144892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés higanygőzös vagy izzókatódos áramirányítók visszagyújtási viszonyainak vizsgálatára

Megjelent: 1959. május 31-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS• 144.892. SZÁM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — GA-369. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés higanygőzös vagy izzékatódos áramirányítók visszagyűjtési viszonyainak vizsgálatára A Magyar Állam, mint a feltaláló Ganszky Károly mérnök, budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja: 1955. május 28. A nagyteljesítményű áramirányítók kifejlődése egyre több mérési és vizsgálati megoldás kifejlesztését tette az iparban szükségessé. Korábbi időszakban az: áramirányítókat úgy vizsgálták, hogy a kívánt feszültségre kapcsolva különböző áramértékekkel terhelték és ennek függvényében vizsgáltak az áramirányító viselkedését. A terhelést első ízben ohmos ellenállás képezte, így a mérésbe bevitt összes energia hőveszteséggé alakult át. A technika fejlődésivel és a típusok szaporodásával, a felhasznált energia nagy értéke miatt ezt a mérési eljárást módosítani kellett, mivel egy jól elkészített áramirányító visszagyújt ásai és átgyújtásai statisztikus valószínűség szerint történnek, tehát egy, vagy több visszagyűjtés kivárásához sok idő és sok energia elhasználása volt 'szükséges. Ez okból a vizsgált áramirányító által átalakított teljesítményt a későbbiekben már valamilyen módon visszanyomtak a hálózatba és ily módon az energiaveszteségek szempontjából' gazdaságossabbá tették a méréseket. A rekuperáció kezdetben forgó gépcsoportokkal, később higanygőz inverterekkel történt. Ezek próbaterembe való beállítása azonban a teljesítmény függvényében változó, de nagy értékű gépek beállítását tették szükségessé. Jóllehet ezeket a módszereket még ma sem vetették el teljesen, a típusfejlesztési és kutatási munkáknál lassan mégis háttérbe szorulnak a következő okokból: A nagy gépekkel történő rekuperálás, körtűz-, visszagyűjtés és átgyújtásveszély az invertekben stb. a méréseket nehézkessé tette,. nem beszélve arról, hogy egy hosszabb ideig tartó méréshez komoly személyzeti apparátust kellett . megmozgatni. A vizsgált objektum igénybevétele a mérések alatt különösebb mérvben nem növekedett meg, tehát a visszagyűjtések jó áramirányító esetében ritkán fordultak elő és az ilyen módon véghez vitt mérés, hacsak nem rendkívül hosszú ideig végezték, sohasem tudott teljesen tiszta képet nyújtani arra vonatkozólag, hogy mi az áramirányító teljesítményhatára. A méréseket rendszerint egy transzformátorral, helyesebben egy bizonyos egyenfeszültség mellett végezték és amennyiben más feszültségen kívánták a problémákat elvégezni, úgy /más feszültségáttételű nagy telj esíaményű transzformátort kellett beállítani. A mérések ütemének gyorsítását szolgálta a rövidzárásban történő mérési módszer, ami az előzőekhez képest sok előnnyel rendelkezik, ámbár hátrányai is vannak. A rövidzárási mérési módszer előnyei: Anélkül, hogy rekuperációs gépcsoport beépítésére lenne szükség, a mérés által felvett energia alacsony és mégis biztosítani lehet a vizágált áramirányító tetszőleges kapcsolási teljesítménnyel való működtetését. E mérési módszernél az áramirányító kapcsolási teljesítménye jóval nagyobb a normális üzemi kapcsolási teljesítménynél, mivel a vizsgálatok közel nulla volt egyenfeszültség mellett történnek. Az áramirányító vizsgálata mind visszagyűjtés, mind átgyújtás szempontjából egyszerre történik. A módszer elég egyszerűen kezelhető. A rövidzárási mérési módszer hátrányai: Igen nagy a meddő teljesítmény fogyasztás, ami a hálózatban elosztási veszteségeket okoz. A piimér oldalon nagy a felharmonikus tartalom, ami a felvett meddő teljesítmény naivságára való tekintettel a generátorokat igénybeveszi. A módszer csak rácsvezérlésű áramirányító esetén alkalmazható. A különböző feszültségeken történő mérés-