144872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajszelvényű, bélés nélküli öntözőcsatornák vízzáróvá tételére
° Megjelent: 1959. május 31-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.872. SZÁM 84.' a. OSZTÁLY — SE—544. ALAPSZÁM Eljárás talaj szelvényű bélés nélküli öntozőesatornák vízzáróvá tételére A Magyar Állam, mint Szepesi Károly főmérnök, Budapest, jogutóda. A bejelentés napja: 1954. november 5. Szabadszelvényű, egyszerűen a talajba sülyfyesztett vagy magas vezetésű bélés nélküli öntözőcsatornák viszonylag a legolcsóbban készíthetők, de ezeknek nagy hibája különösen laza, homokos talajok esetében igen kis víztartó képességük. Ilyen kivitelezésű öntözőcsatornákban a víz legtöbbször nagymértékben elszivárog a talajban, mielőtt rendeltetési helyét elérné. Ennél fogva: az, így előállított nagymérvű vízveszteségek pótlása szükséges, amely vízszegény vidéken éppen szárazság idején problematikus. Ezért alacsony kapilláris potenciálú talajokban vízzáró bélés nélkül nem célszerű öntözőcsatornákat létesíteni. A nagyon gyakran, több kilométer hosszú csatornák kibélelése, illetve megfelelő- védőburkolattal való ellátása tetemesen megnöveli, a költségeket, s nagymennyiségű anyagfelhasználást kívánnak meg. Az ilyen esetbeni burkolási költségek megtakarítását teszi lehetővé a találmány. A találmány lényege a következő: A stabilizált nátriumbentonitot 7?—10° /0-OS oldatai, vizes diszperziói burkolat nélküli csatornákba öntözővízként vezetjük. Ezek automatikusan tökéletes eltömítést hoznak létre a talajban, s ha az; egyensúly beállta után az oldatot a csatornából levezetjük, s utána az öntözővizet bevezetjük a korábbi oldat magasságáig, az öntözővízből semmisem fog elszivárogni, s a korábban a pórusokban és kapillárisokban keletkező szigetelőréteget még a közepesen áramló víz sem: fogja kimosni és a talaj, illetve a víz — összetételétől függően — évekig is megmaradhat. Az eljárás igen olcsó s rendkívül egyszerűen keresztülvihető. Az eljárás ezen módja csak olyan bentonitokkal vihető keresztül, amelyek 7?—5%-os diszperziói az öntözésre használatos vizekben nem ülepednek, illetve neim koagulálnak még hosszabb idő múlva sem, tehát elektrolitokkal szemben a szuszpenzió stabil. Az ilyen bentonitok az ún. stabilizált bentonitok. Ilyen értelemben nem, minden nátriumbentonit felel meg, azaz, nem tekinthetők stabilizált bentonitoknak, mert szuszpenzióik már 5—10 német, összkernénységű vizekben is koagulálnak, s ezért tartós vízzárás velük nem, érhető el. Más technikával sem, biztosítható a tartós és így gazdaságos, vízzárás a nem stabil bentonitokkal, minthogy az öntözővíz, illetve a talaj egyéb elektrolitjainak (Ca, Mg) hatására a lazán aktivált bentonitok kationcsere folytán visszaalaküinak Ca és Mg bentonitokká már rövidebb idő után is. így a vízzárás ezen körülményektől függően rövid időn belül részben vagy teljesen megszűnik, azaz, a bentonitos szigetelő réteg meghibásodik, tehát a szigetelés a közönséges bentonitokkal időállóan nem vihető keresztül. A vízszigetelésre előnyösen alkalmas stabilizált, bentonitok, példaképpeni specifikációi az alábbiak: Viszkozitás 6%-os szuszpenzióban Stornier viszkoziméterben mérve 25 C°-os 600 ford/'perc: min 20 c P. Mozgásellenállás (tixotrópia) 0 perc után min. 10 g 10 perc után min. 25 g Vízleadás (szabad víz) 6%-os szuszpenzióban 7 atm. nyomásom 30 perc alatt szabványosan M.N.O.Sz. 17746—53 R mérve max. 10 ml. V?%-os szuszpenzióban tizenöt ném. összkernénységű víziben 24h után koagulálás nincs. / Erre a célra igen előnyösen megfelel az itt nem ismertetett, külön szabadalmat képező aktiválási eljárás, alapján készített Na-bentonit. Az öntözőcsatornák vagy hasonló más.létesítmények vízszigetelése keresztülvihető iszapolással, kevert szigetelő burkolattal és ún. rejtett burkolattal. Az eljárások célszerű példái: 1. iszapolás: Megmérjük a csatorna egy-egy szakaszán pl. 100 méterenként az áteresztőképességet, s ettől, valamint attól függően, hogy hány cm-es mélységig kívánjuk a csatornafellületek szigetelését elérni, választjuk meg a reakciós oldat koncentrációját, így nagy áteresztőképességű talajoknál nagyobb koncentrációjú oldatot, pl. 4%-ost, kisebb áteresztőképességű talajoknál kisebb viszkozitású, pl. 1—'2%-os oldatot választunk.
