146156. lajstromszámú szabadalom • Munkafolyadék anódmechanikus forgácsoló gépekhez
^ Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.156 SZÁM 12. s. OSZTÁLY — SA—925. ALAPSZÁM Munkafolyadék anódmechanikus forgácsoló gépekhez Sztankö Lajos gépészmérnök, Győr A bejelentés napja: 1956. január 28. Az anódmechanikus forgácsolással dolgozó szerszámgépekben a munkafolyamat biztosítására feltétlenül munkafolyadékot kell alkalmazni. Ez a folyadék az eddig ismert gépeknél (anódmechanikus köszörű, darabológépek, fúrógépek) általában vízüveg, ületőleg petróleum vagy olaj volt. Az utóbbiak gyúlékonyságuk miatt veszélyesek és csak abban az esetben jöhetnek figyelembe, ha az egész forgácsolási folyamat a folyadék nívója alatt játszódik le. (Anódmechanikus forgácsolásnál heves szikra képződés, sőt ívképződés is kísérőjelenség.) A vízüveg használata — a folyadék természetében rejlő súlyos hátrányok miatt — az anódmechanikus elven dolgozó megmunkáló gépek alkalmazását és elterjedését gátolja. Ugyanis a vízüveg viszonylag jó kötőképességénél fogva, bármely érintett felületen megszáradva a géprészt további munkára alkalmatlanná teszi. Szakaszosan működő munkagépeknél minden leállás után forróvizes tisztítás szükséges, mert a gép további működéséhez elengedhetetlen, hogy a felületek tiszták legyenek. (Csúszó, gördülő felületek működésének biztosítása.) Általában az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy még forróvizes lemosás sem segít és hosszabb állás után a gépet teljesen szét kell szedni, alkatrészeit egyenként meg kell tisztítani, hogy a gép ismét üzemeltethető legyen. A vízüveg a ruházatra is ártalmas, mert a szövetben még alapos mosás után is elszíntelenedett nyom marad. További hátrányként megemlíthető még a vízüveg viszonylagos drága beszerzési ára is. Az anódmechanikus megmunkálásnál lejátszódó elektrokémiai folyamatok vizsgálata során nyilvánvalóvá vált, hogy a munkafolyadék használata semmi esetre sem küszöbölhető ki és ennek főleg a delektrikum szerepét kell betöltenie. A vízüveget éppen az előbb említett súlyos hátrányok Sniatt ez új eljárásban mellőztük és olyan lehetőleg olcsó, jól duzzadó anyagot kerestünk, mely a vízüveg hátrányait kiküszöböli. Hosszas kísérletek után az öntödei formázásnál használatos bentonit vált be megfelelő alapanyagnak. Ez az ásványi porszerű anyag vízben elkeverve megfelelő töménységben kiválóan alkalmas munkafolyadékként, az anódmechanikus forgácsológépek üzemeltetésekor. Mivel a bentonit név e munkafolyadék készítésénél még nem jellemzi egyértelműen a minőséget és a kísérletek során különböző származású, de egységesen bentonit elnevezésű anyagokat ismertünk meg, melyek közül legjobban az a minőség vált be, melynek adatai az alábbiak: Az anyag neve: Mádi feltárt bentonit. A munkafolyadék vízben szuszpendálva 5% bentonitot tartalmaz. A szuszpenzió viszkozitása: Engler viszkoziméteren mérve 20 C°-on 2—2,1, célszerűen 2,06 E°. Fajsúlya 15 C°-nál: 1,01—1,05, célszerűen 1,030. A szuszpenzió lúgossága: 1 gramm bentonit vízben szuszpendálva phenolphtalein jelenlétében legalább 2,5 cm3 n/10 savat fogyasszon el a teljes elszíntelenedésig. A szuszpenziót felhasználás előtt legalább 24 órán át pihentetni kell. Amennyiben a munkafolyadék az előbb leírt követelményeknek megfelel, használatra alkalmas és a káros hatású vízüveget nemcsak helyettesíti, de a gépek teljesítményében eddig ismert értékeket 40—60%-kal felülmúlja. A bentonit munkafolyadék előnyei: A folyadék nem ragacsos, az általa bevont felületről a víz elpárolgása után (száradás után) a por könnyen eltávolítható. Nem támadja meg a bevont fémfelületet és géprészeket, sőt némi rozsdavédő hatása is van a munkadaraboknál és géprészeknél. Mivel az alapanyag olcsó, a géphez szükséges munkafolyadék 80%-kal olcsóbb a vízüveggel készültnél. Egészségre nem ártalmas, az általa szennyezett ruhaneműt könnyen lehet tisztítani, nyomot nem hagy. Mivel nem gyúlékony és nem is tűzveszélyes, előnyösebb a petróleumos, olajos munkafolyadékoknál. Tárolása egyszerű, besűrűsödése esetén újból hígítható és használható.
