144934. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai játék kerékpározó alakkal

ú Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.934. SZÁM 77. f. 13.-21. OSZTÁLY - JA-332. ALAPSZÁM Mechanikai játék kerékpározó alakkal Iványi János oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. július 29. A találmány tárgya egyszerű elemekből öszszeállított, lendkerekes hajtású mechanikai játékszer. Lényege az, hogy szerkezetileg stabil egyensúlyban levő rendszere, két egymás melletti keréken ülve egyensúlyozó és azt hajtani látszó, „kerékpározó" alakot szemléltet. A rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakját ábrázolja. Az 1. ábra elölnézet, a 2. ábra oldalnézet, a 3. ábra a hajtómű felvételére való tárcsa elölnézete, részben metszve, és a 4. ábra ugyanennek oldalnézete. A célszerűen acéllemezből vagy bakelitből, vagy más megfelelő anyagból készíthető 3 tárcsa peremén megerősített tartóbakon a tárcsa síkjára merőleges 6 tengelyt rögzítjük. Ezen a tengelyen erősítjük meg a csuklós 7 alsó végtagokkal rendelkező, két részből összeállított, emberi vagy állati 1 alakot, mely ülő (kerékpározó) helyzetben van. A tárcsán lendkerekes 4 hajtószerkezet van rögzítve, amely a hajtóerőt átvivő kerekeket (pl. fogaskerekeket) tartalmazza. A fentiekben leírt elemek elhelyezése olyan, hogy a rájuk ható nehézségi erők eredője a tárcsa középpontján átmenő függőlegesen van, azok súlypontja pedig a tárcsa középpontja alá kerül, amihez természetesen az kell, hogy az egyensúlyként is használt lendkerék nehezebb legyen, mint a kerékpározó figura. így az egész játék stabil egyensúlyi helyzetben van. A hajtószerkezet egyik kerekének tengelye a tárcsa középpontjában levő nyíláson a tárcsa másik oldalára is átnyúlik. Erre a tengelyre a tárcsa mindkét oldalán egy-egy, a tárcsa átmérőjénél nagyobb átmérőjű 2 futókereket erősítünk fel. Ismeretesek olyan, a találmány szerintihez hasonló játékok, amelyeknek egy darab, olyan széles futókereke van, hogy abban a rugós hajtómű és külön kialakított, ellensúlyos inga elfér. Ennek a megoldásnak több hátránya van. Ha a szükségszerűen széles kerék megközelítően teljes szélességében a talajon, padlón stb. felfekszik, az így ható nagy súrlódási ellenállás erős és így költséges rugós hajtóművet kíván. Ha a kerék keresztmetszetének a talajjal stb.-vel érintkező része ívelt, hogy a kerék csak keskeny felületen feküdjék fel, a játék oldalirányú stabilitása nagymértékben csökken. A rugós hajtómű és a szükséges ellensúly azonban mindkét esetben drágítja a játék előállítását, árát és ezzel eladásának lehetőségeit csökkenti. A találmány szerinti játék e hátrányokat kiküszöböli, mert két, egymás mellett kellő távolságban elhelyezett kereke biztosítja az oldalirányú stabilitást, ezek keskeny futófelülete („abroncsa") pedig a kedvező súrlódási ellenállást. Az elismerten olcsó energiatároló, a lendkerék viszont az előállítást olcsóbbítja és kettős célt szolgál, mert egyben ellensúly is. A találmány szerinti játék működési módja tehát a következő: a talajon, padlón, stb.-in gyorsan gurított és arra rászorított két futókerék a súrlódás révén forog és a hajtóerőt átvivő kerekek által forgásba hozza a lendkereket, amelynek eleven ereje a játékot bizonyos ideig hajtja. Ha az 1 alak törzséhez csuklósan kapcsolódó alsó 7 végtagokat megfelelő módon a 2 futókerekekhez kapcsoljuk azt a látszatot keltjük, hogy az 1 alak hajtja ezeket a kerekeket. Az említett stabil egyensúlyi helyzet következtében az ülő alak előre-hátra, mintegy egyensúlyozva, billeghet ugyan, de fel nem borulhat. Az oldalirányú stabilitást úgy biztosítjuk, hogy a 2 kerekeket egymástól megfelelő távolságban helyezzük el. A játék meglepő és egyben szórakoztató hatását főleg az okozza, hogy az 1 alak feldő- . lés nélkül „kerékpározik".