144940. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tőzegszóró vízöblítésnélküli illemhelyre

Megjelent: 1959. június 15~én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.940. SZÄM 34. k. 7-13. OSZTÁLY — KO—1076. ALAPSZÁM Önműködő tőzegszóró vízöblítésnélküli illemhelyekre Korn Márton mérnök, Csép, Komárom m. A bejelentés napja: 1956. június 5. Közismert a tőzeg azon tulajdonsága, hogy szagtalanít és fertőtlenít, ezért iadagolóval ellátott tőzegszóró készülékek alkalmazása mellett vízöblítés nélküli illemhelyek szagtalanítására és fertőtlenítésére régóta használják. Az eddig ismert ily berendezéseknek közös hátránya, hogy működésük nem automatikus és hogy többé-kevésbé összetett gépi szerkezetük miatt állandó karbantartási munkát igényeltek és előállításuk költséges volt, emiatt általánosan elterjedni természetesen nem tudtak. E hátrányokat megszünteti e találmány szerinti tőzegszóró, amely bármely vízöblítésnélküli illemhely, pöcegödör, vagy hordozható tartály ülésdeszkájára egyszerű facsavarokkal csuklósan felerősíthető, belső adagolószerkezettel ellátott alumíniumlemezből vagy horganyzott vasbádog tőzegtartály, mely nyugalmi helyzetében az ülésdeszkán fekszik, tehát az alsó légteret elzárja. Működése külön kezelést nem igényel. Az illemhely látogatója annak használata előtt e fedőszerű készüléket felnyitja és használat után nyugalmi helyzetébe visszafekteti. E visszafektetés megtörténte egyszerű rugóval biztosítható. A felemeléssel a tőzegszóró tartályából a tőzegkorpa az osztómű útján —• amely ferdesíkú lapok egyszerű kombinációja — az adagolótérbe jut, ahonnan a visszafektetés alkalmával a tőzegszóró alsó nyílásán keresztül a fekáliára szóródik. Az adag mennyisége szabályozólemez átállításával növelhető. Használata elhárítja a vízöblítésnélküli illemhelyekről iszármazó, tífuszt és egyéb fertőzéseket okozó légyrajzást, s egyben közgazdasági szempontból is hasznos, mert kiváló fekáltrágyát szolgáltat, melynek kezelése az állati szerves trágyák kezelésétől semmiben nem különbözik, de értéke azért jóval meghaladja. Tífuszbacillusgazdák esetén, továbbá légvédelmi óvóhelyek, bányák, falusi középületek, iskolák, óvodák stb. és magánlakásoknál szinte nélkülözhetetlen. A rajz a találmány szerinti tőzegszórót ábrázolja, ahol az 1. ábra az alaprajzot és felülnézetet, a 2. ábra hosszmetszetet, a 3. ábra keresztmetszetet, a 4. ábra távlati képet tüntet fel. A szerkezet az 1 sarokpántokkal szerelhető a meglevő ülésdeszkára. A felemelés 2 fogantyúval történik. A 3 spirálrugó csak akkor kerül felszerelésre, egyszerű anyáscsavarokkal, ha a visszafektetés biztosítására szükség van. A 4 lakatpánttal a tartály lezárható. Az adagolást az 5 ferdesíkú osztómű végzi s ennek mértéke 6 szabályozó lemezzel változtatható. A tőzeg 7 szórónyíláson keresztül jut a fekáliára. Szabadalmi igénypontok: 1. Önműködő tőzegszóró szerkezet vízöblítésnélküli illemhelyekre, jellemezve lakattal lezárható ferdesíkú lemezekkel két részre osztott tőzegtartállyal, amely biztosító rugóval csuklósan van felerősítve és nyugalmi helyzetében az ülésdeszkán fedőszerűen fekszik, használat előtt felemelve a ferdesíkú lemez útján a tároló részből leválasztja és elkülöníti a megfelelő tőzegadagot s a tőzeg e fedőszerű szerkezet visszafektetése után automatikusan a nyílással ellátott kisebb szórórészből a fekáliára hullik. 2. Az 1. igénypont szerinti tőzegszóró kiviteli alakja, jellemezve a tőzegtartályt két részre osztó ferdesíkú lemezhez csatlakozó szabályozó lemezzel. 3. rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója, 2348. Terv Nyomda, 1958. — Felelős vezető: Gajda László