144972. lajstromszámú szabadalom • Gördülő járművek lengését csökkentő rugós surlódásos lengéscsillapító

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.972. SZÁM 20. d. 21—22. OSZTÁLY - TA—341. ALAPSZÁM Gördülő járművek lengését csökkentő rugós súrlódásos lengéscsillapító Tálos József simonfai és Markó János szentendrei lakosok. A bejelentés napja: 1957, január 21. Gördülő járművek rugózásánál az eddigi ta­pasztalatok szerint legmegfelelőbb a csavarru­gók és (lengéscsillapító által alkotott- (rugózási rendszer. Ezzel biztosítható a kellő lágyság és az, hogy periodikus ütések következtében ne ke­letkezzenek káros lengések. Az alkalmazott len­géscsillapítók; a rugókban alakváltozáskor fel­halmozott energia egy részének felemésztése útján működnek. Két alaptípusuk van: a súrló­dásos és a. hidraulikus lengéscsillapító. Az eddigi súrlódásos lengéscsillapítók egy­szerű szerkezetűek voltak. Mint egyszerű fékek működtek, a csillapítandó rugó összenyomódá­sánál és kinyílásánál egyformán. A súrlódó beté­teket a súrlódási felületre merőleges erővel szo­rították egymáshoz rugó, vagy egyszerű csavar segítségével. A rugózás következtében egymá­son elmozduló felületek közötti súrlódás szolgál­tatta a lengések csillapításához szükséges erőt. A csillapítás mértékét a súrlódó felületeket összeszorító erő módosításával lehetett változtat­ni. A karbantartás is egyszerű volt, a kopást utánállítással, vagy a súrlódóbetétek cseréjével lehetett javítani. Hátrányuk, hogy minél erő­sebben csillapítanak, annál keményebbé teszik az adott rugózási rendszert. Ehhez hozzájárul az, hogy a kilengés nagyságának és irányának vál­tozása nem változtatja meg a súrlódó erőt. Nem teszik lehetővé a rugózás jelentékeny mértékű lágyítását, különösen akkor, ha nagyobb telje­sítményre van szükség. A hidraulikus lengéscsillapítók különböző mé­retű átömlő nyílások és szelepek segítségével működnek. A rugózás mozgása nagy viszkozi­tású folyadékot kényszerít átömlésre a lengés­csillapító két ürege között. A szelepek lehetővé teszik, hogy egyik irányban a folyadék könnyen átömöljön, s ne rontsa jelentős mértékben a ru­gózás lágyságát; a másik irányban viszont a sze­lepek elzárva a nyílások nagyobb részét, útját állják-, a;folyadéknak, s így a rugó lengését ha­tásosan fékezik. Hátrányuk az, hogy komplikált a szerkezetük, amelyek előállítása és karban­tartása is nagy gondosságot igényel és költséges. Az elhasználódott szerkezetet általában nern ér­demes javítani, legtöbbször cserélni kell. A mű­ködtetéshez szükséges folyadék viszkozitása a hőmérséklet függvénye. Pl. a vasúti üzemnél előforduló hőfcöz olyan nagy, hogy elkerülhe­tetlen a viszkozitás jelentős megváltozása, ami a fékező erő változását is okozza. Ezen bizonyos mértékig lehet segíteni speciális olajok alkalma­zásával, amelyek viszkozitása egy megfelelő hő­közben csak kevéssé változik; ezek azonban drágák és nehezen beszerezhetők. A találmány szerinti lengéscsillapító súrlódá­sos, azonban szerkezeti megoldása folytán ren­delkezik a hidraulikus lengéscsillapító egyik fontos előnyével. A rugózási rendszer összenyo­módásénál ugyanis kevésbé fékez, mint a kinyí­lásánál. Igaz ugyan, hogy a fékezés erejét itt csak az irányváltozás módosítja, az elmozdulás nagysága nem, mégis haladást jelent az eddigi súrlódásos lengéscsillapítókkal szemben. A me­chanikus úton elért szelephatás sokkal lágyabb rugózást biztosít ugyanolyan csillapítási képes­ség mellett, mint a régi, egyszerű fékként mű­ködő súrlódásos lengéscsillapítók alkalmazása esetén. A hidraulikussal szemben viszont előnye az, hogy nem reagál a hőmérsékletváltozáso'kra, szerkezete egyszerűbb, olcsó anyagokból gyárt­ható tetszőleges méretekben. A találmány sze­rinti lengéscsillapító méretezése a lehetséges, el­mozdulások és a szükséges fékező erő alapján történik. Ha a felületi nyomás értékét megfelelően vá­lasztjuk meg, a minimális, kopás következtében csak jelentéktelen mértékben változik meg a fé­kező erő, s ha erre szükség van, ez ä hiba egy­szerűen a betétek cseréjével javítható. A találmány szerinti lengéscsillapító jellem­zője, hogy egy acélköpeny fala és a köpenyhez expanziós gúla és rugó segítségével odaszorított fékpofák között a rugózás következtében elrnoz­dulás és súrlódás jön létre. A fékpofákat a ru­góerő beékeli a gúla síkja és a köpenyfal közé. Az ébredő súrlódás az: elmozdulás irányával el­lentétes és ezért egyik irányban növeli, másik irányban csökkenti a beékelő erőt. A beékelés iránya úgy lett megválasztva, hogy a rugók összenyomásakor oldás következzen be, a kinyí­lásnál pedig —- ami a lengés indító ereje1 : — zá­rás.. A találmány szerinti lengéscsillapító főleg vasúti kocsiknál nyer alkalmazást, azonban más járműveknél (gépkocsi, tehergépkocsi, társasgép­kocsi stb.) ! is felhasználható, természetesen a követelményeknek megfelelő méretezéssel. A mellékelt rajz a találmány példaképpeni megoldását ábrázolja vasúti kocsi himbarugózá­sánál. Az 1. ábra a lengéscsillapító hosszmet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom