144871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapásnövények futóhomok talajának megkötésére és homokverés meggátlására nagyüzemi táblás gazdálkodásnál

o Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.871. SZÁM 45. f. 7—10. OSZTÁLY — WE—110. ALAPSZÁM Eljárás kapásnövények futóhomok talajának megkötésére és homokverés meggát­lására nagyüzemi táblás gazdálkodásnál A magyar állam, mint a feltaláló: Westsik Vilmos kutató nyíregyházai lakos jogutóda A bejelentés napja: 1955. szeptember 1. Ismeretes az a módszer, hogy futóhomokon a­gabonafélék elvezetése után a talajt felszórjuk kat. holdanként 4—6 q szalmával, tisztán csak homok­fogás céljából. A száraz tavaszi szélviharokkal szemben a szalma lerögzíthető bizonyos távolsági­ban pl. napraforgószár vagy hasonló csonkok le­szúrásával. Ez igen jó homokfogási módszernek bizonyult sűrűn vetett, tehát gabonasortávolságra elvetett gabonaféléknél, vagy takarmánynövények­nél, melyeket nem kell kapálni. A homokfogás céljából felülszórt szalmának lerögzítése napra­forgó-, vagy kukoricaszár csonkokkal azonban több kézi munkaerőt igényel. Így tehát olyan homokfogásra is gondolni kellett, melyet nagy­üzemekben, nagyobb kézi munkaerő igénybevétele nélkül is alkalmazni lehet. Homokfogás céljából felülszórt szalmát szokták benyomni is a talajba egyenesen beállított tárcsás­boronával és gyűrűs hengerrel. Mindkét eszköz benyomja a szalmát a futóhomokba és védelmet ad. Különösen jónak bizonyult az egyenesre be­állított tárcsásborona munkája, melynek benyo­mott szalmáját a legnagyobb szélviharok sem ké­pesek elhordani. Ezek kitűnő homokfogási mód­szerek a nagyüzemek számára. A szalmafelülszórást, mint homokfogási mód­szert nem lehet alkalmazni, azonban kapásnövé­nyeknél, mert a felülszórt szalma merevsége miatt nem lehet megkapálni a ritkább sorokban elül­tetett kapásnövényt. Egyes kerti jellegű kapás­növények, amilyen a görögdinnye, az uborka, a paradicsom, a sütőtök és a dohány, noha kényes természetű kapásnövényeik, jól termelhetők rend­szeresen trágyázott futóhomokon, ha a homok­veréstől meg tudjuk védeni azokat. A találmány célja a homokfogási módszer töké­letesítése és az igényes kapásnövények fokozott megvédése homokverés ellen. A találmány szerinti eljárás szerint a kényes természetű kapásnövények, mint a görögdinnye, uborka, paradicsom, sütőtök és dohány elültetése előtt, éspedig jóval megelőzően, tehát még ősszel, Vetünk ritkára, kat. holdanként pl. 45—50 kg ro­zsot, tisztán homokfogás céljából. A homokfogás céljára II. osztályú rozsvetőmagot is fel lehet hasz­nálni. Az ősszel ritkára elvetett rozs közé tavasszal, éspedig március első felében, kijelöljük a dinnye, uborka, paradicsom, vagy sütőtök fészkek helyét, pl. bemeszelt napraforgó-, vagy kukoricaszár csonkkal vagy egyéb alkalmas módon. A kijelölt pálcikák körül 70 cm átmérőjű körben kiikapáljuk a rozst, hogy ne szívja tovább a nedvességet az elültetendő kapásnövények elől. A kimaradt terü­leten hagyjuk a rozsot tovább fejlődni, míg az arasznyi, tehát 20 cm nagyságot nem ér el és csak azután kapáljuk ki azt az egész területen. A ki'kapálásnál vigyázni kell arra, hogy a kika­pált rozs avarja a talaj felszínén maradjon, mint takaróréteg, amely megvédi a -csírázó, vagy már zsenge fejlődésben levő kapásnöványeket a homok­veréstől és a szélsőséges hőingadozásoktól, tehát a május havi fagyoktól és a nagy hőségtől is. A rozs kikapálását fogatos erővel is el lehet végezni, hiszen a kapásnövények sor- és növény­távolsága elég nagy, úgyhogy még traktorral is jól lehet mozogni. Ha /a főnövényt csak május közepén palántáljuk ki, a homokfogási rozsot még akkor ki kell kapálnunk kb. április végén. A fogatos és traktoros kikapálásoknál azonban szükséges, hogy a kapa után járjanak munkások, akik villával kiemelik a bekapált rozsot, hogy azt a felszínre emelve, takaróréteget alakítsanak ki. Nem kell a fészkek helyét előre kijelölni, ha a palántákat május közepe táján ültetjük ki, —• ez esetben tetszés szerinti sor- és növény távolságra — a kikapált rozsavar közé. A fcikapált rozsavar rugalmas természetű és le­hetővé teszi mind a kézi, mind a fogatos vagy traktoros kapálást, tehát nem akadályozza a ter­melt növények gyomtalanítását és későbbi kapá­lását. Fogatos vagy traktoros kapálás esetében kisebb arányú kiigazító kézi munkaerőre van csak szükség. Nyár közepén a kikapált rozs avarja tel­jesen elkorhad és hozzájárul a talajerő fokozásá­hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom