki és úgy mé­retezik, hogy ez a szakasz a lámpa üzemeltetési áramát átengedje, míg az ívkisülés kezdetekor az árain hirtelen növekedése következtében megol­vadjon. Mindezen felül tudvalevő, hogy a gáztöltésű izzó­lámpákat úgy készítik, hogy az ívkisülés képző­dését lehetőleg késleltessék vagy megakadályoz­zák. Ebből a célból a lámpa nemesgáz töltéséhez leggyakrabban kb. 5—20 százalékban nitrogént kevernek, és ellátják a lámpát vörösfoszfor getter­rel. Ismeretes továbbá az is, hogy az ívkisülés ke­letkezésének veszélyét a lámpa töltőgáza nyomásá­nak növelésével csökkentik. A leívelés vizsgálatainak során megfigyeltük, hogy a leívelés gyakran jelentékenyen többször fordul elő, mint ez a legnagyobb fokú ellenőrzés mellett a legnagyobb gondossággal előállított lám­pák összes gyártási adataiból előre látható lett volna. Még utólagos vizsgálatok sem adtak fel­világosítást a leívelés megnövekedésének okáról azoknál a lámpáknál, amelyeknek élettartama le­ívelés következtében idő előtt megrövidült. Ezen megmagyarázhatatlan jelenségek szisztematikus kivizsgálása azonban végül is ahhoz a jelen talál­mányunk alapját képező felfedezéshez vezetett, Hogy a látszólag, indokolatlan leívelésit a töltőgáz radioaktivitásának kell betudni. Ahhoz, hogy ezen felfedezésnek igazára vonat­kozóan megfellebbezhetetlen bizonyítékot szerez­zünk, a vizsgálatnak alávetett lámpacsoport egyes izzólámpáit a szokásos tartós égetési vizsgálatok alatt radioaktív sugárzásnak vetettük alá és meg­állapítottuk, hogy az ily módon besugárzott lám­páknál, még aránylag enyhe intenzitású besugár­zás mellett is, az idő előtti leívelés következtében megrövidült élettartamú lámpák százaléka teteme­sen megnőtt. Abból a célból továbbá, hogy a leívelés veszélyé­nek számszerű értékét olcsóbban, gyorsabban és pontosabban megállapíthassuk, olyan vizsgálati módszert dolgoztunk ki, amelynél a lámpában az ívkisülés keletkezését szánt szándékkal, de az izzó­testnek ezáltal bekövetkező elroncsolása nélkül idézhetjük elő. Ezzel a módszerrel a vizsgálandó izzólámpát névleges feszültségen izzítjuk és erre a feszültségre adunk rá időről időre, de csak egé­szen rövid időtartamra egy állandóan növekvő egyenfeszültséget. Bizonyos túlterhelő feszültségnél azután a lámpában olyan ívkisülés követ­kezik be, amely sem a lámpa izzótestét nem ron­gálja meg, sem meg nem olvasztja a lámpába be­épített olvadóbiztosítékot. Azt a feszültséget, amelynél a lámpában fenti elrendezés mellett a fent említett ívkisülés végbemegy, „impulzusfe­szültségnek" nevezzük és megállapítottuk, hogy egyértelmű összefüggés áll fenn e feszültség és az idő előtti ívleégés következtében tönkrement izzó­lámpák százalékos száma között, ami az illető láropatípusnál kísérletileg számszerűen megálla­pítható, /és a leívelés veszélye annál kisebb, minél magasabb az impulzusfeszültség. Így például olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom