144920. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.920. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE—465.-ALAPSZÁM Eljárás oxidkatódák előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest Feltaláló: Gazda István mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. július 8. I. pótszabadalom a 142.312 sz. törzsszabadalomhoz A törzsszabadalom oly óxidkatódákra vonatkozik, amelyeknél az emittáló bevonat fémes magon foglal helyet, és azzal van jellemezve, hogy legalább egy alkáliföldfém, célszerűen azonban három alkáliföldfém nevezetesen Ba, Sr, Ca oxigénnel képezett vegyületét és ezen alkáliföldfémek legalább egyikének berilliummal és (vagy a periodikus rendszer III. és) vagy IV. osztályába tartozó amfoter jellegű elemek legalább egyikével és oxigénnel olymódon képzett sóját tartalmazza, amelyben az alkálifödéni szerepel fémes jelleggel, míg az amfoterelem az oxigénnel együtt savmaradékként. A törzsszabadalom szerinti oxidkatóda tehát földalkálioxidok mellett különböző sószerű adalékokat tartalmaz. A törzsszabadalom szerint e katódákat úgy lehet előállítani, hogy e sószerű adalékokat vagy a kész földalkálioxidokhoz, vagy pedig földalkáli karbonátokhoz adagoljuk, amelyek azután hőkezelés révén oxidokká alakulnak át. Az oxidkatódák előállításánál ismert módon oldható földalkáli vegyületekből, pl. nitrátokból szokás ammónkarbonátos kicsapás révén földalkálikarbonátokat előállítani, és ezeket a magfémre felvinni, majd hőkezelés révén kisütőcsőbe beszerelve azokat oxidokká átalakítani és a katódát aktiválni. Jelen találmányunknak az az alapgondolata, hogy a törzsszabadalom szerinti oxidkatódát úgy kell előállítani, hogy az említett sószerű vegyületéket a kész oxidokhoz, vagy a kész karbonátokhoz kell adagolni, hanem a szokásos földalkálikarbonát készítési eljárás során használatos ammonkarbonáthoz. Kísérleteink során azt találtuk ugyanis, hogy rendkívül fontos az alkalmazott sószerű adalékok bensőséges elkeveredése, és minél jobb eloszlása az emittáló bevonatban. Ez utólagos adagolással nehezen érhető el, hanem megfigyeléseink szerint kizárólag úgy, ha e sószerű vegyületeket a kiindulási anyagokhoz, és ezek közül is az ammonkarbonáthoz adagoljuk. Ez esetben az ammonkarbonát és az oldható földalkálivegyületek összehozása révén lecsapódó földalkálikarbonátok magukkal fogják vinni e sószerű adalékokat is, sőt éppen e sószerű adalék fog a karbonátok kicsapódása során mintegy kristályosodási gócként szerepelni, és így az adalék lehető legtökéletesebb egyenletes eloszlása biztosítva lesz. Találmányunk értelmében tehát úgy járunk el, hogy ammonkarbonát aldatból és a törzsszabadalom szerint alkalmazni kívánt bármelyik sószerű vegyületből szuszpenziót készítünk, és e szuszpenziót hozzuk össze pl. földalkálinitrát oldattal, és csapjuk le önmagában ismert módon a földalkálikarbonátokat, amelyek azonban ilymódon mindjárt a kívánt adalékot is tartalmazni fogják. Szabadalmi igénypont: Eljárás a 1452.312 sz. törzsszabadalom 1—8 igénypontja szerinti oxidkatóda előállítására, melynek során oldható földalkáli vegyületekből és ammonkarbonátból önmagában ismert módon földalkálikarbonátokat csapunk le, majd e karbonátokat a magfémre felvisszük és ismert módon ízzitás révén elbontjuk és a katódát aktiváljuk, azzal jellemezve, hogy a földalkálikarbonátok kicsapását megelőzően ammonkarbonátból és valamelyik alkáliföldfémnek beriliummal és (vagy a periodikus rendszer III. és) vagy IV. osztályába tartozó amfoterelemével és oxigénnel képzett sójából szuszpenziót készítünk és a földalkálikarbonátok lecsapását ezen szuszpenzió segítségével végezzük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 234 3 Terv Nyomda, 1958. - Felelős vezető: Gajda László