144954. lajstromszámú szabadalom • Oldalkocsi csatlakozás hátsókerékhimbás (rugózott hátsótengelyű) motorkerékpárokhoz

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.954. SZÁM 63. h. 6—12. OSZTÁLY — MO-338. ALAPSZÁM Oldalkocsi csatlakozás hátsókerékhimbás (rugózott hátsótengelyű) motorkerékpárokhoz VEB Motorradwerk Zschopau, Zschopau/Sa. (NDK). Feltaláló: Friedrich Herbert mérnök, Karl-Marx-Stadt-i lakos A bejelentés napja: 1957. október 11. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. március 8. A találmány oldalkocsi csatlakozásra vonatkozik, himbás (rugózott) hátsótengelyű motorkerékpárokhoz . Az oldalkocsit a motorkerékpárok vázkeretével három vagy négy ponton kötik össze. Ekkor a két alsó csatlakozó pont mindig úgy van kialakítva, hogy a motorkerékpár vonóerejét átvigye az oldalkocsira, míg a felső csatlakozási pont vagy pontok csuklósan csatlakoztatott összekötőrudakkal a motorkerékpár függőleges állását hivatottak 'biztosítani. Az alsó csatlakozó pontok megközelítően vízszintesen helyezkednek el egymás mögött, mégpedig az elülső a motor elülső megerősítése helye közelében, a hátsó pedig rendszerint a hátsókerék tengelye közelében. Ez nem okoz bajt, ha a hátsó tengely nem a motorkerékpár vázához képest rugózó külön himbán van ágyazva. Azonban rugózott himbára ágyazott hátsó tengely esetében is legtöbbnyire a leírt módon szoktak az oldalkocsit a motorkerékpár vázához csatlakoztatni és ebből a célból vagy meghosszabbítják a vázat a hátsó himba mellett hátrafelé a hátsó tengelyig, vagy egy segédkeretet alkalmaznak csak a hátsó tengely ágyazásáig terjedő váz mellett az oldalkocsi csatlakoztatására. Mindkét megoldásnál nagy hátrányok származnak abból, hogy az oldakocsi hátsó csatlakozási pontja a hátsókerék síkjához képest oldalirányban rugalmasan utána engedhet, minek folytán az oldalkocsi többi csatlakozó pontjai a motorkerékpár keretén a motorkerékpár irányváltoztatásai alkalmával túlzott igénybevételeknek vannak kitéve és ennek következtében vázkerettörések is bekövetkezhetnek. Ezt a hátrányt egyébként azáltal sem lehet elkerülni, hogy mint az oldalkocsi egy ismert négypontcsatlakoztatásánál, a motorkerékpár vonóerejét az oldalkocsira két, a motorkerékpár-váz alsó részére erősített menesztőcsappal (vontatócsappal) visszük át, és még ennél az oldalkocsi csatlakozásnál is, amelynek alapja megközelítően vízszintes és a keréktengelyek síkja alatt fekvő síkban helyezkedik el, fellépnek a veszélyes igénybevételek. A motorkerékpárváz elülső merevítő rúdjának alsó végén még az ilyen oldalkocsi vontatásnál is nagyon nagy igénybevételek lépnek fel, mert az oldalkocsira a menetirány változtatásánál kifejtendő erőt az elülső kerékről a hozzátartozó kerékvillán és a motorkerékpárváz elülső merevítő rúdján keresztül kell az oldalkocsira átvinni, miáltal az elülső merevítő rúd alsó vége oldalirányban többé vagy kevésbé elhajlik (elgörbül) annál is inkább, mert az oldalkocsira eközben kifejtendő forgatónyomaték az oldalkocsi csatlakozási pontok csekély távolsága következtében nagyon jelentékeny oldalirányú erőket hoz létre. Ezt a hátrányt az említett oldalkocsi csatlakozásnál az sem enyhíti, hogy a két felső csatlakozási pont közül az egyik a nyereg közelében, a másik pedig a kormányfej alsó végén van elhelyezve, mert ezeken a csatlakozási pontokon csak olyan vonórudak vannak megerősítve, amelyek a motorkerékpár helyzetét az oldalkocsihoz képest és ezáltal egyben az úttesthez is megszabják és biztosítják ugyan, azonban nem viszik át a motorkerékpár Vonóerejét az oldalkocsira. A találmány az ismert oldalkocsi csatlakozásoknak felsorolt hátrányait azáltal kerüli el, hogy a motorkerékpár vonóerejét az oldalkocsira átvivő csatlakozási pontok megfelelő választásával a motorkerékpárváz elgörbülését (elhajlását) kizárja. Ezt úgy érjük el, hogy az oldalkocsi csatlakozás alapját képező két csatlakozási pont egyikét a kormányfej alsó végére és a másik csatlakozási pontot a hátsótengely himba csapágyfedél csavarjára, illetve egy e csavar melletti pontra helyezzük, míg a har-