146256. lajstromszámú szabadalom • Krotalia szegecsfejező készülék

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.256. SZÁM 30. c. OSZTÁLY - SO-587. ALAPSZÁM Krotalia szegecsfejező készülék Dr. Szőke Dezső megyei vezető szakállatorvos, Veszprém A bejelentés napja: 1957. szeptember 9. A hasznos háziállatok minőségi javítása — ki- , váló teljesítményű egyedek kiválogatása, továbbteíiyésztése — tervszerű tenyésztői munkát kíván. Ennek a munkának igen fontos segédeszköze a tenyészállatok törzskönyvezése. A törzskönyvezés egyik fontos kelléke az ellenőrzés alá vont állatok megjelölése. Az egyes állatok azonosságának biztos megállapítása ugyanis csak egyedi megjelölés alapján történhet, miután sok állat külleme megtévesztésig hasonló lehet. A megjelölésnek legcélszerűbb módja a megszámozás és egyéb ismertető jelek kombinált alkalmazása. Általános követelmény az, hogy a megjelölés jól olvasható, el nem távolítható és nem változtatható legyen. A megjelölésre négy módot használnak az állattenyésztők: 1. tetoválás, 2. fülcsipkézés, 3. besütés, 4. a fülmárkázás, vagy krotalíázás, mely abból áll, hogy az állat jelzésével ellátott fémlapot az állat fülébe erősítenek. A tetoválás helye általában a fülkagyló. E módszernek lényeges hátránya, hogy színes bőrű állatoknál nem használható, mert olvashatatlan, másrészt a betetovált pontsorok gyakran hiányosak és így a leolvasáskor a hasonló számok gyakran téveszthetek össze. Határozott előnye, hogy igen nehezen hamisítható. A fölcsipkézés abban áll, hogy — erre szolgáló fogóval — a fülkagyló szélén kicsípéseket ejtenek és ezek száma és elhelyezése egy kulcs szerint megadja az állat számát. Egyszerű jelölési mód, de lényeges hibája, hogy a fülkagylón keletkezett más eredetű szakadások, vagy a csipkézés pontatlan végrehajtása miatt az ellenőrzés nehéz, mert találgatásokra vezet. A besütés lovaknál a nyak bőrébe, szarvasmarháknál a szarvcsapba történő beégetés tüzes vassaL Gyakran nehezen olvasható és alkalmazási területe meglehetősen korlátozott. A krotáliával történő megjelölés különösen a sertés és a juh megjelölésének elterjedt módja, de jól alkalmazható a szarvasmarháknál is. Előnye, hogy a nem rozsdásodó (alwmtoram, vagy sárgaréz) anyagból készült krotalialemezbe bevert jelzések a gyakorlatban szükséges ideig olvasható állapotban maradnak meg, tehát zavar a téves leolvasásból nem szokott keletkezni. Nagy hátránya, hogy a fülkagylóba történő beerősítés eddigi módjai nem kifogástalanok és ezért gyakran kiesik. A felerősítés legáltalánosabb módja: a fülkagylón megfelelő fogóval két lyukat ejtenek és ezeken átbújtatják a krotalialemez felerősítésére szolgáló, alumíniumból készült U alakú szegecs szárait. A szegecsszárakra a két lyukkal ellátott s az állat jelzéseit feltüntető krotalialemezt ráhelyezik. Felerősítés céljából az U szegecs szárainak végét különböző módon meglapítják, vagy a szegecsszár kifúrt végébe sasszeget fűznek be, vagy ismét más mód szerint a szegecsszárak végeit egymással ellentétes irányban széthajtják. Az ilyen felerősítési módnak több hibája van: az U szegecs és a krotalialemez egymást kölcsönösen koptatják, mert mozognak, másrészt a szegecsvég az ellapítás, vagy az átfúrás folytán elgyengül, ezért könnyen letörik. A szegecsszár végeinek elgörbített vége különböző mechanikai okok miatt visszahajlik és a lemez leesésére vezet. A sertések közti gyakori marakodás során az is előfordul, hogy a koptatás folytán nyakalt szegecs elszakad. Ugyanígy előfordul az is, hogy a nem eléggé szilárd anyagú krotalialemez szakad el a marakodás, vagy egyéb meohanikai tépő hatás során. Általános leírás: Feladatul tűztem ki olyan megjelölési mód kidolgozását, amelynél a jelzés jól olvasható, a fülben nem változtatható és el nem távolítható, illetve nem hullik ki. A krotáliával történő megjelölés áz első két feltételnek megfelel, tehát az el nem távolithatóság, illetve a kihullás lehetőségének megszüntetése volt a megoldandó feladat. Azért választottam a krotáliával történő megjelölési módot, mert a hiányosság megszüntetése esetén a sertések és a juhok megjelölésén túl is kiterjedten használható. A kiesés megakadályozására jó mód azr

ha a szegecsszár végére a felduzzasztással fe^et képezünk ki és egyidejűleg: a szegecsszárat és a krotalialemezt összeszegecseljűk, mozgását kizárjuk, hogy egymást tie koptathassák. A krotalialeasez kiszakadásának meggátíására a lemezt szilárd alumíniumötvözet-